Sokszor már decemberben nézem, figyelem, sőt kóstolgatom gyümölcsfáink apró rügykezdeményeit, hogy aztán a még alvó rügyekkel vágott, friss vesszőket Gyümölcsoltó Boldogasszony idején vad alanyra olthassam. Áprilisban aztán naponta látogatom, biztatom a faiskola legújabb lakóit, mert a faoltás sikerességét elsőként bizony a kipattanó rügyek mutatják! Egyetlen rügyben benne van az oltóvesszőt adó anyafa minden tudása és képessége, ott van a jövő, ott van maga az Élet…
Mire való a rügy?
A rügyek és friss hajtások kirobbanó életerejét és megújító képességét őseink már évezredekkel előttünk felismerték. A tavasszal gyűjtött rügyeket az azonnali fogyasztás mellett különféle kivonatolási eljárásokkal olyan, egész éven át fogyasztható természetes gyógyszerekké formálták, amelyeket akár magunk is elkészíthetünk.
Míg a levélrügyek a fák hajtásrendszerének kialakításáért, a virágrügyek a növény gyümölccsel való szaporodásáért felelősek.
Nem csoda, ha ezek érdekében maga a növény is igyekszik minden szükséges tápanyagot, hormont, enzimet és ásványi anyagot belezsúfolni a rügynek nevezett, pirinyó kis részletbe! Ezen anyagok egy része ráadásul kizárólag itt található meg a növényekben, így aztán mi is csak a tavaszi időszakban juthatunk hozzájuk.
Gyógyítás rügyekkel
Bár a népi gyógyászatban évezredek óta használják a rügyekben rejlő, hatalmas életerőt, a bennük található, osztódó szövetekkel alig fél évszázada kezdett el újkori kísérleteket végezni egy belga származású orvos, bizonyos Pol Henry. A rügyekkel való gyógyítás (idegen szóval gemmoterápia) során a növények embrionális részeit (csírák, magvak, rügyek) használta fel olyan kivonatok készítéséhez, amelyeket aztán a rügyeket szolgáló növények fajától függően különféle betegségek megelőzésére és kezelésére javasoltak és javasolnak mind a mai napig.
Különféle rügykivonatokat ma már gyógyszertárakban is beszerezhetünk, de tinktúrát, azaz alkoholos kivonatot akár magunk is készíthetünk belőlük. A kiválasztott növény rügyeit legegyszerűbb jó minőségű, tiszta gyümölcspálinkával felönteni, majd az így elkészült keveréket legalább egy hónapon keresztül tartsuk hűvös, fénytől védett helyen. A hatékonyabb kivonatolás érdekében néhány naponta érdemes a készülő tinktúrát felrázni, megkeverni. A kész tinktúrát hagyjuk állni, majd normál légköri nyomás alatt szűrjük le. Terápiás felhasználás esetén napi rendszerességgel, csepegtetve fogyasszuk.
Különlegesen erős és hatékony gyógyerővel bír, ha a rügyeket alkohol helyett mézzel kivonatoljuk. Ez esetben a méz alapvető gyógyerejét, fertőtlenítő hatását a rügyek tovább erősítik.
Ökölszabályként elmondható, hogy az egyes növényfajokról gyűjtött rügyek hatásterülete jórészt megegyezik az adott növény ismert hatóterületeivel, azonban mint a legtöbb természetes terápia esetében, úgy a rügyterápiát is csak szakaszosan, legfeljebb 2-3 hónapon keresztül folytassuk, majd hagyjunk szünetet. Bár a rügyterápia az egyik legszelídebb kezelési eljárás, a készítmények felhasználása esetén mindenképpen kérjük ki a kezelőorvos véleményét!
Tudd meg azt is, miként hasznosíthatod gyógynövényeidet!
Vajákos technikák: így készülnek a főzetek, macerátumok, tinktúrák és a többiek
