Indulj el egy úton… – mindjárt befejezzük a Kéktúrát, hogy kezdjük is elölről!

Az útvonal kialakítása az 1930-as években kezdődött. Ekkor az ország erdein már számos felfestett túristajelzés vezetett keresztül, melyet a Magyar Turista Szövetség hozott létre és tartott karban. Bennük merült fel az ötlet, hogy érdemes lenne ezeket összekötni, és egyfajta turista főútvonalat létrehozni, ami végigvezet az egész országon. Így, a hegységi fő jelzések összekapcsolásával egy olyan út jöhet létre, ami a Bükktől a Bakonyig fut, vagy akár a trianoni határokig is terjedhet. Eredetileg piros sáv jelzést terveztek, de a már meglévő, felfestett jelek számbavételekor rájöttek, hogy jóval több a kék jel, így észszerűbb ennek a megtartása és továbbvitele ahelyett, hogy ezeket is átfestenék.

A Kéktúra útvonala 1938-ra, Szent István halálának 900. évfordulójára készült el. Emiatt egyfajta tisztelgésként Szent István Vándorlásként is emlegetik.

A turistaút ekkor 910 km hosszú volt, Sümegtől a Nagy-Milicig húzódott. Felavatásakor 43 egyesület több, mint 800 tagja vágott neki a bejárásának, az esztergomi záróünnepségen pedig elhatározták, hogy öt évente újra megrendezik a közös túrázást. Erre azonban végül csak ötven évvel később került sor, Szent István Emléktúra néven.

A II. világháborút követő években a természetjárás egyre népszerűbbé vált, a határok lezárása miatt azonban nemigen adódott lehetőség külföldi túrákra. Az érdeklődők a hazai tájakat járták be, részt vettek tájékozódási versenyeken vagy szervezett túrákon. A Budapesti Lokomotív Sportklub Természetjáró Szakosztályának vezetője, dr. Vízkelety László találta ki az Országos Kéktúra jelvényszerző mozgalmat. 1952-ben a teljes évi programját erre építette fel az egyesület: a 25 szakaszból álló útvonalon szervezett túrákon vehettek részt a tagok. Ez azonban ekkor még nem a teljes eredeti kékjelzést fedte le, hanem csak Tapolcától a zempléni Tolvaj-hegyig húzódott.

Egy évvel később elkészítették az első Kéktúra füzetet, és átadták az azóta legendássá vált zománcjelvényt az első teljesítőnek, Horváth Józsefnek. Eleinte nemcsak a teljes hosszt végigjárókat jutalmazták, hanem a legalább 15 szakaszt bejárók is kaphattak karjelvényt a részleges teljesítésért. Ekkor még csak a vasutas túrázók, a „lokósok” vehettek részt a pecsétgyűjésben, de fokozatosan kiterjesztették a lehetőséget a többi természetjáró egyesületre is, majd 1961-ban a kéktúramozgalom szervezését a Magyar Természetbarát Szövetség vette át. Ekkor hirdették meg a bejárás lehetőségét mindenki számára, egyesülettől függetlenül, az útvonalat pedig kiterjesztették az 1930-as években felfestett teljes vonalra, Sümegtől a Nagy-Milicig. 

Ekkor hozták létre a Kéktúra Bizottságot is, amit önkéntes tagjai máig működtetnek. Elsődleges feladatuk a leadott kéktúra füzetek ellenőrzése, a bejárás hitelesítése. A füzetbe az útvonalon elhelyezett 151 pecsétet kell összegyűjteni, ezzel lehet igazolni a túra teljesítését. Fontos, hogy a pecsételésből és a dátumozásból a teljesített útvonal egyértelműen követhető legyen: látszódnia kell, hol és mikor szakították meg a kirándulók a túrázást, és hogyan folytatták. Erre azért van szükség, mert habár a teljes kéktúra jelenleg 27 szakaszból áll, előfordulhat, hogy nem a szakaszhatárokon, hanem valahol közben szakítjuk meg utunkat. Ilyenkor érdemes arra figyelni, hogy az adott ponton a megszakításkor, majd az újrakezdéskor is bélyegezzünk és feltüntessük a dátumokat. Megszakításnak az számít, ha több, mint 24 órára hagyjuk abba a túrázást. (A megfelelő gyakorlatról és a hibalehetőségekről a Kéktúra Bizottság rendszeresen bemutat fényképes példákat a kektura.hu-n.)

Az útvonalat számos alkalommal módosították: 1977-ben átkerült a végpontja Velem községhez, most pedig

Hollóházától Írott-kőig fut, 1 169 km hosszan.

Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, Magyarország tájait már jól ismerjük, nem tartogat különösebb izgalmakat. A Kéktúra tökéletesen alkalmas ennek megcáfolására. Az útvonal kanyarog hegyeken-völgyeken, kietlen pusztákon, kőfejtők mellett, felvisz várromokhoz vagy épp csodatévő erejűnek tartott szent vizű forrásokhoz vezet.

