A húsos som gyümölcseinek nagysága egy és három centiméter között alakulhat: mintegy kis, hosszúkás szilvára emlékeztető termések, amelyek színe élénkpiros, ízük pedig savanykás kissé pikáns, és csak akkor kellően édes, ha jól eltaláltuk a szüret időpontját.
Ha ugyanis még nem értek meg a szemek, nem kaphatjuk meg azt az igazi som ízt, olyannyira nem, hogy
úgy tartják: igazán édesek csak azok a szemek lesznek, amelyek már lepotyogtak.
Ebből kiindulva érdemes először a bokrok tövénél keresgélnünk, és a lehető legtöbb leesett szemet begyűjtenünk egy tökéletes somlekvár készítéséhez.
Lekvár, szörp, dzsem, kompót, gyümölcsbor és még pálinka is készíthető belőle,
ráadásul az éretlen termések sem vesznek kárba: az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta teszik el sós vagy ecetes vízben, általában köménymaggal ízesítve.
Borecetben elrakva a húsos som kapribogyó helyettesítésére alkalmazzák, és savanyított változatát vadhúsból készült ételekhez ajánlják.
C-vitamin tartalma 200 mg/100g körül van, és kifejezetten gazdag karotinban. Fontos makroelem forrás, emellett tartalmaz vasat, cinket és mangánt is. A szakemberek szerint polifenol, antocianin és flavonoid tartalma hozzájárul a vérképző rendszer és az immunrendszer megfelelő működéséhez- fogyasztása támogatja a bélrendszer egészségét is.
Számos fajtájával találkozhatunk szomszédainknál: nagy gyümölcsű fajtái a szlovák Devin és Titus, illetve az osztrák Jolico. Sárga gyümölcsű változata a Cornus mas Fructu flavo, de emellett még körte formájú változata is ismert, ráadásul egy magyar nemesítőnek, Schmidt Gábornak hála. Ez a fajta az Őszi tűz nevet kapta és igen bőtermő. Magyarországi tájfajtái a Szatmárban és Nyírségben honos Császlói és Gödöllő közelében található Szadai fajta.
De lássuk, miben gondolkodhatunk, ha sommal van teli kosarunk?
Például sombefőttben. Ennek készítéséhez három kilogrammnyi érett somhoz egy kilogrammnyi cukrot mérünk. Rétegezzük a somot a cukorral, majd ha az üveg megtelt, felöntjük vízzel és lezárjuk. Az üveget a fazékba tesszük, és 80 fokon 40 percig hőkezeljük, hagyjuk kihűlni, majd polcra tesszük.
Ha azonban szeretnénk egy kis kalandot vinni a befőttünkbe, akkor próbáljuk ki a fűszeres és rumos változatot is!
Ehhez ugyanilyen arányokkal dolgozva (3 kg somhoz 1 kg cukrot mérve) főzzünk fel kilónyi cukorra egy liternyi vizet számolva megfelelő mennyiségű szirupot! Minden liternyi vízhez két deciliternyi rumot mérjünk a szirupba, és ízlés szerint szegfűszeget, fahéjrudat, vaníliát főzzünk fel benne. Ha kész, vegyük ki a fűszereket és hagyjuk kihűlni a szirupot! Helyezzük a megmosott somokat üvegekbe, öntsük rá a kihűlt szirupot, és az előző változathoz hasonlóan zárjuk le az üveget, hőkezeljük majd dunsztoljuk!
Izgalmas csemege lehet a somkocsonya is. Ehhez a somot fazékba tesszük, és lassú melegítéssel addig hevítjük, míg a som minden levét ki nem adja. Ezután sűrű szitán átszűrjük, és minden literre 80 dkg cukrot számítva a felfőzzük a gyümölcslevet- egészen addig, amíg a somlé sűrű, kocsonyaszerű nem lesz. Ha ez megvan, üvegekbe öntjük, és mikor kihűlt légmentesen lezárjuk. Érdemes hűtőben tárolni, és pár hónapon belül elfogyasztani.
Hasonlóan készülhet a somos gyümölcsbőr is: gyakorlatilag egy sűrű lekvárt főzünk a kipasszírozott somokból, és ha besűrűsödött, pár milliméter vastagon vízszintes felületre terítjük (ez lehet egy tepsi alja, tálca vagy aszalórács is). Ideális esetben kitesszük a Napra száradni, ahol két-három nap alatt tekerhetővé válik, de ha ez nem megoldható, akkor aszalógéppel is dolgozhatunk. Amikor a somlapok kiszáradtak, de még rugalmasak, feltekerhetjük, és apró csigákat vághatunk belőlük vagy kedvünkre formázhatjuk akár csíkokra, akár szaggatót használva bármilyen alakúra. Ezután egy kicsit még szikkasztjuk, majd ha kész, édes csemegeként fogyaszthatjuk, Természetesen ez is készülhet fűszeres változatban, vagy más gyümölcsökkel vegyesen is:
érdemes kipróbálnunk a somos-szilvás vagy a bodzabogyós-somos párosítást!
A feljegyzések szerint régen a háziasszonyok mindig raktak el aszalt somot télire, és fonáskor eszegették, mert a som elősegítette a nyálképződést, ami jól jött a fonalak szálazásánál.
Ezekben az időkben a somlekvárt ugyanúgy főzték, mint bármely más gyümölcslekvárt, de az 1940-es évektől kezdődően divatba jött a nyers kikavarással előállított somlekvár készítése is. Ehhez a megmosott somokat átpasszírozták, a kipasszírozott som kilójához ugyanennyi cukrot adtak, és addig kavarták, míg a cukor fel nem olvadt. Ez akár egy napi munka is lehetett, de a rutinos somlekvár készítők szerint nincs jobb és élénkebb a hidegen kevert somlekvárnál.
Entz Ferenc gyűjtéseiből azt is megtudhatjuk, hogy egykor levelét teapótlónak használták, azonban azóta kiderült, hogy az arra érzékenyeknél ez allergiás reakciókat okozhat. Magbeléből a franciák olajat préselnek, ami állítólag felveszi a versenyt az olívaolajjal is, és a túlérett somokat sok halász és horgász halcsaléteknek is beveti. Melius Péter szerint pedig „Igen szárasztó a somnak a levelei és ennek a somja. Az som, nyospollya, kökény egyaránt igen szorító állatok, a folyó vérhast megállítják, ha megfőzöd esővízben vagy vizes borban a somnak gyümölcsét. A somnak leveleit és a somnak virágát, a vesszejének a felső tetejét ha borban megfőzöd, kelést, sebet meggyógyít, elszáraszt, ha reákötöd.”.
Érdemes tehát jobban megismerkednünk ezzel a vadgyümölccsel, mert felfedezése számos gasztronómiai élményt tud konyhánkba csempészni. A félénkebbek kezdhetik egy klasszikus lekvárral, a bátrabbak pedig azonnal bele is vághatnak a som-bőr készítésébe, aminek a gyerekek is nagyon fognak örülni!
Nyitókép: Wikipedia / Hanson59
