„Több ezer mérfölddel arrébb John Tanek régész egy összeomlott egyiptomi sírboltban ül csapdába esve egy működő laptoppal. Tudja, hogy Rachel az egyetlen, aki segíthet neki, de az idő gyorsan fogy. Kiderült, hogy az összeomlás nem véletlen volt. John valami nagyon értékeset fedezett fel a sírboltban, valamit, amit az emberiség a történelem során keresett, valamit, amit Rachel felhasználhat, mivel az rejtheti nővére gyógyulásának kulcsát.”- így kezdődik Iris és Roy Johansen Storm Cycle című regényének ismertetője, aminek fő történeti szála egy rég elfeledett orvosnő, Peszeset körül fonódik.
Bizony így igaz: a közhiedelemmel ellentétben az orvoslás az ókorban sem volt a férfiak privilégiuma - ennek bizonyítékai ma már a szélesebb közönség számára is elérhetőek. Az egyik legismertebb ókori női orvos pedig nem más volt, mint Peszeset, akit a mai napig az első női orvosként tartanak számon. Létezéséről és történetéről fia, Ahethotep sírjában kerültek elő a legfontosabb bizonyítékok, aki nem mellesleg ókori egyiptomi vezír és a kincstár elöljárója is volt az V. dinasztia idején - ráadásul vezíri és kincstárnoki címe mellett viselte „a király írnokainak elöljárója” és „a magtár felügyelője” címeket is. Sírját Szakkarában fedezték fel, és ebben a sírban tárták fel azt az írást is, miszerint anyja, Peszeset az „orvosnők felügyelőjeként” vonult be a történelembe, mint a társadalom egy nagyra értékelt és megbecsült tagja.
Enrica Leospo és Mario Tosi La donna nell'antico Egitto című könyvében olvashatunk arról a feltételezésről, miszerint Peszeset a bábákat is taníthatta Szaisz városában, szülésznőként tevékenykedhetett és a „a lélek papnőinek elöljárója” címet is viselhette, ami arról árulkodik, hogy a halotti kultuszokban is aktív szerepet vállalt. A feljegyzések szerint pályafutása egy templomi iskolában kezdődött, ahol írást és olvasást tanult, ezután orvosi tanulmányokat folytatott, és elnyerte a "női orvos" címet. A ránk maradt források szerint a legkülönfélébb betegségek kezelését vállalta, és gyógyító munkája során nagyrészt a gyógynövényekre, gyógykenőcsökre, varázsigékre támaszkodott.
Nem véletlen ez a spiritualitással és vallási kultusszal átszőtt gyógyító szemlélet: az ókori egyiptomi orvoslásban ugyanis a tudományos megközelítés és a vallásos hiedelmek szorosan összefonódtak egymással. Az ókori Egyiptomban az orvosi feladatokat egy szigorú szervezeti rend irányította, amelyben mindenki képességei és tudása szerint járhatta be a ranglétrát. Az egyiptomi orvosnők és egészségügyi feladatokat ellátó nők leggyakoribb ábrázolása a születés pillanataihoz kötődik: sírfestmények emlékeznek meg az egykor volt szokásokról.
Peszesetnek azonban ennél jóval nagyobb kegy jutott: a fáraó családjának orvosaként hozzáférése lehetett a legjobb orvosi eszközökhöz és „gyógyszerekhez” is, hiszen nem másnak volt személyes orvosa, mint a fáraó anyjának. Nem véletlen, hogy fia sírjában a „fáraó ismerőseként” ábrázolják - e címről érdemes tudni, hogy nagy megtiszteltetést jelentett.
Sajnos Peszeset gyógymódjai, orvosi tapasztalatai és életének részletei egyelőre a múlt homályába vesztek, de abból a kevés információból is, ami korunk rendelkezésére áll, tudjuk, hogy korának megbecsült és nagy tudású orvosa volt. Egy olyan korban tevékenykedett, amikor az ókori egyiptomi társadalomban már ismert volt a magasan specializált orvoslás, hiszen ezekből az időkből is ismerünk már olyan szakorvosokat, mint például Sekhetnankh, az „orrgyógyász” vagy Iry, a „királyi bélmozgás őre”. Nem véletlenül írta Hérodotosz: "Az orvosi tudomány úgy van náluk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyít és nem többet. Ezért aztán minden hely orvosokkal van tele. Vannak orvosok, akik a szemet gyógyítják, mások a fejet, mások a fogat, mások az altesti bajokat, mások a belső betegségeket."
Érdekességként fontos megemlítenünk, hogy 1938-ban jelent meg Kate Campbell Hurd-Mead A nők története az orvostudományban: a legkorábbi időktől a tizenkilencedik század elejéig című alkotása, amelyben megemlékezett egy Merit-Ptah nevű ókori egyiptomi női orvosról is, akit kétszáz évvel korábbra helyezett Peszesetnél.
A hosszadalmas szakmai viták során azonban arra jutottak, hogy a Merit-Ptahról szóló írások szinte teljesen megegyeznek Peszeset életének Akhethetep sírjában feltárt részeivel, így a könyvben említett egyiptomi orvosnő létezése igencsak kétségbe vonható. A történészek a mai napig úgy vélik, hogy Merit-Ptah nem létezett, így azóta is Peszeset foglalja el az első női orvost megillető helyet a történelemben.
10 érdekes tény az egyiptomi orvostudományról:
- A két legkorábbi orvosi papirusz a Kahun és a Gardiner töredék (i.e. 2000-ből), ezek a nők, a gyerekek és a marhák betegségeivel foglalkoztak.
- A fennmaradt és ma is ismert 15 orvosi papirusz ötszáz olyan anyagot nevez meg, amit gyógyításra használtak. Gyakorta alkalmaztak például szamártejet, mézet, ricinusolajat és ópiumot is a kezelések során.
- Az egyiptomiak szerint a betegségek alapvető három oka a rossz istenségek (vagy gonosz szellemek), a szennyeződések (például a levegő betegségeket terjesztő tulajdonsága) és a mértéktelen táplálkozás.
- Már az egyiptomiak is nyers fokhagymát és vöröshagymát fogyasztottak az asztma és a bronchitis megelőzése és gyógyítása céljából.
- Úgy tartották, hogy a henna a sérült bőrt begyógyítja és fungicid hatással is rendelkezik. Datolyával és vöröshagymával elkeverve antibakteriális szerként alkalmazták, és ekcéma ellen is bevetették.
- A lábak betegségeire gyógyhatású borogatást készítettek henna, édeskömény, tömjén, mirha, mák, bodza, olívaolaj vagy zsír és esővíz felhasználásával.
- A bazsalikomot szívgyógyszerként alkalmazták, a sáfrányt reuma ellen, a kakukkfüvet fájdalomcsillapítónak, a koriandert pedig a húgyutak egészségének megőrzésére.
- A frissen vágott húst nyitott sebek ellátásánál, pakolás céljából és fájdalomcsillapításra is alkalmazták.
- A fogfájásra és epilepsziára múmiaport írtak fel, ami később Európában is elterjedt.
- Az egyiptomi orvosok a sebeket antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkező gyantával kezelték, a fekélyek és égési sérülések esetén pedig a mézet hívták segítségül.
Amikor a férfiak csak hátráltatták a haladást
Asszonymunkák a múltban
