Még sötét volt, amikor a sárból tapasztott, sok száz éves sivatagi erődben az őrt álló berber férfi a jellegzetes kétszarvú fúvós hangszerén, a zamaron ébresztőt fújt. A dűnékre mászva már pirkadt az ég alja, mezítlábas talpaink mélyre süllyedtek a vörös homokban. A környék legmagasabb pontján kiterítettük a magunkkal hozott hatalmas, csomózott szőnyeget, majd a kényelmes ülőpárnákra ülve kelet felé fordultunk.
Vendéglátónk zsákjából egy kendőbe burkolt, szépen faragott fadobozt vett elő, amelyet ügyes csatok és pántok kinyitása után asztalkává hajtogatott szét. Az asztal közepén lévő fém tálban a szintén magával hozott apró fadarabokból kicsi tüzet rakott, amire gazdagon díszített kannában vizet helyezett. Amikor a víz forrni kezdett, az övére erősített zsákocskából zörgőre szárított növényeket szórt a kannába. A végtelen homokdűnék horizontján hatalmas vörös kupolaként előtűnt a Nap, kicsi táborhelyünket a maroknyi üvegpoharainkban gőzölgő menta frissítő illata lengte be.
A sivatagi hajnal hűvösében igen jólesett a forró tea, azonban mire napkeletre néző tanyánkat összepakoltuk, a Nap már magasan a dűnék fölé emelkedve szórta ránk forró sugarait, s igencsak vártuk, hogy ismét az erőd árnyékos termeibe érjünk. Itt a reggelihez terített asztal környékét szintén a menta jóleső illata lengte körbe, és különös módon a forró tea a hőség után is frissítően hatott.
A mentafélék különös növények, amelyek kellemes ízük és jótékony gyógyászati hatásaik okán a legrégebben termesztett gyógynövények közé tartoznak. Különböző menta fajokkal szinte az egész Földön találkozhatunk, az árvacsalánfélék családjába tartozó nemzetségükbe közel negyven faj és hibrid tartozik. Amíg saját égövünkön teáját leggyakrabban télen fogyasztjuk, a sivatagi égövben lakó népek egész éven át szívesen fogyasztják az erősre főzött teát. A forró mentatea ugyanis
nemcsak az emésztést segíti elő, de izzasztó hatásának köszönhetően a szervezet hőháztartását is kedvezően befolyásolja.
A fűszerként is kedvelt gyógynövénynemzetség neve görög eredetű. A legenda szerint Hádész, az alvilág istene szemet vetett Menthére, egy gyönyörű nimfára. A szerelmi viszony azonban még beteljesülése előtt kitudódott, s hogy a további gondoknak elejét vegye, Perszephoné, Hádész felesége a nimfán szörnyű bosszút kívánt állni. Hogy féltékeny neje bosszújától megmentse, Hádész a nimfát illatos gyógynövénnyé változtatta.
Hazánkban a mentának számtalan faja, fajtája és hibridje ismert (fodormenta, fürtösmenta, vízimenta, stb.), erősség, íz- és illatintenzitás tekintetében magasan kiemelkedik közülük a borsosmenta. A különbséget leginkább a mentákban található illóolaj mennyisége, illetve annak összetétele határozza meg. Míg az egyik legszelídebb mentafaj, a fürtösmenta illóolaj tartalma egy százalék körül mérhető, a borsosmentában ennek háromszorosa van.
A borsmenta esetében a levél megjelenése nagyon jellemző: felszíne sötétzöld, erezete az antociántól ibolyás színű, míg fonákja gyakorta világosabb. Bár a növény akár 50-60 centiméteresre is megnőhet, gyakran elterülve, a földön kúszva találkozhatunk vele. Gyöktörzséből ugyanis módosult földfelszíni hajtások indulnak, amelyek az anyanövényhez hasonlóan képesek gyökér- és hajtásképzésre. Lila virágaiban makkocska termések növekednek, amelyek azonban ritkán csíraképesek, ezért a termesztésben is leginkább vegetatív módon szaporítják őket.
Illóolaját és szárítmányát a gyógyászatban is használják, belsőleg elsősorban megfázásos tünetek enyhítésére, valamint az emésztőrendszer panaszainak kezelésére javasolják. Külsőleg görcsoldásra (sportkrémekben), fertőtlenítésre, valamint antibakteriális hatása okán szájápolásra (fogkrémekben, szájvizekben) is használhatjuk. A leveléből készült teát és illóolajat a népi gyógyászatban epe- és bélpanaszok, illetve megfázásos tünetek enyhítésére alkalmazzák, külsőleg pedig bőrviszketés és fájdalom csillapítására. A borsmentaolaj számos klinikai vizsgálat szerint hatásosan enyhíti az emésztési panaszokat, ami elsősorban görcsoldó hatásával függ össze.
A konyhában fűszerként is kiválóan alkalmazható. Limonádékban és szörpökben már mindenki találkozott vele, azonban Nagyon jól illik jégkásákba, desszertekhez és csokoládéhoz, ugyanakkor levesek, húsételek és köretek esetében is izgalmas összetevő lehet! Alapvető alkotója a Kuba nemzeti italaként is aposztrofált, világszerte ismert és kedvelt mojito koktélnak is.
A Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2013 óta választja meg az „év gyógynövényét”. A kezdeményezés célja, hogy évről-évre újabb gyógynövény kerüljön reflektorfénybe, miáltal annak felhasználási lehetőségei, növénytani jellegzetességei széles körben ismertté válnak.
Ajánljuk még:
Krisztuspálma, Jónás fája, csodafű – a ricinusolaj igazi csodaszer, de a növény magja nem rágcsálnivaló!
Áprilisi csodák a virágoskertben
Angliából importált államalkotó faj, ami megmentette az új-zélandi lóherét
