Az angol csoda, ami minden kívánságot teljesít

Minden szeptemberben összeülünk a szerkesztőségben, hogy megbeszéljük, milyen teendőink lesznek az év további részében. Gondosan megtervezzük a forgatások időpontját, ötletelünk a lehetséges témákról, vendégekről. Ilyenkor azonnal be is írok mindent az asztali naptáramba. Közben egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a decemberi heteknél járunk. Ekkor szokott elhangzani tőlem az a mondat, amitől a kollégáim minden évben kiborulnak: „hamarosan itt a karácsony!” Aztán ahogy eltelik az ősz, már belátják, hogy igazam volt. Persze nem szeretném siettetni a dolgokat, éppen ellenkezőleg! Az ünnepi készülődésben is az a csodálatos, hogy mindennek megadjuk a módját,

betartjuk az apró rituálékat, és lépésről lépésre haladunk az év egyik legszebb napja felé.

Ezért nem is értem azokat, akik már napokkal vagy akár hetekkel Szenteste előtt feldíszítik a karácsonyfát. Számomra a fa felékesítése minden évben az ünnep csúcspontja. Amikor előszedjük a gyerekekkel a díszeket, az évről évre ugyanolyan izgalmas pillanat. Kitaláljuk, hová kerüljenek az angyalszárnyak, a csengettyűk, a csillogó gömbök és persze a szaloncukor és az apró csokoládék, amiket csak azért rakunk a fára, hogy ők majd titokban lelophassák. Ezektől az apró momentumoktól és a várakozás időszakától lesz igazán emlékezetes az ünnep. A türelem, a rászánt idő és energia teszi az egész család számára gyönyörűvé.

A soron következő különleges karácsonyi desszert esetében sem árt, ha türelmesek vagyunk, és rendelkezünk elég idővel. Az angol karácsonyi puding ugyanis akkor lesz tökéletes, ha megadjuk neki a szükséges törődést. Sokszor szembejött már velem ez az édesség, láttam filmeken, a közösségi oldalakon, de soha nem volt alkalmam megkóstolni. Őszintén megmondom, hogy kifejezetten szkeptikus voltam vele kapcsolatban. Ám amint elkezdtem kutatni, egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy olyan étel, melyre ennyi gondot fordítanak, és amit ekkora becsben tartanak, az bizonyára különleges kell, hogy legyen.

A nagy hűhó minden évben azzal kezdődik, hogy kitűzik a sütemény elkészítésének a napját karácsony előtt öt héttel. Ez a „Stir-up Sunday”, melynek eredete a viktoriánus időkig nyúlik vissza. Ilyenkor a hagyomány szerint összegyűlt az egész család, hogy közösen készítsék el a pudingot, és mindannyian megkeverhessék. Közben kívánni is kellett valamit, hiszen ilyenkor minden kívánság valóra válhat.

Fontos még, hogy keletről nyugat felé kell keverni,

és a napkeleti bölcsekre kell gondolni közben, akik meglátogatták Jézust a születése éjszakáján.

A karácsonyi pudingnak tradicionálisan 13 összetevője van, ez Jézust és az apostolokat jelképezi. Magyallal díszítik, ami pedig a töviskoronát szimbolizálja. Néha érméket vagy különféle medálokat is elrejtenek benne. Aki megtalálja, annak bizony szerencséje lesz. Eredetileg többféle medált is elrejtettek benne, hogy biztosítsák a jó házasságot, a vagyont, a szerencsét, de még a biztonságos hajózást is a családtagok számára.

A karácsonyi puding eredetéről egyébként máig vitatkoznak.

Azt mondják, először 1858-ban említik Anthony Trollop Doctor Thorne című könyvében. A 19. században vált azonban igazán divatossá, és a karácsonnyal is akkor került szoros kapcsolatba.

Mindebből is látszik, mennyire fontos étel a karácsonyi puding az angolok számára. Sokféle variációja van egyébként, de azért az alapvetések minden esetben ugyanazok. Az igazán autentikus angol puding egyébként marhafaggyúval készül, ez benne a zsiradék, de manapság ezt már a legtöbben vajjal helyettesítik. A következő változathoz Mary Berry, az angol szakácsművészet nagyasszonyának receptjét vettem alapul, viszont az enyémbe került aszalt szilva is, alkoholként pedig rum.

