„Tavaly se volt, idén sincs tökéletes bikinialakom. És igenis zavar”

Egyszer egy munkatársam azt mondta, „a bikinialak úgy keletkezik, hogy felveszed a bikinidet, és kész!”. Ez pedig sokszor a fülembe cseng, amikor közeledik a nyár, és a mérlegen billegve próbálok úgy egyensúlyozni, hogy végül a kisebb számot mutassa a kijelző, mégha az csak két tizeddel is kevesebb, mint a valóság. S ha ez nem lenne elég, ott van a még könyörtelenebb tükör, ami kendőzetlenül megmutatja, hová rakódott az elmúlt hetekben, hónapokban (években) zsír, hogy hol vagyok kerekebb és milyen mértékű a narancsbőr a combjaimon. Két választásom volt idén is: vagy felveszem a kesztyűt és diétázom, meg sportolok, mindent elkövetek azért, hogy megközelítsem a vágyott célomat (ha már ilyen lusta voltam megint a télen), vagy elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, kicsit odafigyelek és többet futok, de azért nem halok bele a törekvésbe, hogy csodálatosan nézzek ki.

Egyik sem sikerült. Annál ugyanis jobban „rákattantam a témára”, mintsem könnyedén legyintettem volna, hogy „majd lesz, ami lesz”, viszont nem tudtam száz, esetleg száztíz százalékot nyújtani, mert valahogy mégsem voltam elég elszánt. Izmosabb lett a combom, tónusosabb a hasam, de az úgynevezett „bikinialaktól” még mérföldekre vagyok. Mármint attól, amit a közösségi oldalakon, a reklámokban és hirdetésekben látni.

Már régen nem kattintok az olyan cikkekre, amik azt ígérik, hogy két hét alatt bomba formába jöhetek, ha követem a három bekezdésnyi jótanácsot,

vagy ha tíz napig az általuk ajánlott mintaétrend szerint étkezem. Nem kétlem, hogy egy-egy ilyen „villámintézkedés” segíthet néhány kilótól megszabadulni, ami adhat egy kis önbizalmat, de hosszú távon szerintem sosem válnak be az ilyen-olyan „szuper tippek”, sőt, a kiéhezést sokszor evésrohamok váltják, és a végén még többet mutat a mérleg, mint amikor belevágtunk. Arról nem is beszélve, hogy árthatnak az egészségnek.

Végül egy hónap elteltével ismét ott álltam a mérlegen. Billegtem és egyensúlyoztam, de akárhogy néztem, nem fogytam többet négy kilónál. Valójában ennek is nagyon örültem, és főleg annak, hogy sokkal jobban éreztem magam a bőrömben, mint amikor elkezdtem, de aztán a tükör elé álltam, és egy kicsit elszomorodtam. Szerettem volna enni egy szelet tortát, amire már egy hónapja nem is mertem gondolni. Mert mi értelme megvonni magamtól, ha úgysem látszik rendesen?! Persze formálódtam mindenhol, csak lassabban, mint ahogy én azt elképzeltem, és emiatt csalódott lettem. Egy mértéktartó „csalónapba” fojtottam a bánatom, majd másnap ott folytattam, ahol abbahagytam, s csinálom azóta is, amíg meg nem unom.

Nincs tökéletes bikinialakom, nem is lesz. De úgy tűnik, jól érezhetem magam így is.

Még nagyobb lett a kontraszt a kérdésben, mikor az egyik olyan barátnőmmel találkoztam, aki nagy tudósa mindenféle diétának. Talán nincs is olyan ismert, egészséges, vagy annak mondott étrend, amit még ne próbált volna meg. Idén tavasszal is belevágott, kiválasztotta azt, amelyik korábban már bevált. Eleinte naponta kétszer edzett, és az étrendet is szigorúan betartotta, viszont alig észlelt változást. S bár én láttam, hogy izmosodik, vékonyodik, csak azt hajtogatta, hogy nem működik, nem fogy, sőt, szerinte még hízott is. Nemigen tudtam neki olyasmit mondani, ami megnyugtatta volna. Újabb egy hónap után kérdeztem tőle, hogy áll a projekt? Ő meg teljes lemondással mesélte, hogy kudarcba fulladt az egész. Még csinálja, de már csak napi egyszer edz, s nem érti, mi lehet a baj, mit rontott el. Újból és újból belefog, szegénynek ez lett az egyik legfontosabb dolog ez éltében,

mintha ezen múlna a boldogsága, vagy jobb emberré válna, ha keskenyebb dereka lenne.

Őt látva végképp elgondolkodtam. Sokan nem tudjuk elfogadni az alakunkat – én is állandó küzdelemben vagyok a kilóimmal, holott tudom, nem baj, ha nem olyan a testem, mint a reklámokban és hirdetéseken. A testszégyenítés korában, amiben élünk, nagyon nehezen viseli az ember, hogy nem ér fel a vágyott képhez, pláne, ha meg akar felelni a belsővé tett elvárásoknak. És bár kétségtelenül jó, hogy egyre több a példa a másik oldalon is, de engem sajnos egy-egy túlsúlyos modell a kifutón még nem győzött meg, hogy ne akarjak magamnak tökéletes alakot...

A barátnőmmel való beszélgetés után minden idegszálammal igyekeztem tudatosítani, hogy vannak határok etéren is, az ésszerűség fontosabb, mint a tökéletes alak.

Mert végső soron két út közül választhattam tökéletlen bikinialakommal:

vagy hipergyorsan vékonyabb leszek, vagy elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok.

És egyik sem sikerült hibátlanul. De odafigyeltem magamra, igyekeztem tudatosan jó döntéseket hozni az egészségem érdekében, és emellett próbáltam megértő lenni magammal. Minden téren van még mit fejlődnöm.

Odáig azért már eljutottam, hogy ha akarok is változni, nem mindenáron. El tudom fogadni, hogy hamarabb kellett volna hozzáfognom a bikinialakhoz, hiszen már a téli hónapokban is egyre kényelmetlenebbül éreztem magam a bőrömben, s ehelyett csak halogattam az egészségesebb étrendet, de főleg a rendszeres edzést. És el tudom fogadni azt is, hogy most már itt vagyok, olyan testtel amilyennel, és várom, hogy ha dolgozom az ügyön, mi változik. Addig pedig, amíg semmi, igyekszem elfogadni ami van. Például azt, hogy nekem most ilyen, kicsit pocakos, kicsit narancsbőrös a bikinialakom.

Ajánljuk még: