A húsvét a legrégebbi és a legjelentősebb keresztény ünnepünk. Krisztus kereszthalála a mi megváltásunk eredete: az emberiség újjászületésének forrása. Ez a misztérium a hívő ember számára az igazi születés, a valódi lelki megújulást jelenti: ezért a húsvét a nagyobb ünnep és nem a karácsony.
Szakrális jelentősége mellett a húsvét egybeesik a hajdani tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott ünnepekkel, amelyek lényege ugyancsak az újjászületés.
A magyar húsvét szó a negyvennapos böjtre és annak befejezésére utal, első előfordulását 1470-ből ismerjük, melléknévi formában. Héber neve a pészah, amely kikerülést jelent, utalva a bibliai mozzanatra, miszerint a bárány vérével megjelölt házakat elkerülte a halál angyala. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22-e és április 25-e közé.
Fotó: Pixabay.com
Melyek a hagyományos húsvéti ételek?
Kókonya: így nevezték eleink a húsvéti ételeket, utalva a nagyböjt utáni bőségre. A bárány, a tojás, a kalács és a sonka a húsvéti asztal alapfogásai, emellett pedig ot találjuk a tormát, sót és a bort is. Összességében elmondható, hogy egy nagyon gazdag, tápláló lakoma alapanyagai.
A húsvéti ételek megszentelésének hagyománya ennek megfelelően bajmegelőző céllal alakult ki. Alapgondolata, hogy a szentelt étel a negyven napos önmegtartóztatás után megvédi fogyasztóit a falánkság bűnétől. Ahogy az ételszentelmény maga, úgy az egyes húsvéti ételek is bajelhárító jelentőséggel bírnak.
Torma a húsvéti asztalon
Bár sokkal kevesebb figyelmet kap a hagyományos étkek körében, a torma az egyik – nem csak szimbolikájában – legerősebb étel a húsvéti menüben. A zsidók által az egyiptomi kivonulás emlékére tartott széder estékre készített szédertálon a keserűfű, azaz a torma Krisztus keserűségét és a zsidók könnyeit jelképezi.
Könnyfakasztó, csípős íze és szaga miatt ősi, babonás értelme is van: távol tartja a rossz szellemeket. Nem véletlen, hogy éppen a sonkát, a nagyböjt utáni leglaktatóbb, legzsírosabb falatot esszük tormával. Egyrészt tökéletesen kiegészítik egymást ízélmény és a torma emésztéstámogató hatása révén, másrészt a torma segít elkerülni a túlevést.
Sonkaleves Borbás Marcsitól – a receptet itt találod
A húsvéti sonka eredete
Profán magyarázatok szerint a húsvéti sonka a farsangban vágott disznó legnemesebb része, ami ekkorra érik meg. Nem véletlen, hogy a legnagyobb ünnepre „szentelik fel”, szegik meg – hasonlóan az új ruhák ünnepi első viseletére, felavatására. Farsangban elfogyott a disznóvágások után tartósítás nélkül készített friss hús, nagyböjtben pedig az általános húsevési tilalom miatt nem nyúltak az eltett részekhez. Így lett a húsvéti asztal első tartósított, érlelt és elkészült húsféléje tehát a sonka, amit rendszerint az utolsó vágás lassú érlelésű sonkáiból választottak.
A húsvéti bárány szimbolikája
Az ószövetségi zsidók szédertálján szereplő hús az egyiptomi menekülés történetéből az elsőszülöttek halálára emlékeztet. A keresztény kultúrában a farsangi disznóvágások utáni első friss vágás a húsvéti bárány volt, ami Isten egyszülött fiának, Krisztusnak a szimbóluma. Az áldozati bárány Krisztus keresztáldozatának jelképe. Jézus, Isten báránya az életét adta, hogy mi megszabadulhassunk bűneinktől – ez a legerősebb megtisztulás-jelkép a keresztény vallásokban. A feltámadás és az újjászületés ünnepe ettől nyer semmihez sem fogható jelentőséget az egyházi ünnepek sorában.
