Szép

Kortalan szépség: mit tanítanak a nőiességről a 100 év feletti nők?

Arianne Clément fotósorozatában 100 évnél idősebb nőket kapott lencsevégre. A szépség új, társadalmilag még nem (teljesen) elfogadott dimenzióját mutatta be, ahol az öregedő, ráncos bőr igenis gyönyörű; a megereszkedett, puha test pedig nőies. Clément egy egészen intim fotósorozat keretében osztja meg a titkot, amire valószínűleg mindannyian kíváncsiak vagyunk: a nőiség megéléséről, az öregedés természetességéről és az időtlen szépség fogalmáról beszélgetett a szeniorokkal.

Arianne Clément portréira azonnal felfigyeltem, mert az üzenet világos volt: a szépségnek, amire társadalmunk olyan megszállottan vágyik, nincs lejárati dátuma. Nem hat rá a múló idő, de még a rugalmasságát vesztett bőr ráncosodása sem. De miért is hisszük ezt? Miért gondoljuk, hogy csak a fiatal a szép? A nőies? Miért pánikolunk a szarkalábaktól, miért kell azonnal minden, ami fiatalságot hirdet? A szépségipar ontja magából a tévutakra vezető fogalmakat, hogy az öregedésgátlás és a ránctalanítás zászlaja alatt megpróbáljuk a lehetetlent, hogy megállítsuk – vagy legalábbis lelassítsuk – az egyik legtermészetesebb folyamatot: az idő múlását.

És akkor itt vannak ezek a nők Arianne Clément portréin, akik nyílt példával, már-már zavarba ejtő nőiséggel mutatják, hogy az önazonosság, az önelfogadás és a szépség 100 év felett is kicsúcsosodhat.

Megmutatják, hogy az öregedést nem démonizálni kell, hanem megélni.

Hogy az idős nő legalább annyira szép, mint amennyire nőies, és hogy a valódi szépségre, nőiségre lélekben is meg kell érni, nem csak testben. Egy biztos: Arianne Clément megmutatja, hogy téveszmék diktálják a szépség definiálhatatlan fogalmát, nekünk, laikus szemlélőknek pedig csak az a feladatunk, hogy ezt észrevegyük, társadalmunkban tudatosítsuk.

Marie Berthe Paquette (105 év)

Nézzük például Marie Berthe Paquettet! 105 éves, de mégis, ha ránézünk, tudjuk jól, hogy igazi dáma. Kicsattan belőle a rajzolatlan nőiesség, pedig karjának bőre megereszkedett, arcát mély ráncok barázdálják. Nem a gyöngysor, a fülbevaló vagy a karperec teszi azt, amit a képen látsz; nem a pipere, amit állandóan magunkra pakolunk, hanem más. Egészen más.

Marie Berthe így nyilatkozott a szépség és a nőiség kérdéséről: „Személy szerint gyönyörűnek látom magam. Amikor pedig nem, akkor mindent megteszek, hogy változtassak ezen. Ügyelek arra, hogy a hajam stílusos legyen, de a ruhákat, kiegészítőket és ékszereket is szeretem. Mindig is nagy figyelmet fordítottam a megjelenésemre, valójában erről is voltam híres.”

Laure Saucier (101 év)

Vajon hogyan hat a nőiségre és a szépségre az egészség? Ezen gondolkodtam, amikor elolvastam, hogy Laure Saucier már egészen gyenge volt a fotózás pillanatában, nem volt elegendő energiája ahhoz, hogy sétáljon, sem arra, hogy beszéljen – ez azonban mégsem tántorította el attól, hogy megmutassa magát a kamerának a maga 101 életévével. A sminkelés, a körmök kifestése és a frizura elrendezése egyébként kimondatlan, kapcsolaterősítő rituáléként maradt fent lánya és közötte: Lise Provost tudja, hogy az ápoltság, a rendezettség és a nőiség megélésé lelkileg milyen fontos az édesanyjának, így ezzel a kedves rituáléval szeretne tisztelegni előtte.

Beaugrand Champagne (101 év)

Fiatalkoromban, mint a legtöbb nő, én is csinos szerettem volna lenni. Begöndörítettem a hajam, édesanyám által készített gyönyörű ruhákban jártam, magassarkúkban szenvedtem. Ennek ellenére sosem sminkeltem magam. Hamisnak éreztem.

Isabelle Gagn (103 év)

„Persze, hogy inkább szebb szeretnék lenni, mint csúnya! De fiatalkoromban nem foglalkozhattam a szépséggel. Hiúság volt. Bűn. Ami igazán számított, az a család, hogy az asztalon legyen étel, a gyerekek legyenek megmosdatva és felöltöztetve. Áldott vagyok, mert most a lányom az, aki vigyáz rám. (…) A család az, ami igazán számít.”

Talán a család az, ami kívül-belül szebbé tesz. De egy biztos: minél többet foglalkozunk a szépséggel, minél erőteljesebben vágyunk rá, annál inkább elveszti erejét. Mesterkélt lesz, hamis.

Alida Provost (101 év)

„Nagyon szegény családból származom. Hogy fodrászhoz menjünk, vagy felesleges szépségápolási termékekre költsünk, az szóba sem jöhetett. (…) Ennek ellenére mindig is különös figyelmet fordítottam a hajamra.”

Anne-Marie Pronovost (100 év)

Anne-Marie Pronovost nyilatkozatát hagytam a legvégére, nem véletlenül: „Fiatalkoromban szép lábaim és hosszú hajam volt. Manapság az összes lány csak vékony akar lenni, pedig a valódi szépség a természetes szépség. Vagyok, aki vagyok, és csak ez számít.”

Vagyok, aki vagyok. Ez lehetne a definiálhatatlannak hitt szépség definíciója.

Ajánljuk még:

EZERARCÚ SZÉPSÉG – EZÉRT VAN HELYE A SÉRÜLT MODELLEKNEK A DIVATVILÁGBAN

ÍGY HASZNÁLD A NŐIESSÉG ÉS A SZÉPSÉG VIRÁGÁT TEAKÉNT, HAJRA ÉS BŐRRE!

ÍGY SZÉPÍTKEZZ A VIRÁGOK NYELVÉN!

 

Már követem az oldalt

X