A hús-vér valóság kedvéért azzal kezdem, mi sem vagyunk tökéletesek: egy-egy kávéscsésze néhanapján ott marad a pulton, a takaró alkalmanként gyűrötten hever a kanapén, és előfordul, hogy szobainas híján két napig a széken várja további sorsát a fél órára felvett szvetterem. Magyarul, nincs kirakatlakásunk – de többnyire mégis rend uralkodik a házban.
Ha váratlan vendég érkezik, nem kell zavartan bocsánatot kérnem a kupi miatt, mert néhány kallódó holmin kívül semmi extrát nem fog látni. Nincs kupi, kosz, káosz, olyan nagy legalábbis nem, hogy kívülállók számára feltűnő legyen. Ahhoz pedig, hogy mindez így legyen és így is maradjon, csak három alapszabályt követek:
- Nem halmozok fel felesleges dolgokat
Számtalanszor jártam már vendégként kupis otthonokban – nekem is volt rendetlenebb lakásom –, és megítélésem szerint a zűrzavart az esetek nagy részében a feleslegesen sok tárgy okozta. A rengeteg ritkán hordott kabát a fogason, a lelkiismeret-furdalásból őrizgetett csetreszek, a hihetetlen, mindenhol feltűnő képek hada, a konyhaszekrény tetején gyűjtött divatjamúlt borosüveg-gyűjtemény.
Egy átlagos házban természetesen mindig nyoma lesz az életnek, de nyilván minél több a cucc, annál több időt kell takarítással és rendrakással tölteni, amihez senkinek nem fűlik a foga hétköznaponként a munka mellett.
Ebben sokat segít nekem a tudatos vásárlás: elejét veszi, hogy telezsúfoljam a lakást. Aztán időnként megejtünk egy-egy nagyobb selejtezést, így kordában tudjuk tartani a tárgyakat, még mielőtt átvennék az uralmat az életterünk felet. A kevésbé zsúfolt, de ízléses berendezésnek hála tulajdonképpen nincs olyan rengeteg dolog nálunk, ami kupissá tenné a házat.
- A takarítás napi rutin
A heti „nagytakarítást” általában mi is hétvégére hagyjuk, de nem szeretjük a fél szombatot rendrakásra áldozni, ezért igyekszünk a hétköznapok során rászánni azt a napi tíz-húsz percet, mikor gyorsan végigszaladunk a házon, kezünkben egy törlőronggyal vagy a porszívóval. Itt nem az a cél, hogy csodát tegyünk egy gyorstakarítással, napi tizenöt perc erre nem is lenne elég – de arra igen, hogy összehajtsuk a félredobott takarókat, elpakoljuk az asztalra letett hivatalos papírokat, leszedjük a szárítóról a ruhákat vagy összepakoljuk a gyerekek/kisállatok földön hagyott játékait.
A sok kicsi sokra megy elve alapján napi tizenöt perccel körforgásban végig lehet menni a ház minden szegletén és megcsinálni valamit, amitől tisztábbnak tűnik az otthonunk. Jó esetben hétvégén már csak a nagyobb lélegzetvételű dolgokat, például az egész ház felmosását kell elvégezni, és ne is keressünk kifogásokat, szánjuk rá ezt a negyedórát a házra esti telefonnyomogatás helyett – mi több, vonjuk be az összes családtagot.
- Rendszerezés, tárolás, elrejtés
A kupimentesség titka a selejtezésen és napi rutinon túl abban rejlik, hogy a már meglévő, dekorációs jelleggel nem rendelkező holmijainkat igyekszünk minél praktikusabban elzártan tárolni. Egyszerűbben szólva: legyen meg mindennek a maga helye egy fiókban vagy szekrényben.
A példa kedvéért elárulom, hogy nálunk a konyhapulton kizárólag a mikro és a napi szinten használt kávéfőző kap helyet, az egyéb elektronikai eszközöket a szekrényben tartom. A pulton csak az van, amit tényleg többször előveszek egy nap, így nem kell újra és újra szélmalomharcot vívnom oda nem illő holmikkal.
Ezt a fajta „rejtegetést” a ház minden részére kiterjesztettem: a fürdőben nem a mosdón tárolom a hajlakkot, az előszobában nem a cipős padra dobom le a leveleket, és nem, még véletlenül sem használom lustaságból gyűjtőhelyként az ebédlőasztalt. Ha más nem, legalább a napi tíz percet arra szánom, hogy eltegyem a helyükre ezeket az kallódó dolgokat.
Nyitókép: Logan Nolin on Unsplash
Ajánljuk még:
MÁSKÉPP ÉL, ÉS MÉG BESZÉL IS RÓLA. FÚJ! – HALLOTTÁL MÁR A ZÖLD BULLYINGRÓL?
HA A LAKÁS VÁLTOZIK, A LELKÜNK IS – INTERJÚ ANTAL KINGA LAKBERENDEZŐVEL
Divatmajmok lesznek környezetvédők és a klímavészhelyzet az új menőség?
Birkamód követem a mainstreamet, ha nem használok nejlonzacskót?