Borbás Marcsi bárányreceptje, amit itt találsz
A tojás
Ősi és egyetemes világszimbólum: az egység, az egész, a folyamatosan újjáteremtődő élet jelképe a tojás. A termékenység legősibb szimbólumát azért festjük pirosra húsvétkor, hogy Krisztus keresztfán kiomló vérére, áldozatára emlékezzünk általa.
A tojás az a húsvéti étel, amely a legerőteljesebben kapcsolódik a kereszténység előtti idők hitrendszereihez, világképéhez. A tojásra rajzolt díszítmények pedig ugyancsak termékenység-jelképek, valamint őseink mitikus-mágikus világképének elemeit idézik. Szokás volt, hogy a húsvéti asztalnál a tojást annyi felé osztották, ahányan voltak és úgy fogyasztották el, ezzel is kifejezve a család megbonthatatlan egységét.
Mit jelképez a húsvéti kalács?
Széder estéken a zsidók eredetileg kovásztalan kenyeret, pászkát ettek az egyiptomi kivonulás emlékére. A pászka böjti ételként ma is sok helyen szokás, a húsvéti kalácssütés szokása pedig éppen a böjt végét jelző gesztusként honosodott meg. A hosszú böjt után, amikor tejet és a tojást sem volt szabad fogyasztani, a kenyeret is szívesen gazdagították, tették ízletesebbé. A kalács tehát a kenyér húsvéti, ünnepi változata, a bőség tápláléka.
Vidékenként és nemzetiségenként ugyan változik, melyik étel milyen hangsúlyt kap húsvétkor és a keresztény világban is sok új szokás alakult ki az évszázadok során. Az alapvető fogások azonban szinte mindenhol megtalálhatók. Leginkább a bárányhús fogyasztásában mutatkoznak nagy eltérések: a magyar nyelvterületen sem általános már, hogy bárányhús kerül a húsvéti asztalra. Leggazdagabb variációkat a sütemények készítése terén tapasztalhatunk. A kalácsok különféle formái és típusai mellett a lepények, piték és ma már a torták bőséges kínálatából választhatunk, ha egyedivé szeretnénk tenni az ünnepi menüt.
Az öt legjobb kalácsreceptünket itt találod, a nyuszikalácsét pedig itt.
Mit keres a nyúl a húsvéti asztalon?
Ilyen újítás például a német eredetű húsvétinyúl-kultusz hozadékaként elterjedt nyuszi alakú kalács és a répatorta. A kalács elzászi változata a húsvéti sütibárány, olasz változata, a colomba pedig galambot mintáz. A húsvéti nyulat a 12-13. századtól ismerjük, Németországban kezdték húsvéti jelképként használni, a 16. századtól pedig a húsvétra rakott hagyományos fészkekbe Németországban a nyúl tojja a tojást. Termékenységszimbólumként nem igényel sok magyarázatot, viszont sokkal érdekesebb mitológiai eredete. Az ősi Egyiptomban úgy vélték, hogy a mennyországot egy főnixmadár irányítja, amely nyúl képében született újjá, megtartva tojásrakó képességét. Egy szász legenda szerint Ostra, a tavasz istennője egy megfagyott madarat élesztett fel nyúl alakjában.
Húsvéti hagyományaink és ételeink gazdagsága is mutatja, milyen fontos számunkra a feltámadás és az újjászületés ünnepe. A tradíciót pedig mi magunk írjuk tovább: kulturális örökségünket családi hagyományainkkal tesszük egyedivé, sajátunkká. Áldott ünnepet mindenkinek!
A cikk megjelenését a METRO támogatta.
Ajánljuk még:
A karácsony már nemcsak szakrális, de profán csodavárással is telik – Miért van szükségünk ma is csodákra?
A tökéletes mézeskalács titka
Maszkabál a dekor világában: moharuhát ölt az őzgerinc, zöld jelmezbe bújik a kuglófforma!
