Hatalmas égővörös foltokkal tarkítja a hegyoldalt, a domboldalakat. Végigkíséri az utat az autópályák mellett. Ugyan nem virágként tekintünk rá, de beleragyog az őszbe, szebb, mint egy hatalmas virágágyás. Nem rokona a szumáknak, sem a szömörcsögnek, sem a mérges szömörcének: a szépnevű cserszömörce ő, amit dísz-, gyógy-, festő-, és cserzőnövényként is tisztelhetünk.
Ez az egyszerű formájú, nyáron zöld, ősszel csodás színjátszó növény (Cotinus coggygria) a „magyar sárgafa” névre is hallgat, a szömörcefélék családjába tartozik, amely növénycsalád legtöbb képviselője a trópusokon vagy a szubtrópusokon él. Ide tartozik például a mangó, a pisztácia és a kesudió is, hazánkban a torzsás ecetfát sorolhatjuk ide.
Közös jellemzőjük a mi éghajlatunkon, hogy a téli pihenőidejük jóval tovább tart, mint a többi évelő növényé. Előnye viszont, hogy a cserszömörce jól bírja a meszes, köves talajt, a szárazságot, így ott is megél, ahol más növények már rég kitikkadtak és feladták.
Őszi színes lombján kívül nyári laza, könnyeden látványos bugavirágzata miatt kedvelt a kertekben is, akár sövényként vagy szoliterként ültetve. Angolszász nyelvterületen „Smoke tree”-nek is szólítják, utalva a virágzáskor szöszös, szőrös kocsányok füstöt idéző látványára – erre utal a népies „parókafa” elnevezése is.
A cserszömörcét gyógynövényként is jegyzik, leveleit nyár elején érdemes gyűjteni.
Legtöbbször ínygyulladást csökkentő szájvizekben találkozhatunk vele. Magas csersavtartalma miatt összehúzó hatású, ezért aranyeres bántalmak esetén ülőfürdőt készíthetünk a levelek forrázatából. Ez a csersav tette alkalmassá arra, hogy cserzőanyagként az állati bőrök kikészítéséhez használják. Festőnövényként szintén a leveleire van szükség, a gyapjút narancssárgára lehet vele festeni.
A sumac (szumák, Rhus coriaria) nevű fűszer elsősorban a Közel-Keleten kedvelt, és sokszor ezt is szömörcének fordítják. Ez is a szömörcefélék családjába tartozik, vadon él, és szárazon porított bogyói adják a fűszert – de a mi cserszömörcénknek csak igen távoli rokona.
Sokszor olvashatunk a mérges szömörcéről, ami első hallásra kissé mesebelinek tűnhet. A legtöbb cikk a növénnyel való érintkezés után fellépő heves bőrpanaszokat említi. Ez a növény, a mérges szömörce (Rhus toxicodendron) Észak-Amerikában honos, szintén nem azonos a cserszömörcével, sőt, hazánkban alig fordul elő.
Az óvatosság azonban minden növénnyel szemben ajánlatos, mert nem tudhatjuk, ki milyen hatóanyagra érzékeny.
És ha már itt tartunk, a szömörce nem rokona a szömörcsögnek sem, ami pedig egy szemérmetlen formájú, erős dögszagot árasztó gomba – igaz, legtöbbször pont akkor találkozhatunk vele, amikor a szömörce a legszebb színeiben pompázik.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park szervezésében évről évre részt vehetünk a Cserszömörce vezetett túrán, melynek során bejárhatjuk a Tihanyi félsziget rejtett zugait. Többek közt rácsodálkozhatunk arra is, milyen pompás játékmester a bölcs természet a színek terén: az erdei fenyők kékeszöldje olyan frappáns ellenpontja a cserszömörce narancsos-vörösének, mintha éppen a tizenkét osztatú színkör vagy Goethe harmonikus szín-összhangjainak tanulmányozásával teremtette volna őket egymás mellé. Azt hiszem, én is innen vettem az őszi gardróbom színeit.
Fotók: Rózsakunyhó
Ajánljuk még:
EGY FILLÉRES NÖVÉNY, AMIVEL LUXUSKERTET VARÁZSOLHATSZ
KIS MENNYISÉGBEN FINOM, NAGY DÓZISBAN MÉRGEZŐ: MINDENT A BEGÓNIÁRÓL
„MIÉRT KELL MEGHALNUNK, HOGYHA KERTÜNKBEN ZSÁLYA NŐ?”
Egy virág, ami a kedvenc állatáról kapta a nevét
A pillangóvirág bár nem őshonos, mégis kedves növényünk!
