Nagyon szeretem az ünnepeket. A készülődést, az ünnepre hangolódást és a vele járó izgalmat, örömöt, meghittséget. Ezek adnak keretet a mindennapoknak, kiemelnek belőlük és megállítanak. Segítenek összekapcsolódni és igazán egymásra figyelni. Ilyenkor ősszel azonban látszólag kevés alkalom van az ünneplésre adventig. Én pedig tudatosan próbálom elkerülni, hogy karácsonyi lázban égjek: helyette igyekszem olyan apró rítusokat, szokásokat beépíteni az életünkbe, amelyek az esős, szürke őszi hónapokban is visszahozzák a fényt a mindennapjainkba.  

Valaha a nők nem csupán varrtak maguknak egy szép szoknyát, hanem virágnyelven meséltek. Ma már nem tudjuk dekódolni, hogyan jelentek meg a tatárjárás borzalmai a női ruházatban – ezzel gyógyítva is a sebeket –, de a népviselet ma is továbbélhet, ha új jelentéseket adunk hozzá. Papp Zsófi Virágnyelven című kollekciójával arra a kérdésre igyekezett választ találni, hogyan lehet továbbvinni generációs örökségünket, tiszteletben tartva a múltat, mégis megújítva azt, hogy a kortárs divat szemüvegén keresztül nézve is értelmezhető legyen.

Kelet és Nyugat, múlt és jövő, tragédiák és szép remények találkozása Szarajevó, Bosznia-Hercegovina fővárosa. Élő történelemkönyv ez a település, amit egyszer az életben mindenkinek látnia kell – de inkább többször.

A klímaváltozásról évtizedek óta beszélünk. Emlegetjük, hogy ha nem változtatunk, hamarosan a saját bőrünkön fogjuk érezni, miként alakulnak át az időjárási viszonyok és tűnnek el az évszakok közti átmenetek, sőt átstrukturálódik a teljes ökológiai rendszer. Mostanra egyértelmű, hogy mindez nem a jövőben fog bekövetkezni, hanem már a mindennapjaink része. Az aszályos vagy épp monszunszerű esőzésekkel terhelt nyarak, az itthoni hó nélküli telek, a kisvárosokat elsodró áradások vagy az októberi hőség mind-mind ennek a tanúbizonyságai. Hogyan lehet ezt feldolgozni mentálisan? Mit tehetünk a klímaszorongás ellen és hogyan tudjuk mindezt pozitív erővé, cselekvéssé konvertálni? Erre ad tanácsokat Molnos Zselyke az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának hallgatója, az Ökopszichológiai Intézet társalapítója és vezetője, tanácsadó szakpszichológus és biológus.

Fontos számomra, hogy a mindennapi döntéseimben megjelenjen a környezetvédelem. Az élet minél több területén szeretnék lépéseket tenni a bolygó megóvásáért – ez azonban nem kis feladat. Az egyik legnagyobb kihívást jelenleg a szépségápolásom fenntarthatóvá tétele adja.

A ma kisgyerekeket nevelő generáció tagjaként bennem is gyakran felmerül a kérdés, milyen lesz a jövő 30-40 év múlva? Milyen körülmények között kell majd élniük a gyerekeimnek felnőttként? Valóban teljesen más lesz addigra a világ? És ha igen, hogyan tudom felkészíteni rá őket? Ilyen kérdéseken töprengve viszonylag hamar az ember elé kerül egy kézenfekvő válasz: a reziliencia, vagyis a változásokkal szembeni rugalmas ellenállóképesség, De mit jelent ez, és hogyan lehet fejleszteni?  

Bölcsődés lett a kisebbik gyerekem. Ezzel véget ért az az időszak, amikor szinte minden percet együtt töltöttünk, és mivel teljesnek érezzük most a családunkat, ez azt is jelenti, nem lesz már többé kisbaba nálunk. Ez pedig egyszerre felszabadító és lehangoló számomra.

Szinte minden kisgyerekes család életében van olyan időszak, amikor felmerül, hogy nem megfelelően étkezik a csemete. Alig eszik vagy nagyon válogatós. Mi az a határ, amíg életkori sajátosságról beszélünk és mikor kell komolyabban foglalkozni a témával? Bejczi Tímea pszichológussal, szülő-csecsemő konzulenssel beszélgettem, aki tippeket is adott arra, hogyan kóstoltassunk eredményesen új ízeket a kicsikkel.

Fiatal felnőttként a péntek-szombat estéim rendszerint a bulizásról szóltak. A hajnali fekvést és iszogatást egy átaludt délelőtt-kora délután követte, ami után este újra nem bírtam időben ágyba kerülni. A gyerekek megszületésével a bulik kikoptak a heteimből, de a hajnali fekvés maradt. Altatás után tudok ugyanis időt keríteni arra, ami feltölt, tudva, hogy másnap alhatok a szokásosnál tovább, mert a férjem vállalja: felkel a kicsikhez. Mégis régóta érzem, ez nem egy jó spirál. Ez a social jetlag, a szociális időzavar, ami akár a társadalom kétharmadát is érintheti. 

A kisfiam elért abba a korba, amikor megköttetnek az első igazi barátságok. Persze ezek az ovis kapcsolatok még jóval képlékenyebbek, mint a felnőttek barátságai. A gyerekek még csak most tanulják, hogyan lehet egymáshoz jól kapcsolódni, hogyan lehet a saját érdekeiket is érvényesíteni, de közben a másikat sem megbántani. Ilyenkor fedezik fel, hogy egyáltalán mit jelent a barátság. Mostanában nálunk is gyakran szóba kerül ez a téma, és rá kellett jönnöm, nehéz megfogalmazni, összeszedni ezzel kapcsolatban a legfontosabbakat.

Talán ma már evidens, hogy senkit ne a külseje alapján ítéljünk meg. A testpozitív kampányoknak, edukatív tartalmaknak köszönhetően egyre inkább megtanuljuk elfogadni saját magunkat és mások kinézetét is. A divatmárkák egyre fokozottabb figyelmet fordítanak arra, hogy kommunikációjukban megjelenjenek plus-size modellek is. Nyaranta lépten-nyomon botlunk az üzenetbe, miszerint bármilyen is a tested, nem kell elrejtened, nyugodtan vegyél fel bikinit ahelyett, hogy hőgutát kapnál a mindent takaró ruhadarabokban. De vajon valóban elfogadóbbak vagyunk a túlsúlyos vagy akár csak duci emberekkel? 

Kamilla, menta, körömvirág, muskotályzsálya – mind olyan közismert növények, melyeket régóta használ a népi gyógyászat, az alternatív orvoslás. Ha viszont azt mondom, hogy shiitake, fafülgomba vagy süngomba, már kevesek asszociálnak a gyógyításra. A gombák jótékony hatásait ugyanis csak néhány évtizede fedezte fel a nyugati világ, és kezdte el használni egyre szélesebb körben. A gyógygombák felhasználhatóságáról, hatásairól, eredetükről beszélgettem H. Jancsó Kata gombatermesztővel, a Kalapka Gombafarm őstermelőjével, aki egyben természetgyógyász is.