A járvány lehetőséget ad rá, hogy az idei advent valóban lassú legyen, de ha nem figyelünk, mégis elrohan

Minden évben elhatározom, hogy időben elkezdem a készülődést, hogy mindenre legyen elég időm, ne egy eszeveszett kapkodás és rohanás legyen a vége. Aztán minden évben megérkezik a december, és olyan gyorsan telnek a napok, hogy mire feleszmélek, már huszadika van, nekem meg még annyi minden hiányzik a listámról, hogy nem győzöm meghozni a kompromisszumokat és észszerű döntéseket: mit tudok még elintézni, és mit kell inkább elengednem.

Idén azonban nemcsak az volt segítségemre a készületben, hogy már október végén elkezdtem foglalkozni az akkor még valóban lassan közeledő ünneppel, hanem, hogy az eddigi évek kellemetlen tapasztalatai alapján elhatároztam, idén tényleg lelassulok. Egy egyébként is rendhagyó év végéhez értünk, amikor nem is nagyon volt olyan sok lehetőség a rohangálásra – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. 

Ebben a szokatlan helyzetben egyrészt fölöslegesnek tűnhet mindenféle készülődés (minek, úgysem jöhet át szinte senki), másrészt éppen ezért szeretnénk minél szebb és meghittebb ünnepet: ha már így alakult, a karácsony azért maradjon varázslattal teli. Talán éppen ez a rendhagyó év lehet a segítségünkre abban, hogy valóban lelassuljunk, hogy ne vesszünk el a minél nagyobb tervekben és a legapróbb részletekben, hanem

úgy éljük meg az ünnepet, hogy az valóban rólunk, a szeretetről és az összetartozásról szóljon, főleg mert most mindez olyan nehéz.

Sok minden tilos, az egészségügyi séta azonban megengedett, sőt, szinte kötelező is, hogy mozogjunk egy kicsit. Vagy nagyot. A sok-sok tennivaló között biztosan találunk egy kis időt, hogy felöltözzünk, és elinduljunk – ha nem is minden nap, de legalább kétnaponta egy-egy nagyobb körre az otthonunk környékén, vagy menjünk gyalog haza a munkából. Sétáljunk fél vagy egy órát, de akár tízezer lépésig is elmehetünk, ehhez le is tölthetünk egy lépésszámláló alkalmazást a telefonunkra. Csodáljuk meg a sötétedés után kivilágított épületeket, engedjük, hogy átjárjon bennünket a tél és a közelgő ünnep szelleme.

A család és a barátok közelsége felértékelődött. A személyes találkozók helyett teremtsünk lehetőséget az online beszélgetésekre – ne legyintsünk rá, hogy „úgysem lehet”, vagy „az nem ugyanolyan”. Ha hétközben nem is jut erre alkalom, a hétvégén áldozzunk időt ezekre a rendhagyó találkozásokra. