A kenyér ihlette karácsonyi édesség – Az olasz parrozzo

Gasztro

A kenyér ihlette karácsonyi édesség – Az olasz parrozzo

Antal Csilla világjáró karácsonyi édességeket bemutató sorozatában ma Olaszországba utazhatunk, és egy kalácshoz hasonló, különleges süteménnyel ismerkedhetünk meg. 

Nagy munkában voltunk vasárnap, hiszen mi is jelentkeztünk a lakóhelyünkön a világító adventi
ablakok készítői közé. Ez egy csodálatos kezdeményezés, már olvashattatok is róla az egy.hu-n.

Nagyon jó érzés ilyen módon örömet okozni másoknak, és figyelni, hogy hányan jönnek, látni, mennyire örülnek a gyerekek a kapu elé kirakott kis édességeknek. Mi egy kis „extra szolgáltatással” is készültünk, mert összeállítottunk egy karácsonyi zenékből álló lejátszási listát, így aki a kapunk elé ért, hallhatta a csodás dallamokat. Ennél már csak az lett volna jobb, ha mindannyian bejöhettek volna pár szóra, egy forró teára. De ez sajnos idén nem valósulhat meg, viszont lelkesen készülünk már most a jövő évre, reméljük, akkor máshogy telnek majd az ünnepek, és 2021 talán nem azért lesz emlékezetes, mint ez az esztendő.

Tovább olvasok

Jó lenne optimizmussal telve átlépni, valami újba kezdeni, bár egyelőre úgy tűnik, hogy további türelemre lesz szükségünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehetnek kisebb vagy akár nagyobb terveink, hiszen az ember attól csodálatos, hogy képes alkalmazkodni, megél a Föld leghidegebb és legforróbb tájain is, feltalálja magát, és igenis képes törődni és együtt érezni másokkal.

Összefogás és együtt gondolkodás egy közös célért – számtalanszor vezetett ez a két egyszerű dolog fantasztikus eredményekhez.
Ez vitte sikerre a soron következő süteményt is. Ezúttal egy nálunk talán kevésbé ismert receptre bukkantam, ami igazán egyszerű, ám a története kétségtelenül inspiráló. A parrozzo egy olasz sütemény, mely főként Abruzzo tartományban népszerű.

Nemcsak karácsonykor készítik, viszont az ünnep elképzelhetetlen enélkül a félgömb alakú, mandulás finomság nélkül.

A kitalálója egy pescarai pékség tulajdonosa volt, Luigi D’Amico, aki a fejébe vette, hogy a helyiek népszerű kenyerét, mely kukoricalisztből készült, átalakítja süteménnyé. Meghagyta a formáját, adott hozzá tojást, hogy szép sárga legyen, illetve került még bele mandula, mandulalikőr és citromhéj is. A külsejét pedig csokoládéval borította, hogy úgy nézzen ki, mint egy valódi, kemencében sült kenyér.

 Antal Csilla fotója
 

Az elkészült süteményt a legenda szerint először Gabriele D’Annunzio, a századforduló egyik legjelentősebb költője kóstolta meg, aki rögtön egy verset is szentelt neki. A költemény szabad fordításban annyit jelent, hogy a parrozzo annyira finom, mintha St. Cetteo (Pescara védőszentje) jókedvében

berakott volna egy adag fényes, fekete termőföldet a kemencébe, ami egy csoda folytán lassacskán édesebb és csodásabb lett minden más édességnél.

Az első világháború után, amikor a sütemény is megszületett, Luigi D’Amico megnyitotta híres kávézóját, mely az Il Ritrovo del Parrozzo, nevet kapta, és egyébként még most is létezik, jelenleg is árulják ott a süteményt. Különösen érdekes, hogy sok más művész is hozzájárult ahhoz, hogy a parrozzo egyre népszerűbb legyen.

 
Antal Csilla fotója 
 

A vígjátékíró Luigi Antonelli, aki megírta a sütemény történetét, Armando Cermignani, a híres fazekas, aki a sütemény dobozának illusztrációját és színeit tervezte, a humanista Cesare De Titta és a zeneszerző Di Iorio, aki megírta és megrendezte A Parrozzo énekét, valamint Tommaso Cascella a híres kávézó falát díszítő festmények megalkotója.

Ezek után muszáj volt nekem is kipróbálnom ezt az olasz receptet. Alapvetően két változat létezik, az egyikben búzadara van, a másikban pedig 00-ás liszt és kukoricaliszt. Én az utóbbit sütöttem meg.

Olaszországban árulnak hozzá sütőformát, ilyen természetesen nálunk nincs, viszont mivel az egyik félgömb alakú jénai tálamban sütöttem meg, így sikerült a jellegzetes formát kialakítani.

Hozzávalók:

  • 75 g blansírozott mandula
  • 130 g porcukor
  • 75 g vaj
  • 5 tojás
  • 50 g 00-ás liszt (pizzaliszt)
  • 50 g kukoricaliszt
  • 1 citrom héja
  • 1 ek keserű mandulalikőr vagy keserű mandulaaroma
  • 150 g fekete csokoládé
  • 1 ek olaj
 
Antal Csilla fotója 
 

Elkészítés: 

A sütőnket előmelegítjük 180 fokra.
A mandulát 40 g cukorral együtt finomra daráljuk. Ha nem akarunk ezzel bajlódni, akkor használhatunk őrölt mandulát is. A vajat megolvasztjuk, és hagyjuk langyosra hűlni. A tojások fehérjét felverjük a maradék cukor felével, hogy fényes és krémes legyen. A sárgájákat a maradék cukor másik felével verjük fel habosra. Az őrölt mandulát elkeverjük a liszttel és a kukoricaliszttel, és 3-4 adagban, a vajjal felváltva adagoljuk a sárgájához. Ekkor már csak lassú fokozaton keverjük tovább. Közben ízesítjük a likőrrel és a citrom héjával is.

Végül óvatosan beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét. A sütőformánkat kivajazzuk és kilisztezzük, majd beleöntjük a tésztát. Ha nincs félgömb alakú sütőformánk, akkor akár egy kuglófformában vagy tortaformában is megsüthetjük. Kb. 50 perc alatt sül át, de mindenképpen ellenőrizzük tűpróbával, mert a belseje lassan sül meg. Ha nagyon barnulna kívül, tegyünk a tetejére lazán egy darab alufóliát.

Ha megsült, kivesszük a sütőből, és 20 percig hagyjuk még a formában. Utána óvatosan kiborítjuk, és egy rácson hűlni hagyjuk.

 
Antal Csilla fotója
 

Ha már nem meleg, akkor gőz fölött felolvasztjuk a csokoládét az olajjal, és leöntjük a süteményt. Én többféle kakaótartalmú csokoládét kevertem össze, így szép, márványos felületet kaptam. A lefolyt csokoládét visszaolvasztottam, és amikor az első réteg megkötött, újra leöntöttem a parrozzót.

A belseje szaftos, puha, kellemesen mandulás, tökéletes például egy habos kávé mellé.

Ajánljuk még: 

MÁKOS GUBA TORONY
LUSSEKATTER: A SVÉDEK FÉNYESSÉGES ÉS FENSÉGES KEDVENCE
A SPANYOL ÉKKŐ: ROSCÓN DE REYES

 

 
X
Már követem az oldalt