A döntés a te szabadságod! – Korlátok közötti hétköznapjainkról

Pszicho

A döntés a te szabadságod! – Korlátok közötti hétköznapjainkról

Most, hogy a világ egy része karanténba vonult, a harcokat nem kint vívjuk a világban, hanem bent, saját magunkban. Nem könnyű most szó szerint is korlátokkal szembesülni, hiszen otthon kell maradnunk a négy fal között egymás érdekében, nem láthatjuk szeretteinket, és a mozgásterünk, fogyasztásunk is jelentősen behatárolódott. Hogyan lehet ezekkel a korlátokkal együtt élni úgy, hogy minél kevesebb szorongást éljünk meg?

Azt hiszem, mondhatom azt, hogy sok tapasztalatom van a korlátokkal: a hétköznapokat hallássérültként és mozgássérültként élem, inzulinrezisztensként 160 grammos szénhidrátdiétát követek, és volt egy időszak, amikor gyakori rosszullétek törtek rám.

Bár, ha alaposan belegondolok, szinte mindenkinek vannak korlátai, csak van, akinek több jut, van, akinek kevesebb.

Van, aki könnyebben kezeli őket, és van, aki nehezebben.

Hogyan lehet elfogadni a korlátokat?

Én a hallássérültségemből és a mozgássérültségemből fakadó korlátaimat elfogadtam. Egyrészt, mert mára sikerült olyan életvitelt kialakítanom, amiben ritkábban szembesülök ezekkel a korlátokkal, másrészt megvannak a bevett megoldásaim is ezekre a problémákra. Nyilván szerepet játszik ebben az is, hogy eleve úgy neveltek a szüleim, hogy mindenre van megoldás, és nagyon törekedtek arra, hogy minél önállóbb legyek.

Fel kellett mosnom fél kézzel is. Nem vettek ki a kezemből semmit, hagyták, hogy megtanuljam, hogy tudok kenyeret vágni, krumplit pucolni, biciklizni fél kézzel. Az integrációban való tanulás pedig megedzett annyira, hogy megtanultam átlépni és megkerülni a hallássérülésemből fakadó korlátaim.

Mindig az volt a vesszőparipám, hogy mindent ki kell próbálni legalább egyszer, így kiderül, mik az újabb korlátaim, és hogyan kezeljem azokat.

Ha pedig nem tudtam bizonyos akadályokat sem megkerülni, sem átlépni, akkor meg kellett tanulnom elfogadni őket. Nyilván ez volt a legnehezebb. 

Voltam dühös. Voltam frusztrált és kétségbeesett is, ha valamiről úgy éreztem, nem megy. A tehetetlenség az, ami engem leginkább ki tud facsarni, amit a legrosszabbul viselek. Az, hogy meg tudnám csinálni, ha amúgy hallanék és két kezem lenne. Aztán hozzászoktam, hogy az életet így is lehet önmagammal harmóniában élni.

Az új korlátok zavaróbbak

Sokkal jobban zavart például az, hogy egy étrend ennyire bekorlátoz, hogy még nincsen kialakult rutinom. És persze azonnal maximálisan jól akartam csinálni, ami nem egy jó hozzáállás, hiszen idő kell, míg kiforrja magát a dolog. De igazán az készített ki, amikor váratlanul törtek rám rosszullétek, és nem tudtam rájuk felkészülni. Ez mára már jelentősen javult, de akkor alaposan át kellett gondolnom, hogy hogyan is kezeljem ezeket az új, hirtelen jött korlátokat, hogyan ne viseljen meg annyira, és továbbra is úgy érezzem, az irányítás még mindig nálam van.

A karantént is ezért éljük meg sokan nehezen, hiszen a négy fal is a korlátaink egyfajta szimbóluma. A kontroll elvesztése az életünk fölött. A bizonytalanság, hogy mi lesz, meddig tart ez.

Mindenkit más visel meg abban, ha korlátokba ütközik: van, akit az, hogy otthon kell lenni, van, akit az, hogy nem jut hozzá a boltban ahhoz, amit szeretne, mások azt, hogy tehetetlenek, nem tudnak előre kalkulálni. Jól jöhet most néhány tipp ahhoz, hogy kicsit könnyebb lélekkel küzdjük át magunkat ezen az időszakon. Elárulom, hogy én milyen megküzdési stratégiákat használtam eddig.

Ne arra gondolj, mit nem lehet, hanem arra, mit lehet! 

Sokkal nehezebb együtt élni a korlátainkkal, ha arra koncentrálunk, mit nem lehet csinálni, miben vagyunk korlátozva. A korlátokra én mindig úgy gondolok, mint szabályokra. A szabályok pedig olykor megkerülhetőek, átléphetőek, ha pedig nem, akkor a tiltás helyett megnézem, hogy mi az, amit tehetek. 

Nem ehetek például cukros dolgokat, de ehetek helyette számtalan mást! Nem tudok telefonálni, de van ezer más mód, ahogy intézhetek dolgokat, nem mehetek ki, de csinálhatok egy csomó dolgot otthon, ami eddig nem jutott eszembe!

