Ki volt Estée Lauder, ki teremtette újra Dávid király csábítójának az illatát, és kiről mondta Marilyn Monroe, hogy nemcsak a testét, hanem a lelkét is képes volt gyógyítani?

A Balatoni régióról legtöbbünknek a strandolás, a vízibicikli, a lángos, a siófoki bulik, a badacsonyi borok, esetleg a Káli-medence szárnyaló gasztronómiája jut elsőre az eszébe. Azonban ezeken túl is rengeteg egyéb lehetőséget kínál a térség: áztathatjuk magunkat gyógyvizekben, kirándulhatunk és felfedezhetünk egykori várakat vagy templomromokat, megismerkedhetünk a térség kulturális életével, múzeumaival. Ma már akkor sem kell kétségbe esni, ha esős, hűvös idő fogad minket a tó környékén. 

Hunan tartományban, Kína hegyekkel körülvett, a világ többi részétől elzárt falvaiban alakult ki a nü-su nyelv, amelynek szó szerinti jelentése: a nők írása”. Ez az egyetlen olyan nyelv a világon, amelyet kizárólag nők ismertek és használtak a történelem során. Miért volt szükségük saját nyelvre? Mert ezen keresztül sokkal könnyebben kifejezhették a bennük lakozó érzéseket, mint a patriarchális rendszer nyelvén.

A Balatonról mindannyiunknak van valamilyen meghatározó élménye, története, és ezek legtöbbjéhez a nyár felszabadultsága, a bulik, a lángosozás, az esti fröccsözések kapcsolódnak. Holott a tó és környéke ennél sokkal többet tud adni. Ha szezonon kívül látogatunk ide, olyan kincsekre lelhetünk, amik mellett nyáron elsuhanunk. Észrevehetjük a klasszikus századfordulós villák szépségét, a ‘60-as évek hajós kerítéseit vagy akár a ‘80-as évek hangulatát idéző neonreklámokat. Ezeket mutatja be Bartha Dorka a fotóin keresztül Balaton offseason Instagram-oldalán, és a novemberben megjelent Balaton Offseason – Amikor a magyar tenger partja kiürül című könyvében is.

Felkészíteni a gyerekeket, hogy a szünet után visszaálljanak a megszokott ritmusra. Fejben tartani, hogy az orvosi szűrővizsgálatokra időpontot kell foglalni. Fejben tartani a távolabbi családtagok szülinapját és gondolkodni az ajándékokon, majd meg is vásárolni. Befizetni a számlákat, bejelenteni a mérőóra-állásokat. Kitalálni mi legyen a vacsora, ami mindenkinek megfelel és még egészséges is. Önmagukban apróságnak tűnő feladatok, ha viszont egy ember vállát nyomja mindez, már kifejezetten megterhelővé válik.  

A gyermekágyas időszak kulcsfontosságú periódus a család életében. A baba érkezésével párhuzamosan átalakulnak a korábbi dinamikák, a közösség minden tagjának meg kell találnia az új helyét. Hogyan lehet felkészülni erre? Mik tudják segíteni az újdonsült anyát, hogy ne tűnjön el teljesen az új szerepben? Mit tehet az ember, ha nincs körülötte egy falu, hogy segítsen a gyermeknevelésben vagy akár csak ebben a kezdeti intenzív időszakban? Entz Sári perinatális tanácsadóval, művészetterapeutával, és Formanek Zsuzsanna perinatális pszichológussal, kulturális antropológussal, dúlával, a Mamafonó alapítóival beszélgettünk erről.

Az advent hagyományosan a várakozás, az ünnepre való felkészülés időszaka. Ez pedig a hagyományok szerint nem csupán a kézzelfogható tennivalók elvégzését jelenti. De hogyan valósulhat ez meg akkor, amikor a legtöbben nem tudjuk megtenni, hogy ez az egy hónap valóban az elcsendesedésről és befelé fordulásról szóljon, mert ezernyi elvárás és teendő nyomja a vállunkat?

Potyó Imre természetfotós képei nem csupán megörökítik az élővilág szépségét, hanem történeteket is mesélnek. Árad belőlük a természet iránti rajongás. Imrét hallgatva nagyon hamar egyértelművé válik, hogy az ideális pillanat elkapásához rengeteg türelemre, folyamatos szakmai fejlődésre és nem utolsósorban alázatra van szükség. Fotózásról, inspirációgyűjtésről, tervekről beszélgettünk.

Hunan tartományban, Kína hegyekkel körülvett, a világ többi részétől elzárt falvaiban alakult ki a nü-su nyelv, amelynek szó szerinti jelentése: a nők írása”. Ez az egyetlen olyan nyelv a világon, amelyet kizárólag nők ismertek és használtak a történelem során. Miért volt szükségük saját nyelvre? Mert ezen keresztül sokkal könnyebben kifejezhették a bennük lakozó érzéseket, mint a patriarchális rendszer nyelvén.

„Amikor a nappalok már rövidebbek, mint az éjszakák, a hó menti meg a helyzetet” – írja Karin Smirnoff svéd írónő. Minden szavával egyetértek, különösen most, hogy annyi év után a saját gyerekeimmel a saját városunkban hógolyózhattam egyet.

A lassítás igénye, a mindfulness és a meditáció hosszú ideje újra és újra megjelennek az életemben. Rendszeresen eljutok arra a pontra, hogy érzem, megint túlságosan sok mindenre mondok igent, túl nagy fordulatszámon pörgök, vissza kell vegyek a tempóból. Ebben segít nekem a wabi sabi.

Nagyon szeretem az ünnepeket. A készülődést, az ünnepre hangolódást és a vele járó izgalmat, örömöt, meghittséget. Ezek adnak keretet a mindennapoknak, kiemelnek belőlük és megállítanak. Segítenek összekapcsolódni és igazán egymásra figyelni. Ilyenkor ősszel azonban látszólag kevés alkalom van az ünneplésre adventig. Én pedig tudatosan próbálom elkerülni, hogy karácsonyi lázban égjek: helyette igyekszem olyan apró rítusokat, szokásokat beépíteni az életünkbe, amelyek az esős, szürke őszi hónapokban is visszahozzák a fényt a mindennapjainkba.