A leves, amit egy életen át emleget a család minden tagja

Család

A leves, amit egy életen át emleget a család minden tagja

Húslevest enni öröm, húslevest készíteni pedig művészet: olyan művészet, amiben mindannyian jók vagyunk, vagy éppen jók lehetünk. A család pedig mindig értékeli ezt a tehetséget.

Azt mondták nekem a gyerekeim régen, hogy naponta tudnának húslevest enni. Nyáron is, de főleg télen, amikor a nagy hidegből hazaérve húsleves gőze fogadja őket, az állítólag maga a mennyország. Éppen ezért az én konyhám alapfogása a húsleves és nincs olyan alkalom, ahol ne tudnám elképzelni. Baráti összejövetel, családi esemény, keresztelő, esküvő vagy csak egy sima hétköznap, nálunk, nálam mindenkor jöhet a húsleves. Biztosan vannak olyanok is, akik nem szeretik, de sokkal többen vannak azok, akik igen, nem véletlenül: nagy gonddal, szívvel elkészítve laktató eledel, de még akkor is találunk benne jót, ha csak úgy odacsapjuk, legyen valami meleg ebédre.

Az „anyám főztje” kifejezés gyakran cseng egybe a húslevessel, szerintem azért, mert azon étkek közé tartozik, amelyek élményszintem maradnak meg a gyerekkorból. Főleg, ha a családban gyógyszerként is használták a forró levest, ha valakinek egész gyerekkorában a gyógyszerek mellett húslevessel kúrálták a nátháját, köhögését. Azzal kínálták az étvágytalan gyerekeket is, egyen már egy falatot, legalább a gyönge, édes kis répát egy kanálnyi lével, vagy egy falatnyi, egy csipet húst a csontról... Rendszerint ez győzött nálunk, mert a selymesre, aranyszínre főzött lé volt az az étel, ami a legkevesebb ellenállásba ütközött, főleg, ha bögrébe kínálták az étvágytalannak.

Én mindig is úgy tekintettem a húslevesre, mint egy gasztroadományra, amivel

fel lehet kelteni a legkényesebb gyerek étvágyát is, és amit az idős, már távozásra készülő emberekbe is bele lehet diktálni.

Mert azt, ha mást már semmit se, de a húslevest még megeszik az aggastyánok is. Ahogy én láttam sokszor: jó étvággyal. Ti is úgy emlékeztek, hogy a húsleves után szinte új erőre kaptunk? Talán nem véletlen az erőleves kifejezés sem, ha etimológiailag nem is biztos, hogy ide vezethető vissza a megnevezés.

Jó magyar szokás szerint húslevest viszünk a kórházi betegeknek is, akkor is, ha azt is tiltják éppen a betegtől. Azért befőttesüvegben csak bevisszük. Utána kínlódunk a befőttesüveg kupakjával, mert olyan forrón mertük a levest az üvegbe, hogy magára húzta a fedelet, sehogy se akar kinyílni. Aztán mégis, és kanalazza a beteg titokban vagy nyíltan a házi húslevest, ügyelve, hogy ne csepegjen a kanálról a leve, meg halássza ki az utolsó szál cérnametéltet is, kárba ne vesszen.

Hogy mit jelent a gonddal elkészített húsleves? Azt mindenképp, hogy nem sajnáljuk belőle a húst, de még inkább a jó húsos csontot, amit hideg vízben teszünk fel főni, mielőtt alaposan szemügyre vettük, nincs-e rátapadva csontszilánk, az ugyanis nemcsak kellemetlen tud lenni, de okozhat galibát is. 

Kerülhet a levesbe marha-, sertés- vagy baromfihús, bármelyik jó, sőt akár keverhetjük is a dolgokat, semmi baja nem lesz a levesnek, ha marha és sertés húsoscsontot együtt rakunk fel főni, legfeljebb a marhacsontot kicsit előbb rakjuk a fazékba. Sót csak akkor teszünk a lébe, ha már forrt egyet a húslé, ha már egy adag habot leszedtünk róla. Akkor kerül bele a zöldség meg a só, meg a fűszerek, de addig nem is érdemes, mert zavarja a zöldség, a fűszer a hab eltávolítását.

Én régóta úgy vélem, hogy a húsleves azért is jó, mert elkészítésének módja szinte végtelen. Magunkkal hozott szokások alakíthatják, milyen zöldségeket teszünk a bele, meg persze az is befolyásolhatja, mi van otthon. Néha meg azért főzünk húslevest (csontlevest), és igencsak jót, mert ránk fonnyadt egy kis ez meg az, karalábé, zeller vagy elkezdett feketedni a két napja vásárolt sárgarépa, és szeretnénk megmenteni a drága zöldséget. Olyankor kifejezetten jót tesszük a konyhával meg a pénztárcánkkal, ha eszünkbe jut a húsleves. Máskor éppen fordítva alakul a dolog, valamely fogáshoz csak a színhúst használtuk, és ott maradt a csont, amin nem sajnáltunk egy kis húst is rajta hagyni, és csak akkor nézünk rá a kamrában a zöldségekre, mivel tudnánk megbolondítani aktuálisan a levest. Ami alap, az a répa, petrezselyemgyökér és a zeller, ám kerülhet bele hagyma, fokhagyma, karalábé, brokkoli is akár. Meg mindenféle zöldség, amit szeretnénk megmenteni, vagy csak fogja a helyet a polcon és jó lenne már frissíteni a készletet.

Azt azonban, hogy mitől lesz igazán ízletes és aranyló például a tyúkhúsleves, Borbás Marcsi már megmutatta, egy ideje én is így főzőm a tyúkot – ajánlom mindenkinek a receptet. És jó szívvel ajánlom mindenkinek azt is, hogy ne sajnálja az időt, a figyelmet a jó húsleves megfőzésére, mert ha ügyesek vagyunk, akkor még felnőttként is emlegetik majd a gyerekek azt a levest, amit otthon raktunk eléjük.

Ajánljuk még:

Piros bugyi, összetört gránátalma – újévi szerencsehozó praktikák Törökországban

Bár Törökországban hivatalosan nem ünneplik a karácsonyt, a nagyobb városok egy része mégis ünnepi díszbe borul az év vége közeledtével. Fényfüzérek villognak az üzletekben, és sok helyen feldíszített fenyőfával, hóemberrel, Mikulással is lehet találkozni. Ráadásul ilyenkor minden butikban előtérbe kerülnek a piros fehérneműk, ugyanis egyre jobban terjed a szokás, miszerint Szilveszter éjjelén ezt kell viselni: akkor szerencsés lesz az új év.

 

Már követem az oldalt

X