Ehhez egy kicsit messzebbről kell indulnunk. Nem nosztalgiázni hívlak benneteket, de szükségünk lesz egy hasonlatra. Például mondták már neked, hogy olyan a tartásod, mint nagyapádé volt?
Ha keresgéltek az emlékeitekben, akkor hogyan emlékeztek vissza a „régi” öregekre? Előttem egy olyan kép dereng föl, hogy ők sudárak voltak, akár a nyárfa! Egyenesek, akár a cövek. Tartásuk volt. Pedig nem gondolhatjuk, hogy ne dolgoztak volna eleget, vagy a megkíméltség adta volna nekik ezt a tartást, és kizárhatjuk a jógát, a masszázst, a kozmetikumokat, a mágnesszalagokat, akupunktúrás kezeléseket, fitnesst és egyéb sporttevékenységet is.
Mitől voltak olyan egyenesek ezek az emberek? Mi adta a tartásukat?
Úgy érzem, leginkább a belső nyugalom. El tudtak számolni az életükkel. Önmagukkal, a lelkiismeretükkel, és ha úgy tetszik, Istennel kellett elszámolniuk. Ha kettejük viszonya rendben volt, az hitet adott, biztonságot és olyan erőt, mely sugárzott belőlük. Ez az, amit mi is láthattunk, erre emlékezhetünk.
A napjuk számvetéssel kezdődött és ugyanazzal zárult. Nem telt el értelmetlenül egyetlen óra sem, hiszen bőven volt tennivaló. Ha nem így lett volna, hogyan lehetett volna rendben kettejük dolga?!
Minden reggel sorba szedték, mit kell elvégezniük, az égre nézve kértek erőt és segítséget hozzá.
Aztán tették, amit lehetett, úgy, ahogy tudták, mígnem eljött az este. Akkor ismét számot vetettek, s ha úgy érezték, hogy valahol nem helyesen jártak el, imával kisimították, amit ki lehetett.
Itt érkeztünk meg végre a tükörhöz. Ez a hosszas felvezetés azért kellett, mert a tükör az egyik legjobb eszköz lehet a mai világban ahhoz, hogy kiegyenesedjünk. Vagy legalábbis lelkünket kisimítsuk. És ez nem kis feladat, ha eddig nem foglalkoztunk vele napi rendszerességgel. Ebben az esetben nem elég onnan kezdeni, hogy számot vetünk a mai nappal. Mélyebbről kell indulni.
Az egyenes tartáshoz, ahhoz, hogy az ember emelt fővel élhesse életét, először el kell fogadnia önmagát, a múltját, a tévedéseit és a hibáit is. Első lépésként meg kell bocsátanunk önmagunknak. Ezt sokféle úton megtehetjük, de én egy nagyon egyszerű módszert javaslok:
állj meg a tükör előtt, és nézz magaddal farkasszemet.
Sokszor már ez sem könnyű, hiszen a szem a lélek tükre, és akinek terhek nyomják a lelkét, annak bizony kitartóan kell próbálkoznia. Aztán, miközben végig önnön szemedbe nézel, mondd ki hangosan, hogy: „szeretem magamat”. Majd ismételd meg párszor. Itt szokott eltörni a mécses. Előjönnek régi emlékek, gyerekkorunkból igazságtalanságok, meg nem értettség és megannyi rossz érzés, hiány. És ez így van jól. Te csak ismételgesd. Pár nap múlva ismételd meg aztán a gyakorlatot. Azt fogod érezni, hogy már kicsivel könnyebben megy. Ha már meg tudod csinálni anélkül, hogy elsírnád magad, akkor kisimult a lelked és áttérhetsz az esti számvetésre.
Ehhez sem kell egyéb, csak megállni a tükör előtt, és átgondolni, hogy kivel hogyan érintkeztél a nap során.
Ha felidézel mindent, és ki tudod mondani őszintén, hogy „szeretem magam”, akkor békével térhetsz nyugovóra.
Egy tükör csodákra képes, csak tudni kell bánni vele. Érdemes jól használni, mert világnak ma is szüksége van egyenes tartású, kiegyensúlyozott emberekre. A tükrök már készen állnak…
További cikkek a témában:
KONYHÁBA ÚGY LÉPJÜNK, MINT A TEMPLOMBA – ÁLOMKÉP A FALUBÓL
POFONOK, CSAPÁSOK ÉS HALÁL EGY ÖREG BÖLCS SZEMÉVEL
A DÖNTÉS A TE SZABADSÁGOD! – KORLÁTOK KÖZÖTTI HÉTKÖZNAPJAINKRÓL
