Merj hibázni! – Akkor fogod tudni kezelni a változásokat
A ma kisgyerekeket nevelő generáció tagjaként bennem is gyakran felmerül a kérdés, milyen lesz a jövő 30-40 év múlva? Milyen körülmények között kell majd élniük a gyerekeimnek felnőttként? Valóban teljesen más lesz addigra a világ? És ha igen, hogyan tudom felkészíteni rá őket? Ilyen kérdéseken töprengve viszonylag hamar az ember elé kerül egy kézenfekvő válasz: a reziliencia, vagyis a változásokkal szembeni rugalmas ellenállóképesség, De mit jelent ez, és hogyan lehet fejleszteni?
„Senki nem készít fel, hogy a kanapén összegömbölyödve fogod siratni a közös perceiteket” – Kettős érzések az anyaságban
Bölcsődés lett a kisebbik gyerekem. Ezzel véget ért az az időszak, amikor szinte minden percet együtt töltöttünk, és mivel teljesnek érezzük most a családunkat, ez azt is jelenti, nem lesz már többé kisbaba nálunk. Ez pedig egyszerre felszabadító és lehangoló számomra.
„Istenem, ez a gyerek éhen fog halni!” – pszichológust kérdeztünk a kisgyermekkori evészavarról
Szinte minden kisgyerekes család életében van olyan időszak, amikor felmerül, hogy nem megfelelően étkezik a csemete. Alig eszik vagy nagyon válogatós. Mi az a határ, amíg életkori sajátosságról beszélünk és mikor kell komolyabban foglalkozni a témával? Bejczi Tímea pszichológussal, szülő-csecsemő konzulenssel beszélgettem, aki tippeket is adott arra, hogyan kóstoltassunk eredményesen új ízeket a kicsikkel.
Hiába alszol eleget, ha a ritmus nem állandó: fáradt maradsz
Fiatal felnőttként a péntek-szombat estéim rendszerint a bulizásról szóltak. A hajnali fekvést és iszogatást egy átaludt délelőtt-kora délután követte, ami után este újra nem bírtam időben ágyba kerülni. A gyerekek megszületésével a bulik kikoptak a heteimből, de a hajnali fekvés maradt. Altatás után tudok ugyanis időt keríteni arra, ami feltölt, tudva, hogy másnap alhatok a szokásosnál tovább, mert a férjem vállalja: felkel a kicsikhez. Mégis régóta érzem, ez nem egy jó spirál. Ez a social jetlag, a szociális időzavar, ami akár a társadalom kétharmadát is érintheti.
Hogy mindig legyen egy biztos hátország – a barátságról tanítom a kisfiam
A kisfiam elért abba a korba, amikor megköttetnek az első igazi barátságok. Persze ezek az ovis kapcsolatok még jóval képlékenyebbek, mint a felnőttek barátságai. A gyerekek még csak most tanulják, hogyan lehet egymáshoz jól kapcsolódni, hogyan lehet a saját érdekeiket is érvényesíteni, de közben a másikat sem megbántani. Ilyenkor fedezik fel, hogy egyáltalán mit jelent a barátság. Mostanában nálunk is gyakran szóba kerül ez a téma, és rá kellett jönnöm, nehéz megfogalmazni, összeszedni ezzel kapcsolatban a legfontosabbakat.
A túlsúlyos nőknek kevesebb a fizetésük
Talán ma már evidens, hogy senkit ne a külseje alapján ítéljünk meg. A testpozitív kampányoknak, edukatív tartalmaknak köszönhetően egyre inkább megtanuljuk elfogadni saját magunkat és mások kinézetét is. A divatmárkák egyre fokozottabb figyelmet fordítanak arra, hogy kommunikációjukban megjelenjenek plus-size modellek is. Nyaranta lépten-nyomon botlunk az üzenetbe, miszerint bármilyen is a tested, nem kell elrejtened, nyugodtan vegyél fel bikinit ahelyett, hogy hőgutát kapnál a mindent takaró ruhadarabokban. De vajon valóban elfogadóbbak vagyunk a túlsúlyos vagy akár csak duci emberekkel?
A gomba gyógyszer, és ezt tőlünk keletebbre rég tudják – H. Jancsó Kata őstermelővel beszélgettünk
Kamilla, menta, körömvirág, muskotályzsálya – mind olyan közismert növények, melyeket régóta használ a népi gyógyászat, az alternatív orvoslás. Ha viszont azt mondom, hogy shiitake, fafülgomba vagy süngomba, már kevesek asszociálnak a gyógyításra. A gombák jótékony hatásait ugyanis csak néhány évtizede fedezte fel a nyugati világ, és kezdte el használni egyre szélesebb körben. A gyógygombák felhasználhatóságáról, hatásairól, eredetükről beszélgettem H. Jancsó Kata gombatermesztővel, a Kalapka Gombafarm őstermelőjével, aki egyben természetgyógyász is.
Kollégiumban élni: felkészülés a valóságra
Az ősz beköszönte egyet jelent az iskolakezdéssel. Fel kell venni újra egy feszesebb ritmust, időre kell kelni, házit és beadandókat írni, és meg kell találni újra a helyünket az osztályközösségben. Sokak számára ez az időszak egyet jelent a családjuktól való elszakadással is: középiskolásként és a főiskolai évek alatt is kollégista voltam, és az érzelmek teljes skáláját átéltem ehhez kapcsolódóan. De nem bántam meg, rengeteget tanultam közben magamról, másokról, a felelősségvállalásról, az együttműködésről és a világról.
Mit kellene másképp tennem anyaként, hogy ne a rohanásról szóljon az életünk?
Nemrég az egyik anyukás csoportban felmerült a kérdés: vajon hogyan szervezi az életét az, aki nem rohan folyton? Ezt a kérdést akár én is írhattam volna. Különösen az ovis időszakban érzem a nyomást, hogy minden lépésemet meg kell terveznem és jó előre látnom az öt következőt is, hogy hatékony legyek, különben biztosan megcsúszok valamivel. Ilyenkor állandó rohanásban telnek a napjaim. Most, hogy újraindul a gyerekek intézményi élete, nagyon aktuálissá vált a kérdés: mit kellene máshogy csinálnom, hogy ez ne legyen így még tíz-tizenkét évig?
Elérkezett a magfogás ideje: szakember osztja meg, hogyan és miért láss neki!
A kertészkedés újra divatba jött. Egyre többen kezdenek el akár csak egy zsebkendőnyi területen zöldséget, gyümölcsöt termeszteni, a városokban sorra nyílnak a közösségi kertek, és egyre többen próbálkoznak a balkonjukon való növénytermesztéssel. A vegyszermentes gazdálkodás és az élelmiszer-önrendelkezés első láncszeme a mag. Ha igazán tudatosan szeretnénk kialakítani kiskertünket, nem elég tavasszal elkezdeni azon gondolkozni, mit ültessünk majd el. Helyette az előző szezon végén, vagyis épp a mostani nyárvégi, kora őszi időszakban kell foglalkoznunk a magfogással. Ennek titkairól kérdeztük Dr. Kiss László kertészmérnököt.
