Gyógyítsd magad rügyekkel: tanuljunk a népi gyógyászatból!

Kert

Gyógyítsd magad rügyekkel: tanuljunk a népi gyógyászatból!

Gyermekként sosem értettem, hogy tavasszal miért nem szabadott nagyapám kertjében fára mászni, miközben alig néhány hónappal később a cseresznyeszedő vödörrel a kezünkben már küldtek bennünket ugyanazon fák tetejére... A rügyek és hajtások éppenséggel alig foglalkoztattak akkoriban, bezzeg a gyümölcs! Eszembe nem jutott volna akkor, hogy néhány évtizeddel később, régi tájfajta gyümölcsökkel foglalkozó emberként, mennyi időt és figyelmet fogok szentelni a tavaszi rügyeknek, apró hajtásoknak…

Sokszor már decemberben nézem, figyelem, sőt kóstolgatom gyümölcsfáink apró rügykezdeményeit, hogy aztán a még alvó rügyekkel vágott, friss vesszőket Gyümölcsoltó Boldogasszony idején vad alanyra olthassam. Áprilisban aztán naponta látogatom, biztatom a faiskola legújabb lakóit, mert a faoltás sikerességét elsőként bizony a kipattanó rügyek mutatják! Egyetlen rügyben benne van az oltóvesszőt adó anyafa minden tudása és képessége, ott van a jövő, ott van maga az Élet…

Mire való a rügy?

A rügyek és friss hajtások kirobbanó életerejét és megújító képességét őseink már évezredekkel előttünk felismerték. A tavasszal gyűjtött rügyeket az azonnali fogyasztás mellett különféle kivonatolási eljárásokkal olyan, egész éven át fogyasztható természetes gyógyszerekké formálták, amelyeket akár magunk is elkészíthetünk.

Míg a levélrügyek a fák hajtásrendszerének kialakításáért, a virágrügyek a növény gyümölccsel való szaporodásáért felelősek. Nem csoda, ha ezek érdekében maga a növény is igyekszik minden szükséges tápanyagot, hormont, enzimet és ásványi anyagot belezsúfolni a rügynek nevezett, pirinyó kis részletbe! Ezen anyagok egy része ráadásul kizárólag itt található meg a növényekben, így aztán mi is csak a tavaszi időszakban juthatunk hozzájuk.

Gyógyítás rügyekkel

Bár a népi gyógyászatban évezredek óta használják a rügyekben rejlő, hatalmas életerőt, a bennük található, osztódó szövetekkel alig fél évszázada kezdett el újkori kísérleteket végezni egy belga származású orvos, bizonyos Pol Henry. A rügyekkel való gyógyítás (idegen szóval gemmoterápia) során a növények embrionális részeit (csírák, magvak, rügyek) használta fel olyan kivonatok készítéséhez, amelyeket aztán a rügyeket szolgáló növények fajától függően különféle betegségek megelőzésére és kezelésére javasoltak és javasolnak mind a mai napig.

Különféle rügykivonatokat ma már gyógyszertárakban is beszerezhetünk, de tinktúrát, azaz alkoholos kivonatot akár magunk is készíthetünk belőlük. A kiválasztott növény rügyeit legegyszerűbb jó minőségű, tiszta gyümölcspálinkával felönteni, majd az így elkészült keveréket legalább egy hónapon keresztül tartsuk hűvös, fénytől védett helyen. A hatékonyabb kivonatolás érdekében néhány naponta érdemes a készülő tinktúrát felrázni, megkeverni. A kész tinktúrát hagyjuk állni, majd normál légköri nyomás alatt szűrjük le. Terápiás felhasználás esetén napi rendszerességgel, csepegtetve fogyasszuk.

Különlegesen erős és hatékony gyógyerővel bír, ha a rügyeket alkohol helyett mézzel kivonatoljuk. Ez esetben a méz alapvető gyógyerejét, fertőtlenítő hatását a rügyek tovább erősítik.

Ökölszabályként elmondható, hogy az egyes növényfajokról gyűjtött rügyek hatásterülete jórészt megegyezik az adott növény ismert hatóterületeivel, azonban mint a legtöbb természetes terápia esetében, úgy a rügyterápiát is csak szakaszosan, legfeljebb 2-3 hónapon keresztül folytassuk, majd hagyjunk szünetet. Bár a rügyterápia az egyik legszelídebb kezelési eljárás, a készítmények felhasználása esetén mindenképpen kérjük ki a kezelőorvos véleményét!

Tudd meg azt is, miként hasznosíthatod gyógynövényeidet! Vajákos technikák: így készülnek a főzetek, macerátumok, tinktúrák és a többiek

Ajánljuk még: