ZónánTúl

Túl a tömegen kincseket találunk: ez Nyugat-Börzsöny és az Ipoly völgye

A Dunakanyar egészen Szobig kedvelt kirándulóhelye túrázóknak, bicikliseknek. Ám Szobon túl is van élet: talán csöndesebb, szelídebb a környék, nincs is annyira kiépítve, de látnivalókban bővelkedik. Nekünk minden évszakban kedvenc!

Aki nyugodt helyre vágyik és elkerülné a tömeget, annak általában a nagyvárosoktól minél messzebbre kell mennie. A főváros tövében élve számunkra kedves menekülőhely a Börzsöny nyugati oldala – igaz, kicsit többet kell hozzá vonatozni vagy tekerni, mint a Dunakanyar klasszikus kirándulóhelyeihez. Cserébe csuda élményeket kapunk.

Ezen a nyáron péntektől vasárnapig jár kirándulóhajó Budapesttől Esztergomig, ami Szobon is megáll. A családom számára kitüntetett kisváros ez, mert egykoron itt állt őseink, a Gregersenek otthona abban az időben, amikor Kodály Zoltán édesapja volt a szobi állomásfőnök. Mindenkinek megéri időt szánni a településre, hogy legalább a lényeget megismerjük belőle: a Szent László templom, a Lutzenbacher kastély méltó látogatásra, míg a Börzsöny Múzeumban a környék flóráját és faunáját ismerhetjük meg. Sajnos, évekkel ezelőtt bezárt a nagyhírű Szobi Szörpüzem, mára nem túl szép látvány a magára hagyott épület. 

A hajóállomásról rövid sétával elérhető a vasútállomás, amely mellől indul a kisvasút Márianosztra, Nagyirtáspuszta, Nagybörzsöny felé. A környék Nagy Lajos király kedvelt vadászterülete volt, ő adott helyet és építőanyagot a XIV. században egy pálos kolostor létrehozására Márianosztrán. A Magyarok Nagyasszonya Bazilika, a kolostor és a börtönmúzeum mellett itt található hazánk legrégebbi börtöne. Az eredetileg női elítéltek részére épült intézményben ma férfiak élnek. Az erdőben remek túraútvonalakat fedezhetünk fel, esetleg rövid sétát tehetünk a Mária-kúthoz. A kisvasút Nagyirtáspusztára visz fel, ahonnan szintén szép túrára indulhatunk Kisirtás felé, vagy a csodás panorámával kecsegtető Sós hegyre.

A kisvasútnak a Nagyirtás és Kisirtás közti szakasza egyedülálló hazánkban, de a világon is ritkaságszámba megy, ipartörténeti emlék, a Nemzeti Vagyon részét képezi. Aki a vasúti szaknyelvben jártas, az tudja, mit jelent a tolt menetű, csúcsfordítós szakasz megnevezés, akinek pedig ez nem jelent semmit, feltétlenül próbálja ki egyszer a vonatozást itt! Meg fog lepődni, amikor nem kanyargós szerpentinen dohog a vonat fölfelé, hanem a sínpárnak egyszer csak vége lesz. A vasutasok átállítják a váltót, a vonat pedig tolatva pöfög tovább fölfelé.

Nagybörzsöny csudaszép ékköve a hegységnek. Itt már a XIII. században is bányásztak: aranyat, ezüstöt, ólmot rejtett a föld mélye. Ennek mementóival itt-ott találkozhatunk is, erről mesél a Bányászmúzeum és tájház, illetve a bányásztemplom. Az egykori vízimalom ma múzeumként működik, de felkereshetjük a magfaragó műhelyt, mesekerámiát, fafaragásokat, állatsimogatót vagy a különleges lekvárokat kínáló manufaktúrát és kolbászboltot. A település határában a kőkerítés mögött rejtőzik az Árpád-kori Szent István templom, amit Nagybörzsönyben nem szabad kihagyni! Remek kiindulópont az erdei túrákhoz. Innen elindulhatunk akár átszelni a hegységet, fölmehetünk a Csóványosra, de ha úgy tetszik, csillagtúra-szerűen bebarangolhatjuk a környéket.

