Egy kivételes tagja a rózsák csapatának, amelynek csipkebogyóba borulását a magasabban fekvő vidékeken figyelhetjük meg.
Az 1982-es magyar Természetvédelmi Törvény a honos rózsafajok közül egyedül a havasalji rózsát (Rosa pendulina) minősítette védettnek. A havasalji rózsa egy lazán tarackoló, körülbelül fél-egy méter magas, sárgászöld vesszejű, tüskétlen vagy csak alsó harmadában sertetüskés növény, aminek mirigyes kocsányai elvirágzás után lehajlanak a tojásdad, nyakban keskenyedő áltermések súlya alatt. Eredő csipkebogyói narancsvörösek, csúcsukat az összezáródó, ép csészelevelek borítják - és ezeknek a csipkebogyóknak a húsa sok-sok értékes C-vitamint tartalmaz.
Egy kifejezetten páraigényes rózsafaj, ami jó árnyéktűrő képességgel rendelkezik, és jellemzően a magashegységek lakója. Sehol sem tömeges Magyarországon, és a feljegyzések szerint szinte mindegyik elkülönült állománya más jellegű. Míg Jávorka Sándor Magyar Flóra című művében (1924) még csak a Mátrából, a Bükkből és a Kőszegi hegységből írja le a fajt, a későbbi kutatások számos más hazai termőterületét is feltárták: megvetette gyökerét a Zempléni-hegységben, a Börzsönyben, Karancson és a Tornai-karsztnál is.
Egy izgalmas felfedezés is kapcsolódik hozzá: Kitaibel Pál és Waldstein Ádám 1810-ben megjelent flóraművükben leírtak egy, a Mátrában feljegyzett ritka rózsát, a Rosa reversa-t. Később kiderült, hogy ez a faj nem más, mint a havasalji rózsa és a jajrózsa (Rosa spinosissima) közös termőhelyein keletkezett ritka hibrid. „A Börzsönytől a Bükkig felfedezett hibridfaj szinte mindegyik sarjtelepe jól elkülönülő, párhuzamos hibrideket őrzött meg, amelyeket külön-külön is leírtak és tudományos névvel jelöltek meg. Ezek a helyi hibridsorozatok a szülőfajok közös termőhelyein élő népességek különbözőségei és feltehetően ritka termékenyülési optimumok következtében jöhettek létre.”- olvashatjuk egy 1988-as elemzésben.
A havasalji rózsát „a többi rózsafajtól elsősorban tüskétlen virágzó hajtásaival, ép szélű csészeleveleivel és lekonyuló terméseivel lehet megkülönböztetni”- olvashatjuk a Magyar Állami Természetvédelem honlapján. Inkább mészkerülő hegyvidéki-alhavasi maradvány fajunk, aminek jellemző élőhelyeit a montán bükkösök, szurdokerdők, sziklaerdők, és gyöngyvesszős cserjések területein találhatjuk meg. Gyakori a fahatár közelében is, és akár a 2000 métert meghaladó magasságig is felhatol.
Egyes területeken, így a Németalföldön vagy az egykori Szovjetunió területén termesztették is - 1863 óta lelhető fel a termesztett növények listáján. Bár idehaza a legismertebb vad rózsafajunk a gyepűrózsa (Rosa canina), nem messze tőlünk a havasalji rózsa is szerepel a legkedveltebb és leginkább hasznosított vad rózsafajok listáján - olyan rokonok mellett, mint például a parlagi vagy bársonyrózsa (Rosa gallica), illetve a japán rózsa (Rosa rugosa). Sőt: ezek a fajok idehaza is sokáig nagy népszerűségnek örvendtek, és ahogy csak tudták, kihasználták a bennük rejlő lehetőségeket. Tömeges termőhelyük a Balaton-felvidék, a Bakony, a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Bükk és Tokaj- Hegyalja térsége volt.
A havasalji rózsa 1982 óta védett növényünk, ezért csipkebogyójának szedésétől tartózkodjunk! Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy vele vagy rokonainak valamelyikével van dolgunk, akkor használjunk egy megbízható növényhatározót! Nem érdemes kockáztatni az utunkba kerülő egyedek sérülését vagy esetleges tönkretételét, hiszen egy folyamatosan ritkuló, erős történelmi gyökerekkel rendelkező fajról van szó!
A havasalji rózsa értékes eleme a magyar flórának - természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Védett növényeink
A magyar pikkelypáfrány