Hozzávalók

A pudinghoz

• 450 g aszalt gyümölcs vegyesen (arany mazsola, mazsola, szárított sárgabarack, aszalt szilva)
• 1 kisebb alma hámozva, reszelve
• 1 narancs héja és leve
• 50 g kandírozott narancshéj
• 3 tk rum + extra adag a flambírozáshoz
• 75 g puha vaj
• 100 g barna cukor
• 2 db tojás
• 100 g liszt
• 1 tk sütőpor
• 1 kk szegfűszeg,
• 1 kk szerecsendió
• 40 g zsemlemorzsa
• 40 g hántolt, aprított mandula

A rumos vajhoz:

• 100 g vaj
• 125 g porcukor
• 3 ek rum

Elkészítés:

Az aszalt gyümölcsöket és a lereszelt almát egy tálba tesszük, és meglocsoljuk a narancs levével.  Hozzáadjuk a narancs lereszelt héját és a rumot, jól elkeverjük, és legalább egy órát állni hagyjuk. Az sem tesz rosszat neki, ha egy egész éjszakát pihen a hűtőben, én is így készítettem.

A puha vajat a cukorral kihabosítjuk. Ezt a műveletet a puding esetében illik kézzel elvégezni. Ezután egyenként hozzáadjuk a tojásokat is. A lisztet közben elkeverjük a sütőporral és a fűszerekkel, majd hozzáadjuk a vajas keverékhez. Ekkor jöhet bele a finomra vágott mandula és a zsemlemorzsa is. Végül belekeverjük az aszalt gyümölcsöket azzal a lével együtt, amiben áztattuk őket. Az egészet tökéletesen összeforgatjuk.

Egy 1.4 literes pudingformát vagy kuglófformát gondosan kivajazunk. Az edény alját kibéleljük sütőpapírral. A pudingot belekanalazzuk a formába, és jól bele is nyomkodjuk.

Ezután lefedjük a formát egy réteg sütőpapírral és egy réteg folpackkal. Körben megkötözzük egy madzaggal, és a lelógó papírrészeket rövidre levágjuk. Egy megfelelő méretű fazék aljába teszünk egy fém rácsot vagy 3-4 darab befőttesüveg-tetőt. Erre ültetjük rá a pudingformát. Annyi vizet öntsünk köré, hogy a formát félig ellepje. Ezután fedjük le az edényt, és tartsuk lassú forrásban a vizet legalább öt órán át. Az enyém hat órán át gőzölődött. Közben persze nézzünk rá, és folyamatosan pótoljuk a vizet, nehogy elforrjon. Vannak, akik akár két napon át végzik ezt a műveletet, állítólag annál finomabb lesz, minél hosszabb a gőzölési idő. A lényeg, hogy szép sötétbarna, karamelles színt kapjon a végére a pudingunk.

Ha elkészült, vegyük ki óvatosan az edényből, amiben gőzöltük, szedjük le a formáról a fóliát, és teljesen hűtsük ki. Borítsuk is ki a formából, a formát mossuk el, tegyünk tiszta sütőpapírt az aljába, és tegyük vissza bele a hideg süteményt. Csomagoljuk be az egészet légmentesen. Ezután nincs más dolgunk, mint karácsony napjáig száraz, hűvös helyen tárolni.

Tálalás előtt újabb három óra gőzöléssel átmelegítjük a pudingot. Ezután egy szép tálra tesszük, meglocsoljuk felmelegített rummal, és óvatosan meggyújtjuk. Fontos, hogy a rumot ne forraljuk, csak melegítsük, így könnyebben lángra kap.

Így lesz tökéletes a desszertünk, melyet melegen tálalunk, és rumos vajjal szervírozunk. Ehhez a puha vajat simára kikeverjük a porcukorral és a rummal. Talán túlzásnak tűnhet ez a kombináció, de egyszerűen tökéletes együtt a gazdag, karamellás, krémes, gyümölcsös sütemény egy kiskanálnyi selymes vajjal.

Egyébként az illata is csodálatos, tényleg ünnepi hangulatba kerül tőle az ember, és a konyhába is beköltözik a karácsony.

Ha viszont nem várnátok ilyen sokat egy karácsonyi édességre, próbáljátok ki a franciák különleges süteményét!