A testszégyenítés korát éljük, és én unom, de nagyon

Szép

A testszégyenítés korát éljük, és én unom, de nagyon

Minden alkalommal felhúzom magam azokon a celebhíreken, amelyek a celebek külsejével, testsúlyával, testük formájával, azok változásával vagy a celebek korával, ráncaival foglalkoznak. Amikor piedesztálra vagy pellengérre állítják, vagy egyenesen megszégyenítik őket.

Amikor a celeb TESTÉRE fókuszál a hír, és akár negatív, akár pozitív az adott hírességre vonatkozó megállapítás, én minden alkalommal kínosan érzem magam.

Amikor olyan mondatokat olvasok, hogy XY túl az ötvenen is lám csak, hú de jó formában van… vagy Z-nek, kora ellenére is feszes a feneke…. vagy bár felnőtt gyerekei vannak, mégis milyen bomba….. esetleg akár 20 évet is letagadhat a korából… – azok számomra arcpirító, illetlen és tolakodó megállapítások,  miközben azoktól hirtelen és kivédhetetlenül öregebbnek, ráncosabbnak, elhanyagoltabbnak, csúnyábbnak, kevesebbnek érzem magam, mint a hír előtt éreztem magam a saját bőrömben. Kicsit megszégyenülök én magam is.

Szó szerint a bőröm alá hatolnak az ilyen hírek, és tudom, nem én vagyok az egyetlen, akire hatással vannak a sokszor légből kapott, kevés igazságot tartalmazó, de annál nagyobb dobpergéssel tálalt kijelentések. Hatnak rám, a bőröm alá fúródnak, a lelkembe kúsznak a celeb-méltató/gúnyoló, egyúttal a hétköznapi embereket frusztráló/megtaposó kijelentések.

Még akkor is, ha tudom, a fele se igaz. Tudom, a hír írója (kiötlője) gyakran maga is tudja, hogy az egész csak puskapormentes lövöldözés, és ha egy-egy pillanatra fel is villan egy valóban meghökkentő kép valakiről, pontosan tisztában van azzal, hogy a hírességek felett is pontosan ugyanazzal a sebességgel múlik az idő, mint a kevésbé szerencsés csillag alatt született emberek felett. Mindenki megküzd a természetes hanyatlással – a fiatalság illékony ajándék. Elmúlik, lehetetlen annak kincseit egy egész életen át markolni… és ugyan nem egyformák a lehetőségek, akiknek több anyagi jó jutott a sorstól esetleg, vagy a sokat emlegetett GÉNLOTTÓ nyertesei –

ők kicsit tudják késleltetni az elkerülhetetlen romlást, de el nem kerülheti annak bizonyosságát senki sem.

A nyugalmam felzaklató hírek azonban úgy mutatják be a hírességeket, mintha azok halhatatlanok lennének, vagy legalábbis felette állnának bizonyos természeti törvényeknek.

Vagy még rosszabb esetben úgy állítják be a dolgot, mintha a (hamis) kép egyébként elérhető lenne bárki számára, de ők azért annyira szépek és karcsúak ötvenen túl, vagy éppen azért szaladt le szülés után KÉT HÉTTEL az utolsó grammig a felesleg, mert bizony MEGDOLGOZTAK érte. Esetleg birtokukban van a bölcsek köve, és pontosan tudják, mi az a diéta, mi az a módszer, amely segítségével képesek a végtelenségig megőrizni csodálatra méltó külsejüket, ifjúságukat.  

Más esetben még hamisabb és irritálóbb a kép, amikor azt állítja a hír (és a celeb is vagy igen, vagy nem), hogy például a ránctalan, selymes bőr TERMÉSZETES ajándéka az életnek. A megjelenő fotók is természetesek, azokon ugyan semmilyen trükközés nem csíphető nyakon, nincs effekt, nincs filter, nincsenek spéci lámpák se, sőt smink sincs. Leheletnyi sem.

Mindez természetesen nem igaz. A legtöbb megjelent fotó speciális körülmények között készül vagy a celebet készítik fel úgy a fotózásra, hogy külsejük a lehető legelőnyösebb legyen, és olyan „láthatatlan” sminket alkalmaznak, amely természetes hatást kelt,

de attól még az nem ugyanaz, mint amikor valaki reggel kócosan, gyűrötten, dehidratáltan és kollagén-éhesen kikel az ágyból.

Esetleg túl van jó néhány méregdrága kozmetikai kezelésen, plasztikai beavatkozáson, és azok miatt látszik koránál fiatalabbnak, ráncmentesebbnek és üdébbnek. 

Természetesen azok a celeb-hírek is okoznak kínokat, amelyek a hírességek külsejének gyenge pontjaira céloznak. A kis hájgyűrődésekre, a karikás szemekre, a fakó hajra, a szülés után vissza nem húzódó hasra, a striákra, a ráncos-inas kézre és karokra, a löttyedő fenékre,

a dagadt bokára, a visszeres lábszárra, kidurranó vénákra, a bütykökre, a deformált lábfejre, az előnytelen nevetésre.

Egyszóval az orvul elcsípett valóságra, a rossz kamera-pillanatokra. Azokra a pillanatokra, amelyek egyébként természetesek, és akár hitelesek is lehetnének, de nem azok, mert azokat felnagyítva, egy életképből kiragadva, eltorzítva és kigúnyolva emelnek ki. Mert attól az elfogadható és természetes test-aktualitás természetellenessé és igazán csúnyává alakul. És ez se nem igaz, se nem hiteles.

De nem feltétlenül ezért zavarnak csak a celebek külsejére, változásaikra fókuszáló hírek, mert alapvetően torzak és hamisak, és én nem szeretem a hamis információkat. Sokkal inkább azért van bennem indulat, mert olyan értékekre fókuszál, amelyek az emberi létezés szempontjából valójában lényegtelenek. Tényleg csak a felszínre látcsövezik az ilyen hír, de mivel ez kerül naponta reflektorfénybe ilyen-olyan megközelítésben, elfed és lenyom olyan értékeket, amelyek viszont fontosak lehetnének. Ez az igazi torzítás.

Nem a bevarrt műhaj, a letagadott de alkalmazott smink, plasztika, a filterek vagy éppen ennek kigúnyolása zavaró, hanem az, hogy ezzel foglalkozunk aztán igazi információk helyett. Hogy nem csak a külsőt, de a lelket is torzítja az ilyen optika. Nem szebbek, nem csúnyábbak leszünk azoktól, hanem erőtlenebbek és kevésbé jók, mint lehetnénk.

Ajánljuk még:

HARMINC VAGYOK, ŐSZ A HAJAM, ÉS KICSIT KICSIT SEM ZAVAR

KORTALAN SZÉPSÉG: MIT TANÍTANAK A NŐIESSÉGRŐL A 100 ÉV FELETTI NŐK?

AZ IRIGY, A KRITIKUS ÉS A PLETYKAFÉSZEK: A MÉRGEZŐ EMBEREK KÖZTÜNK ÉLNEK