Két hét múlva karácsony, így nálunk is egyre több ünnepi dekoráció kerül elő, lassan mindegyik szobába feltűnik egy-egy angyalka, mécsestartó vagy fényfüzér. Egyre inkább díszbe öltözik az otthonunk, és mi is érezzük, hogy most már a küszöbön van az év egyik legszebb napja.
Ilyenkor előkerülnek a vitrinből a nagyszülőktől örökölt, aranyszegélyes tányérok, a festett porcelántálak és a kristálypoharak is. Ezeket az ember természetesen jobban félti, óvatosabban bánik velük, de végülis ezek a tárgyak is azért készültek, hogy használjuk őket. Olyankor a legszebbek, amikor egy gondosan elkészített ételt ölelhetnek körbe, és elnyerik helyüket a nagyra kinyitott körasztal közepén. Ezek is olyanok egy kicsit, mint a karácsonyfa, igaz, a tálak, kistányérok, poharak és míves villák az ünnep elmúltával visszakerülnek a konyhai szekrény üvegajtói mögé, hogy aztán egy következő jeles napon újfent teljes pompájukban ragyoghassanak. Szeretem a szépen megterített asztal látványát, főként, ha sokan üljük körbe. A legszebb díszek pedig ezen az asztalon a hófehér abrosz és a régi edények mellett természetesen maguk az ételek.
A soron következő ünnepi sütemény is egy igazi ékszer, és nemcsak azért, mert gyönyörű és díszes, hanem amiatt is, hogy a három királyok csillogó ékkövekkel kirakott koronáját jelképezi.
A Roscón de Reyes, a spanyolok ünnepi kelt kalácsa csakis egy évben egyszer, január 6-án kerül az asztalra. Ekkor van ugyanis a karácsonyi és újévi ünnepkör legfontosabb napja náluk, a Vízkereszt. Ilyenkor annak állítanak emléket, hogy a napkeleti bölcsek áthaladtak az országon. Ezen a napon kapnak a jó gyerekek ajándékot, a rossz gyerekek pedig szenet, mely a pokol tüzét jelképezi. Persze igazából az is cukorka, csak úgy néz ki, mint egy darab szén.
Előző este díszes felvonulásokat is tartanak a spanyolok, igazi királyokat megillető pompával emlékeznek a napkeleti bölcsekre, otthonaikat is kivilágítják. A megtisztított kiscsizmák is kikerülnek az ablakokba, a gyerekek pedig megtöltik őket szalmával és árpával, hogy a három királyok lovai vagy tevéi is jóllakhassanak.
Reggel a családtagok összegyűlnek az asztalnál, hogy együtt fogyasszák el a vízkereszti tortát, mely egy kör alakú, kandírozott cseresznyével, aszalt naranccsal és magvakkal kirakott sütemény. Eredetileg nincs benne töltelék, de manapság már az is nagy divat, hogy édes tejszínhabbal töltik meg. Általában elrejtenek benne egy babszemet, illetve egy szerencsét hozó figurát. Aki a figurát megleli, aznapra király lesz, de akinek a bab jut, annak meg kell fizetnie a kalács árát. Ennek a szokásnak az eredetét többféleképpen is magyarázzák, sokak szerint annak állíthat emléket, hogy sok édesanya a lisztes korsóba rejtette el a gyermekét, amikor Heródes parancsot adott az újszülött Jézus felkutatására.
Az ünnepi sütemény újkori karrierje aztán Franciaországból indul, innen érkezik meg Spanyolországba is V. Fülöp francia herceg révén, aki a Bourbon-ház első spanyol királya volt. Először kizárólag a királyi család körében fogyasztják, majd pedig egy 1848-ban megjelent újságcikknek köszönhetően a spanyol nemeseknek is megtetszett a recept, és ezután az ő konyháikon is elkezdték készíteni. Ekkoriban is került bele egy szem bab, és királyi szokás szerint pénzérme is, amit majd a későbbiekben cseréltek le kerámiabábura. Innentől kezdve vált igazán közkedveltté ez a különleges sütemény.
1868-ban az egyik leghíresebb madridi cukrászda egy neves francia cukrászt hozatott, hogy az eredeti recept szerint készített kalácsot tudjon kínálni a vásárlóinak, ezután pedig már megállíthatatlanul növekszik a Roscón de Reyes népszerűsége. Ekkoriban még évente többször is az asztalra kerül. Ráadásul a kevésbé módosak is elsajátítják a receptet, bár ők csak Vízkeresztkor készítik, hiszen a kor mércéje szerint egy drága süteményről van szó.
Szerencsére ránk maradt a receptje, bár itt is nehéz rábukkanni az eredeti verzióra. Mindenesetre egy spanyol oldalon találtam egy ígéretes változatot, és el is készítettem. A legkülönlegesebb összetevője a narancsvirágvíz, ettől különleges illata és íze lesz, ráadásul a fahéjjal együtt tényleg zseniális.
Hozzávalók:
Az előtésztához:
- 100 g liszt
- 60 ml meleg, fahéjas tej
- 1 dkg élesztő
A tésztához:
- Az előtészta
- 330–400 g liszt
- 1 narancs héja
- fél citrom héja
- 2 db tojás
- 80 g cukor
- 30 ml méz
- 110 g vaj
- 2 dkg friss élesztő
- 3 teáskanál rum
- 2 teáskanál narancsvirágvíz
- 5 g só
Elkészítés:
Ehhez a süteményhez szükségünk lesz a sütést megelőző napon némi előkészületre. Először is a tejet feltesszük főni 1 teáskanál fahéjjal. Lassan főzzük fel, és kis lángon forraljuk egy rövid ideig, hogy a fahéj íze alaposan kioldódjon a tejbe. Ezután hagyjuk a tejet kézmelegre hűlni. Ha elérte a kívánt hőfokot, akkor morzsoljunk bele 1 dkg élesztőt, és adjuk hozzá a 100 g lisztet is. Gyúrjuk össze, és amint összeállt, takarjuk le, majd fél órát hagyjuk állni. Ezután tegyük be a hűtőbe, amíg el nem kezdjük készíteni másnap a süteményt. Ha esetleg nincs időnk ennyit várni, akkor a konyhapulton pihentessük az előtésztát legalább két órán át.
Amikor elkezdjük készíteni a süteményt, vegyük elő az előtésztát, és adjuk hozzá a lisztet, az elmorzsolt élesztőt, a mézet, a narancs és a citrom héját, a tojásokat, a sót, a narancsvirágvizet és a rumot. Gyúrjuk öt percig, majd két részletben adjuk hozzá a cukrot, és alaposan dolgozzuk bele. Ezután adjuk hozzá a hideg, de nem fagyos, felkockázott vajat, és gyúrjuk még 15 percig, hogy a tészta az összes vajat felvegye. Ez utóbbi két művelet nem egyszerű, ugyanis a cukor és a vaj viszonylag nehezen dolgozható bele így a tésztába, de megéri bajlódni vele. A liszt mennyiségére is figyeljünk. Érdemes először csak 330 g-ot beletenni, és aztán óvatosan a többit. Egy rugalmas, nem túl puha tésztát kell kapnunk a végére, ami sűrűbb, mint a mi kalácstésztáink. Ha megvagyunk a dagasztással, takarjuk le a tésztát, és hagyjuk két órán át szobahőmérsékleten kelni. Ezután jöhet a formázás.
A tésztát egy kicsit gömbölyítsük meg, majd a közepébe óvatosan dugjunk bele két ujjunkat, és szakítsuk át középen a tésztát. Ezután két kezünk közt tartva forgassuk néhányszor át, mintha egy kútkereket tekernénk. Ezután újra hagyjuk kelni letakarva újabb egy órát. Ha az ujjunkat óvatosan belenyomjuk, és érezzük, hogy szép rugalmas, levegős, akkor készen áll a sütésre. Ekkor lekenjük a tojás és a tej keverékével, majd kidíszítjük kandírozott cseresznyével, aszalt naranccsal, különféle magvakkal.
180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 20-25 perc alatt szép aranybarnára sütjük. Fogyasztás előtt hagyjuk legalább langyosra hűlni. Nagyon izgalmas textúrájú, sűrű, gazdag ízű süteményt kapunk.
Én a tálaláshoz készítettem hozzá egy finom, fahéjas tejszínhabot.
Ha véletlenül nem kapunk narancsvirágvizet, akkor helyettesítsük narancslével.
A sorozat többi receptjét, vagyis a német kalács, az angol puding és a francia fatörzs sütemény receptjét is ajánljuk!
Ajánljuk még:
Bodzavirágos palacsinta
Nagy-Magyarország receptjei: muravidéki százrétű béles, a gibanica
Epres, mandulás sütemény
