Variációk ribizlire: mit tudunk még készíteni belőle a lekváron túl?
Olvasási idő: 3 perc

Variációk ribizlire: mit tudunk még készíteni belőle a lekváron túl?

Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka | kertészmérnök és szociológus
A ribizli termesztése a filoxéria vész idején vált igazán meghatározóvá mind a kiskerti, mind a nagyüzemi termesztésben: „A talajban nem válogat, díszlik és terem mindenütt, hol a szőlő” – írták róla az 1800-as években, és egymás után jelentek meg felhasználásának legkülönfélébb lehetőségei. Ezekből a több száz éves receptekből és ötletekből szemezgettünk, amiknek talán ma is jó hasznát vehetjük.

„Csemegegyümölcsként minden sor fürtjéről lefoszlott ribizlibogyóra egy sor porczukrot téve nemcsak az inyenczek asztalán, hanem a szegényebb sorsuaknál is közkedveltségü. Üditő italként a kellemes czitromsav (nem borkő) tartalmánál fogva felséges italok nyerhetők. Nyári használatra való (nem tartós) ital készíthető, ha két liter vizhez s egy liter ribizliléhez 12 kiló czukrot adunk” – szóltak az első ajánlások. 

Ma már a legtöbben talán a belőle készült szörpöt ismerik, ami jó termés esetén egy sűrű, kissé savanykás ízhatású, de annál finomabb és egészségesebb nyári finomság. „Nagyanyáink leggyakrabban szörpöt és lekvárt főztek belőle, esetleg édes befőttet készítettek. A ribizliből készült linzer az ünnepi asztalok gyakori ékessége volt, akárcsak a ribiszkebor, amit nagyapáink a legnagyobb gondossággal készítettek és mazsolával vagy fügével dúsítottak, hogy karácsonyra kellemesen fogyasztható lehessen ez a leginkább aszúra emlékeztető ital” – írtuk egy korábbi írásunkban, amit ma is érdemes fellapozni. 

Summer drink with white sparkling wine. Homemade refreshing frui
Fotó: 123RF

A ribizlibor mustját régen a forrás kezdetén (amikor egy kis csípőssége van) tűzön jól felforralva tartós téli italt készítettek, és olyan szörpöt főztek, ami hosszú éveken keresztül is eltartható volt. Ehhez a fürtről leszedett ribizliket megmosták, összezúzták, és 3-4 napig hűvös helyen állni hagyták. Utána levét kisajtolták, és tisztulás céljából üvegekbe töltötték: ezt rakták ki a Napra, és mikor megtisztult, átszűrték egy itatóspapíron, minden kiló léhez egy kiló cukrot tettek, majd kevés vízzel sűrű sziruppá főzték. A korabeli ajánlások szerint nem szabad sokáig főzni, mert mind ízéből, mind színéből veszít. Elődeink úgy vélték, hogy nemcsak szörpként fogyasztható, hanem „pezsgőporral, különösen betegnek nagyon ajánlható egészséges ital”. 

Marmalád (kocsonya) készítés esetén minden kiló ribizliléhez 75 deka cukrot mértek, amit „habozás közt nem nagyon sürüre főzve” leüvegeztek. Ha fagylaltra vágytak, akkor a gyümölcs levét itatóspapíron átszűrték, és minden literhez egy és negyed kiló finom porrá tört cukrot tettek, de nem volt ritka a mártásként történő befőzés sem.

Composition with tasty red currant jam on dark wooden background�
Fotó: 123RF

Kiváló ecet is készíthető a ribizliből: ehhez a ribizlibogyókat a kocsányokról leszedjük, összezúzzuk, „a magjából kisajtolhatjuk, s e levet bornak feldolgozhatjuk” – szól az ajánlás.  A ribizli-törkölyt ezután edénybe nyomkodva, meleg helyre kell tenni, és megecetesedés után ribizlibort kell ráönteni. Ha megérik, újra rá kell tölteni, egészen addig, amíg az edény meg nem telik. Ezután leszűrve üvegezzük be. 

De hogy a vasárnapi asztal se maradjon ribizlis fogások nélkül, összegyűjtöttük szerkesztőségünk kedvenc ribizlis receptjeit az elmúlt évekből:

Jó étvágyat kívánunk!

Nyitókép: 123RF