Szép

Harminc vagyok, ősz a hajam, és kicsit kicsit sem zavar

Éppen a minap dobtam be két hajfestékes dobozt a kosaramba, hogy az elkövetkező hónapokban legyen, ha kell. Ki tudja, lehet, hogy egy nap majd a drogériák is bezárnak. Míg fizettem, eszembe jutott a fodrászom is, aki szintén bezárta a szalonját. Ha vágatni kell, csak hozzá megyek, mert tudjátok, jó fodrászért hazajár az ember. Festeni viszont magam festem a hajam feketére otthon, ez a szín hasonlít az eredeti hajszínemhez a legjobban. Csak bemaszatolom, aztán kész. Aztán az villan át a fejemen, hogy mi lenne, ha egy jó ideig nem tudnék hajat festeni?

Sokszor megjegyzik, mikor kiengedem a hajam, hogy milyen szép hosszú és fényes. Meg hogy sok. Látom a sóvárgást is a szemükben, és mindig megköszönöm, de hozzá is teszem, hogy festem. Festem, mert ha nem festeném, tele lennék ősz hajszálakkal, jócskán deres lenne a fejem, pedig még csak harminc vagyok. És érdekes, hogy milyen sokféleképpen reagálnak ilyenkor:

„Ó, hát nem baj. A festék elfedi!”

„De legalább sok és hosszú!”

„Oh. Értem.” (aztán kínos csend)

Mintha az őszülés valami zavarba ejtő dolog lenne. Vagy szégyellni való.

Pedig engem egyáltalán nem zavar, és nyíltan beszélek róla. Persze, tudom, hogy a közvéleményben az él, hogy az ősz haj csúnyít, hogy az az öregedés első jele. Hogy nem szabad kitépni az első hajszálat, mert kettő jön helyette, siratni az elsőt. Szóval én is megtapasztaltam a környezetemben az ezzel járó összes klasszikus reakciót:

Hogy szólnak, hogy fessem már be.

Hogy sajnálkoznak, hogy ilyen korán utolért a őszülés nyavalyája. (Néha még hüledeznek is, hogy hogy lehet ez.)

Hogy a hajfestéket felmagasztalják, mint egyetlen megoldási lehetőséget.

De ez rólam mindig is egyszerűen lepattant. Nem tudott bántani, zavarni, és soha nem értettem, miért olyan nagy szám az, ha valaki őszül. A szürke, az ezüst és a fehér is csak egy szín, amit eldönthet az ember, hogy úgy hagyja-e, vagy más színt választ magának.

Az első ősz hajszálamat 16 évesen találtam a fejemen, aztán sokáig egyet sem, mert mindig volt valamilyen festék a hajamon: fekete, vöröses, vagy éppen pink csíkok. Voltam rövid, tüsi hajú, aztán hosszú, derékig érő. És pár éve már onnan veszem észre, hogy festeni kellene, hogy a töveknél kis fehér mezők meredeznek a fejbőrömön. Általában 6-8 hetente festem, de van, hogy tovább várok vele, mert otthonról dolgozom.

Én nem azért festem a hajam, mert zavarnak az ősz hajszálak. Az zavar, hogy még olyan semmilyen.Nem egységes.

Nem elég fehér vagy szürke ahhoz, hogy vadon hagyjam nőni.

Úgy tervezem, hogy ha majd elég szürke vagy fehér lesz, akkor lenövesztem. Megnézem, hogyan áll, és ha tetszik, úgy hagyom.

Az biztos, hogy nem a környezet fog ebben befolyásolni, azaz, hogy most ez trendi-e, vagy sem. Van, akiknek jól áll az ősz, fehér haj, és ha én közéjük tartozom, akkor viselni is fogom. És még egy nagy előnye van annak, ha valakinek deresedik a feje: a világos tincseken az élénk színek jobban megmaradnak. Így szőkítés nélkül is kipróbálhatok egy-egy vadabb színt, amire sötét hajúként sosem volt lehetőségem.

Miért nem zavar az ősz haj?

Mert az első benyomásaim az őszülésről rendkívül pozitívak voltak. A nagymamám – anyukám elmondása alapján – már 36 évesen ősz volt. Én úgy emlékszem rá gyerekkoromból, hogy hófehér, puha haja volt, amit finom kis hajráffal rögzített hátra. Sokszor elnéztem, miközben körülöttünk sürgölődött, mert nem tudtam hová tenni, amit látok.

A másik mamámnak ezüstös, szürke haja volt, boglyas típusú, és az is nagyon szép volt! Gondosan göndörítette a tükör előtt ülve, telerakta hajcsavarókkal, és kendőt kötött rá. A logopédusomnak pedig hollófekete haja volt, mikor gyerekként fejlesztett engem, és amikor évek múlva újra találkoztunk, élesen kitűntek a hajában a fehér szálak. Nagyon tetszett, olyan különleges volt. Apu haja is hasonlóan őszült, és ez a változás engem a fák lombkoronájára emlékeztetett. Arra, ahogyan évszakonként alakulnak a levelek rajta, különösen ősszel. Arra, hogy napról napra formálódik a lombozatuk, és sosem tudhattam, milyen látványra kelek majd másnap. Van ebben valami örökké tartó, valami izgalmas. Természetes.

Ezért van az, hogy nekem az ősz haj szép. 

Sokakat az tart vissza az ősz haj felvállalásától, hogy a festett haj lenövesztése nem néz ki túl szépen, és nincs lelkierejük végigvárni ezt a folyamatot. Ebben nagy segítséget nyújtanak a különféle támogató közösségek, ahol őszülő nők motiválják egymást arra fázisfotókkal, hogy gyengébb napjaikon ne kapjanak a hajfesték után. Ilyen például a Merj őszülni vagy az Ezüstnő - facebook oldal, amelyeknek zárt közösségük is van. Instagramon is kereshetünk inspiráció után, ha a grombre, silversisters vagy a grayhairdontcare hashtagekre keresünk.

Öröm az ürömben a mostani karanténhelyzetben, hogy ha otthon ragadtál, akkor most ez is lehet egy lehetőség arra, hogy elkezdd lenöveszteni a hajad, hiszen most nem találkozol annyi emberrel. 

Vagy nem.

Ez is a te döntésed. 

 

További ajánlott cikkeink:

SZÉPSÉGKISOKOS: MAROKKÓ KINCSE, AZ ARGÁNOLAJ

A LEGTUTIBB RÁNCTALANÍTÓRÓL, AMI ENERGIÁT AD, ÉS MÉG FINOM IS!

A DERMAROLLERTŐL A GUA SHÁIG – TITOKZATOS SZÉPSÉGÁPOLÁSI ESZKÖZÖK, AMIKET MEGÉRI MEGISMERNI

 

Már követem az oldalt

X