Fotókon a táj: 

Nagybörzsönyből indulva Kemencére kellemes 15 km-es gyaloglással elérhetünk, ez az útvonal az Országos Kék Túra része is egyben. Kemence hosszan bújuk meg a hasonló nevű patak völgyében, kedvelt kirándulóhely iskolás csoportok számára. A Kemencei Erdei Múzeumvasút a hazai kisvasutak egyike, különleges kocsijaival hétvégente szállítja az utasokat Feketevölgybe. Van itt tájház, erdei iskola, strand, kerékpárral jó minőségű úton járhatjuk be a Csarnavölgyet. Rövidebb gyalogtúra vezet Godóvárhoz, Királyházára, keményebb túrán a Börzsöny szívéhez vagy Drégelyvárhoz gyalogolhatunk. A kincskeresők számára több geoláda is felfedezhető Kemence környékén!

Ha pedig az Ipoly völgyét vennénk célba, Szob felől már épül (és részenként el is készült) a kiváló minőségű Ipoly menti kerékpárút. Szobnál torkollik az Ipoly a Dunába, innen észak felé halad a kerékpárút békés, csöndes ártéri erdőben. Vízimadarakkal, horgászokkal, vadkempingezőkkel találkozhatunk, de nagyrészt élvezhetjük a szinte háborítatlan természetet. A folyó túloldalán már Szlovákia, egy-egy ponton feltűnik a magasodó Burda hegység is. Ipolydamásdnál az út betekereg a településre, itt megpihenhetünk a Börzsöny egyik rég elfeledett várának, a damásdi várnak romjainál. A romokból már alig van meg valami, leginkább csak a térkép jelzi helyét, de a kilátás csodálatos innen! A napokban adták át a forgalomnak az új hidat Ipolydamásd és Helemba között. Így akinek kedve szottyan, átugorhat Szlovákiába egy jó sztrapacskára.

Letkésen, a Széppatak-völgyben megéri felkeresni a farmot, ami megannyi állat otthona. Van látványetetés, állatsimogató, lehet sétáltatni rókát, alpakát, de vannak itt hüllők, színes, egzotikus madarak is az őshonos állatok mellett. Gyerkőcökkel szuper program! A környéken barackosok, almáskertek ontják a gyümölcsöt, kifoghatunk kedvező „szedd magad” lehetőséget is! Letkésen rég épült hidakon átruccanhatunk Szlovákiába, és folytathatjuk a barangolást, vagy bekukkanthatunk az Ipolyszalkai Tájházba, ahol rendszeresek a hétvégi hagyományőrző, például kékfestő programok.

Aki egyszer szerét ejti, hogy megkerülje a hegyeket, háta mögött hagyja a Duna csillogó szalagját, az biztosan szívébe zárja az Ipoly völgyét, a suttogó erdőket és ezt a mesélő vidéket!

Ajánljuk még:

„A szőlőhegy történelmen átívelő menedék és ellenvilág” – De van-e még Ember a szőlőhegyen?

Szüret után vagyunk: a tőkéken már csak az elhagyott dűlőkben találni fürtöket, no meg a különlegesen túlérett gyümölcsből gazdálkodó borosgazdák mintaszerűen gondozott parcelláiban. Furcsa kettősség az elhagyatottság és a jelenlét, ami szinte az összes szőlőhegyen tetten érhető, ahol az elmúlt években jártam. Ezekből pedig akadt bőven, hiszen a falvak mellett megbúvó férfi-menedékek a szőlő és a bor mellett híresen izgalmas gyümölcstermő területnek is számítanak. No nem mintha a szőlő nem volna gyümölcs, de az valahogy mégis kilóg a sorból, külön tudománya van annak…