Lussekatter: a svédek fényességes és fenséges kedvence

Gasztro

Lussekatter: a svédek fényességes és fenséges kedvence

Antal Csilla receptje

Képzeljetek el egy cukrászdát, ahová selymesen szürkére festett ajtón át lehet belépni. Kedves hangú csengettyűszó jelzi, hogy vendég érkezett. A kicsi kerek asztalok békebeli csipketerítővel vannak letakarva, a vendégek pedig mosolyogva ülnek a rózsaszín és szürke csíkos kárpittal borított székeken, miközben csinos és persze finom süteményeket kóstolgatnak. Az arcukon elismerő arckifejezés látszik, mikor beleharapnak egy finom kalácsba, vagy forró, habos kakaót kortyolnak, miközben a karácsony közeledtére gondolnak. A pultban gyönyörű sütemények sorakoznak, mindegyik ismerős lehet otthonról is, és szinte lehetetlen eldönteni, melyiket kóstolja meg az ember. A falra cirkalmas betűkkel felfestették a hely nevét, mely első hangzásra kissé talán idegen, ám aki egyszer járt itt, azonnal megtanulja: Lussekatter. A felirat mellé két macskát is festettek, egy gömbölyded szürkét és egy nyúlánk sziámit, akiknek a farkincája szívecskét formál. Egy barna szemű kedves lány pedig csillogó tekintettel társalog a vendégekkel, akik őszinte örömmel mondják el neki, hogy milyen jó itt lenni, ezen a csodás helyen, miközben odakint csendesen hullik a hó. Ez a mi álomcukrászdánk a kislányommal, Lucával, amit akkor találtunk ki, mikor megsütöttük a Lussekatter nevű süteményt, melynek neve azt jelenti: Luca macskája. Gyakorlatilag minden egybevág, hiszen a lányom neve Luca, imádja a két macskánkat és a süteményeket is. A kalácska pedig, ami a családunk új ünnepi kedvence lett, igazán különleges a tésztáját megszínező és ízesítő sáfrány miatt. Első kóstolásra kifejezetten meglepő élmény, de aztán gyorsan rájövünk, hogy bár az íze nem olyan, mint amilyet várnánk, mégis fenséges és szívderítő.

 
Fotó: Antal Csilla

A Lussekatter Svédországban is arra hivatott, hogy felderítse az emberek arcát, hiszen a legsötétebb téli időszak közepette, december 13-án, Szent Lúcia napján készítik el, hogy megünnepeljék a fényt.

Tovább olvasok

Ilyenkor minden olyan családban, ahol a hagyományokat szigorúan veszik, Luca-nap reggelén a legidősebb lány fehér ruhába öltözik, és piros szárnyakat is ölt magára. A fején gyertyákból készült koronát visel (ez ma már természetesen inkább egy elemes verzió, mintsem valódi), és így szolgálja fel a családnak a reggeli kávét, valamint a sáfrányos, S-alakú zsemlécskéket, melyeknek különleges sárga színe igazán csodálatos látvány. Ilyenkor az egész ország ünnepel, felvonulásokat tartanak, mindenfelé Lussekattert esznek.

Mielőtt Svédországban bevezették a Gergely-naptárat, december 13-ra esett a téli napforduló. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy a svédek ekkor eredetileg Freyja, a szépség, a termékenység és a kreativitás istennőjének tiszteletére rendeztek ünnepségeket. A kereszténység térhódítása után a hagyomány fennmaradt, de ekkor már Szent Lúciát ünnepelték, aki a legenda szerint Szicíliában élt Kr. u. 300 körül, és kapzsi vőlegénye miatt szenvedett vértanúságot. Halálát és kínzását is csodák kísérték, és azóta is ő a vakok, valamint a szembetegségben szenvedők védőszentje.

Hozzá köthető a Lussekatter is, ám egy kevésbé népszerű történet szerint nem is Luca, hanem egyenesen Lucifer az, akiről a süteményt elnevezték. Mindkettejük neve a lux (fény) szóból származik, így bármelyik változat elképzelhető.

Mindenesetre ez a csodálatos sütemény megihlette a mi kis családunkat, és biztos vagyok benne, hogy ezután többször is elkészítjük majd. A receptre természetesen itt is számtalan variáció létezik, ám mindegyik esetében van két sarkalatos pont: sáfrány és valamilyen tejtermék van benne; ez lehet túró, tejszín vagy író is.