Nagyon sokat számít szerintem, hogy azt vesszük-e észre, hogy mennyi lehetőségünk nincs, vagy azt, hogy mennyi lehetőségünk van!

Gyakran annyira beszűkül a tudatunk arra, hogy valami tilos, hogy nem látjuk, mi minden mást szabad. Nekem is jelentősen lecsökkent a munkám mennyisége, ezáltal a bevételem is. Sokaknak még ennél is rosszab. Aggaszt-e? Persze. De nem ülök tétlenül, hanem időt szánok azokra a dolgokra, amikre eddig a munka mellett nem volt időm. Ez is egy lehetőség. Gondold végig te is, milyen új lehetőségeid vannak!

Nálad mi a B-terv?

A bizonytalanság őrjítő. Hogy ez meddig tart. Mekkora bevételkiesés lesz. Mennyi ideig. Lesz-e kaja a boltban. Hogy vásároljak be? Megfertőződök-e? Hogy óvjam a szeretteimet? Azokban az időkben, amikor a rosszulléteim hirtelen törtek rám, az segített, hogy tervezek. Különösen akkor aggasztott a dolog nagyon, ha elvállaltam valamilyen felkérést, ahol meg kellett jelennem, és esetleg még sokat is kellett utaznom hozzá. Ilyenkor végiggondoltam minden forgatókönyvet, hogy mi történhet, és mit tehetek azért, hogy jobban legyek, hogyan reagálhatok.

A tervezés mindig megnyugtat.

Az, hogy végig tudom gondolni, mi történhet, és mit tehetek akkor. Hogy nem leszek teljesen tehetetlen. Próbáljátok ki ti is!

Nem számít, mit gondol más!

Amikor kicsit kétségbeesünk, akkor általában megjelenik egy másik gondolat is: mit fognak gondolni rólunk mások? Senki sem szereti, ha a sebezhető oldalát látják. Engem a rosszulléteim alatt borzasztóan zavart, hogy mások ennek tanúi voltak, mert nagyon védtelennek éreztem magam ilyenkor. Beletelt egy kis időbe, míg elkezdtem erről másképpen gondolkodni. Úgy, hogy ezzel nincs semmi baj, hiszen mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor szörnyen sebezhetőnek érzi magát. 

Ez főleg azért volt káros gondolkodás saját magamra nézve, mert ezzel nem engedtem meg magamnak azt, hogy sebezhető legyek, és felesleges energiákat öltem bele abba, hogy azt mutassam: rendben vagyok.

Idővel ehelyett inkább elfogadtam, hogy félni, kétségbeesni teljesen természetes. Mint ahogyan természetes az, hogy ilyen esetekben ragaszkodom azokhoz a döntéseimhez, forgatókönyveimhez, amelyek segítenek átvészelni ezeket a pillanatokat. Akkor is, ha az más mások szemében furcsa lehet. Szóval, éld meg nyugodtan az érzéseidet!

A döntés a te fő szabadságod!

Bármennyire is úgy érzed, hogy tehetetlen vagy, a döntés szabadsága akkor is a tiéd, azt nem veheti el senki. Bármilyen korlátaid is vannak, legalább annak a döntése a tiéd, hogy adott helyzetben teszel-e ellene valamit, vagy nem. 

Bármilyen banálisnak tűnik is, ez egy kétségbeejtő pillanatban stabilitást tud adni, mert minden egyes döntéssel átveszed az irányítást a félelmedtől, bármilyen kicsi döntés is az.

Szóval, csak kelj fel, és kezdd el meghozni a döntéseidet!

További cikkek, amik érdekelhetnek:

ANYU, LÉGYSZI VIGYÁZZ MAGADRA!

MIT TEHETÜNK AZ IDŐSEK LELKI ÉPSÉGÉÉRT A KORONAVÍRUS IDEJÉN?

KARANTÉN-SZERELEM: MILYEN HATÁSSAL VAN AZ ÖSSZEZÁRTSÁG A PÁRKAPCSOLATUNKRA?

Kultúra és kikapcsolódás otthonra – így ne und a karantént!
Mindenhol jó, de a legjobb otthon. Ez köztudott. Ugyanakkor azt is ismerjük, hogy jóból is megárt a sok. Márpedig most úgy tűnik, a szokásosnál hosszabban kell otthonmaradással számolnunk. Az egyik helyről a másikra ülés, a másikkal való összezártság még akkor is unalmassá válhat, ha egyébként közben ugyanúgy pörgetjük a munkát. Most azonban, hogy még a boltba is alig szabad kimenni, nehezebb kikapcsolódást találni. Annak, akit már kezd agyonnyomni négy fal, vagy éppen kultúra-megvonásban szenved, itt van pár remek streaming lehetőség – koncertek, kiállítások, mozi, színház –  amiket akár a foteledből is élvezhetsz!