Összesen 31 430 m szintemelkedést, és 32 030 m szintcsökkenést tartalmaz az út, bár ez a rendszeres útvonalmódosítások miatt csak egy jelzésértékű adat. Épp a kisebb, gyakori változtatások miatt érdemes nagyon odafigyelni a jelekre túra közben: könnyű összekeverni a régi és új útvonalat, és elkeveredni. Ha pedig az ember lábában már benne van több tíz kilométer, nem biztos, hogy jól fog esni a plusz kitérő...

Aki végigjárja a kéket, nem csak a pecsétekkel és a jelvénnyel lesz gazdagabb, de részleteiben is megismerheti az ország északi felének tájait és kultúráját. A kéktúra egyik nagy erőssége, hogy olyan helyekre is elkalauzol, ahová egyébként nagy eséllyel nem kelne útra az ember. Ha nyitott szemmel és elmével vágunk neki az útnak, mindenhol találhatunk értékes látnivalókat, természeti vagy kulturális emlékeket, sorsokat.

Megismerhetjük a Cserehát zsákfalvait, a Mátra Kékesen kívül eső részét, az Úrkút határában fekvő őskarsztot, a bükki őserdőt, az elnéptelenedett Derenket.

A Jósvafő-Aggteleki közé eső 6 km-es szakaszt akár a felszín alatt, a Baradla barlangban is megtehetjük. Érdemes ezt a kalandos verziót választani, mert az egyébként könnyű, külön felkészülést nem igénylő barlangi út gyönyörű cseppkövek mellett vezet el. Szálláshelyet pedig a legjobb a falusi turizmushoz tartozó vendégházak között keresgélni, mert így részletgazdagabb képet kaphatunk az adott tájegység lakóinak életéről, szokásairól, gasztronómiájáról.

Az Országos Kéktúra mellett időközben elkészült a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra és az Alföldi Kéktúra útvonala is. Ezek együtt teszik ki a teljes Országos Kékkört, amely összesen 2 600 km hosszú.

A természetben töltött idő újra felértékelődött

A pandémia hatására a természetjárás új lendületet kapott. A lezárások idején aki csak tehette, a természetbe menekült. Egyes, felkapottabb turistacélpontokat le is kellett zárni hétvégente, mert megteltek. A túrázók lelkesedése pedig azóta sem csökken: az igazolófüzetek eladásaiból látszik, hogy évről-évre egyre többen vágnak bele a Kéktúrázásba, és a teljesítők száma is rekordokat dönt. 2 022-ben a három útvonalat összesen 1 320-an teljesítették: ebből 823-an az Országos Kéktúrát, 366-an a Dél-dunántúli, 131-en pedig az Alföldi Kéktúrát járták be a Magyar Természetjáró Szövetség adatai szerint.

Tavaly a legfiatalabb résztvevő, aki megkapta a jelvényt, hatéves volt, a legidősebb pedig nyolcvanhárom. A kéktúra története során azonban volt olyan is, aki kilencvenöt évesen adta le a bélyegzőfüzetét. 

A 6-14 éves kor közötti gyerekek számára egyébként lehetőség van a Gyermekkéktúra teljesítésére. Ez az eredeti útvonalat követi, csupán annyiban tér el tőle, hogy a jelvény megszerzéséhez nem szükséges a teljes távot bejárni. Ha valaki a kilenc tájegységben összesen 300 km-t legyalogol, már jogosult az elismerésre. Ha pedig tájegységenként legalább 50 km-t megtett, akkor részesülhet a tájegységi jelvényekben is. A gyerekeknek ez igazán jó motiváció, amivel megszerettethetjük velük a természetjárást, és megmutathatjuk nekik, milyen ereje van a természetben együtt töltött időnek.

Az út végigjárása nincs időhöz kötve, nagyon változó, hogy kinek mennyi időre van hozzá szükség. Van, aki egyhuzamban, minél gyorsabban megy rajta végig, és akár tíz nap alatt beszerzi az összes pecsétet.

Egy háromfős ultraterepfutó csapat váltóban futotta le az 1 169 km-t mindössze egy hét alatt, de volt olyan is, aki egy negyvenhárom éve elkezdett vándorlás után adta le az igazolófüzetét. 

Én a főiskolai évek végén vonatoztam el a baráti társaságunkkal Sátoraljaújhelyre, és kezdtem meg egy hosszú hétvégén a kéktúrát. Azóta volt, hogy tizenöten jártuk együtt az erdőket, volt, hogy csak kettesben mentünk a férjemmel, a gyerekek születése óta pedig már velük járjuk a túrát. Egyes években szinte minden szabad hétvégénket ennek szenteltük, de olyan időszak is előfordult, amikor csak évszakonként egy-egy alkalommal jutottunk el túrázni. Most, hogy már kevesebb, mint 100 km van hátra, úgy tűnik, reális cél, hogy idén, tizenöt év után befejezzük az Országos Kéktúrát. Az viszont biztos, hogy a történet itt nem ér véget számunkra: a lassan hatéves fiam már tervezi, hogy mikor kaphatja meg az első saját pecsételőfüzetét, hogy neki is lehessen majd jelvénye. Alig várom, hogy újra felfedezzük azokat a tájakat, ahol több mint tíz éve nem jártam, és új élményeket gyűjthessünk közösen!

Nyitókép: Horvabe / Wikimédia