 
Fotó: Antal Csilla

Lussekatter

Hozzávalók:

  • 50 g élesztő
  • 200 g vaj
  • 1 tasak sáfrány (0,12 g)
  • 300 ml író
  • 200 ml tejszín
  • 185 g kristálycukor
  • 1 nagy tojás
  • 900 g finomliszt
  • 1 tk só
  • A kenéshez egy tojás és egy evőkanál tejszín
  • A dekoráláshoz beáztatott mazsola
  • A fahéjas változathoz 5 dkg vaj és 1 kk fahéj
  • A fényezéshez cukorszirup

Elkészítés:

A tejszínt melegítsük fel, és tegyük bele a sáfrányt. Hagyjuk jól kiázni.

A vajat óvatosan olvasszuk meg, és keverjük hozzá az írót. Ha esetleg túlságosan felforrósodna, akkor hagyjuk egy kicsit hűlni, hogy maximum kézmeleg legyen. Ha a sáfrány szépen kiázott a tejszínben, akkor a tejszínt egy szűrőn keresztül öntsük hozzá a vajas keverékhez. Az élesztőt morzsoljuk össze, és kevés vajas, tejszínes, írós keverékben oldjuk fel teljesen, majd az egészet keverjük össze. Ezután adjuk hozzá a cukrot és a tojást is, ezekkel is keverjük teljesen egyneműre a masszát. Ezután adjuk hozzá a lisztet és a sót. Először ne tegyük bele mindent! Fontos, hogy egy puha, kissé ragacsos, de azért kezelhető tésztát kapjunk a végére, eszerint adjuk hozzá a megfelelő mennyiségű lisztet. Ha kidolgoztuk a tésztát, takarjuk le, és hagyjuk kelni 1-1,5 órát, vagy amíg meg nem duplázza a térfogatát. Ez természetesen a konyha hőmérsékletétől is függ.

 
Fotó: Antal Csilla

Ha megvan a tésztánk, akkor eldönthetjük, hogy csak egyszerű Lusekattert készítünk vagy egy kicsit még variálunk rajta, és feldobjuk fahéjas vajjal is. Ez természetesen már nem az eredeti formázás lesz, de nekem annyira megtetszett ez a változat, hogy kipróbáltam, és igazán tetszetős lett a végeredmény.

Tehát én kettéosztottam a tésztát. Az egyik feléből hagyományos süteményeket készítettem. Azt az adag tésztát 15 részre osztottam, és meggömbölyítettem. Ezután hagyni kell újból egy picit pihenni. Ezt követően ovális alakúra lenyomkodtam a tésztagombócokat a kezem segítségével, és feltekertem, majd újra pihenni hagytam. Ezután a tenyerem segítségével hosszúra sodortam. Ez ugyanaz a művelet, mint amikor perecet készítünk. Ha megvan a kellő hosszúság, akkor S-alakban feltekerjük a tésztacsíkot. Vigyázzunk, hogy ne szakadjon a tészta, legyünk türelmesek a formázásnál!

A tészta másik felét kinyújtottam téglalap alakúra, és megkentem fahéjas vajjal. Ezután félbe hajtottam, és kb. 4 cm-es csíkokra felvágtam. Végül élére állítottam a csíkokat, és azokat is S-alakba tekertem.

 
Fotó: Antal Csilla

Mindegyik bekerült egy sütőpapírral bélelt tepsibe, és hagytam őket kelni kb. 15-20 percig. Végül mindegyik süteményre került két-két szem mazsola, méghozzá a tekercses részek közepébe, majd lekentem őket a tojásos, tejszínes keverékkel. 230 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt sültek szép pirosra.

Miután kivettem a süteményt a sütőből, megfényeztem egyesével cukorsziruppal, így lettek csodálatosan fényesek. Ez nem kötelező művelet, de kétségkívül megszépíti a tekercseket.

Ha pedig más ország desszertjével kísérleteznétek, próbáljátok ki  A NÉMET KALÁCSOT, AMI BEARANYOZZA AZ ÜNNEPET, esetleg AZ ANGOL CSODÁT, AMI MINDEN KÍVÁNSÁGOT TELJESÍT, vagy a francia  BÛCHE DE NOËL SÜTEMÉNYT

 

 

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt