Öt tavaszi virág, amiből csodás szörpöt főzhetsz

Gasztro

Öt tavaszi virág, amiből csodás szörpöt főzhetsz

A téli hónapok (relatív) nyugalmát követően a tavasz feladatai szinte ránk törnek, a (relatív) semmidolgunk-időszak helyett a mindenhol-feladat állapota érkezik. A kertészember igyekszik az amúgy véges energiakészletét a legszükségesebb feladatokra figyelve beosztani, mely igyekezetben a holmi élvezeti célból készített ilyen-olyan ezek-azok hátrébb szorulnak a sorban. Ugyanakkor érdemes a nem létszükségesre is időt szakítani. Itt vannak például azok a virágszörpök, melyeket most jó elkészíteni – akkor is, ha nem muszáj. 

A tavasz a virágok évszaka, kaszálógyümölcsösünkben mindennap új és új virágok bújnak elő a földből, miközben a tájfajta gyümölcsfák egymás után borulnak virágba, avagy „válnak menyasszonnyá”, ahogy gyermekeim mondják. Az energiától robbanó természet a vele együtt élő ember számára is számtalan kincset kínál. Korábbi cikkünkben felsoroltuk, milyen rügyeket érdemes tavasszal gyűjteni, arról viszont nem szóltunk még, hogy ehető virágokat ugyancsak érdemes szedni. Az alábbiakban vegyünk sorra néhány olyat, melyekből kiváló szörpöket készíthetünk!

A sort kezdjük is rögtön az egyik legelőször nyíló virággal, a pitypanggal, melynek virágjából izgalmas, semmi máshoz nem hasonlítható szirupot készíthetünk. A legegyszerűbb, ha a vízben éppen felforralt virágokat saját levükben egy éjszakát állni hagyjuk, majd kinyomkodva leszűrjük, aztán az így kapott léhez ízlés szerint mézet, esetleg kevés citromot adunk. A szirupot lefagyasztva akár nyáron is felhasználhatjuk, kiváló frissítő! (A pitypang egyéb felhasználásáról és a belőle készíthető további finomságokról ITT írtunk korábban.)

Anyák napjának egyik legkedvesebb virágja az orgona, melyből szintén finom szörpöt készíthetünk. Legyen szó fehér vagy lila virágról, illatukat szörp formájában is megőrzik, a lila virág pedig még színét is gálánsan továbbadja. Cukor helyett ez esetben is mézzel dolgozzunk, melyet óvatosan legfeljebb 40 fokra melegítsünk. A már meleg mézhez azonos mennyiségű vizet öntsünk, majd hevítsük újra a keveréket, és ha már meleg, a keverékbe szórjuk bele a lefosztott virágokat. Néhány napig hagyjuk állni, ezután a keveréket leszűrjük, újra felmelegítjük, végül palackozzuk be, és hagyjuk dunsztolva kihűlni. A nyári kerti sütögetések egyik legkedvesebb (gyermek) itala lesz!

bodzavirágot már a globális üdítőitalcégek is megtalálták maguknak, a házi szörpnek azonban egészen biztosan nincsen párja a piacon! Receptjét illetően szinte minden háztartásban saját családi titkokra bukkanhatunk, amit ez esetben javasolni tudok, hogy tartósítószer helyett itt is inkább a dunsztot, ipari kristálycukor helyett pedig a mézet használjuk! Borbás Marcsi receptjét itt találjátok.

A gyógyászatban hurutos köhögésre javasolt akácvirágot különösen ízletes, édeskés íze miatt teakeverékek finomító összetevőjeként használjuk. A fák közül az egyik utolsóként levelet hozó akác virágját kisebb mennyiségben akár nyersen is fogyaszthatjuk – ügyelve az esetleg benne megbúvó bogarakra, méhecskékre…

Ha több időnk van, érdemes szirupot kell készíteni, melyhez (ismét) a méz használatát javaslom. A fazéknyi szirupba ízlés szerint tehetjük a lehántott virágokat – én soha nem sajnálom, tegyük tele, ha fér bele! A hozzáadott (bio vagy saját termesztésű) citromkarikákkal együtt 3-4 napot hagyom állni, majd szűrést és ismételt melegítést (nem forralást!) követően dunsztba téve hagyom kihűlni. Fagyasztóban tárolva akár a karácsonyi asztalnak is kedvelt része lehet! Ha pedig kedvet kaptatok az akáchoz, akácvirágot bundában is készíthettek – itt mutattuk, hogyan!

Végül ejtsünk szót a tavasz egyik jelképének is tartott illatos ibolyáról, melynek apró virágjaiból szintén ízletes mézes szörpöt készíthetünk. Nagy mennyiségben gyűjtött virágjából zöldségprés vagy ivólékészítő berendezés segítségével rendkívül finom, és hatóanyagokban, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag levet is készíthetünk!

További tippeket Borbás Marcsi ebben a videóban adott: 

Itt a tavasz, élvezzük!

Ajánljuk még:

Legősibb főfoglalkozásunkból ered a karácsonyi menü egyik főszereplője, a halászlé

A magyar konyha háromféle halászlécsoportot különböztet meg: a dunai, a tiszai és a balatoni halászlét – legnagyobb vizeink szerinti értelemszerű csoportosításban. Mindhárom ételfajta közös jellemzője, hogy három fő alapanyagból készülnek: halhúsból, hagymából és pirospaprikából. A különbség az elkészítés módjában és a tálalás jellegzetességeiben rejlik.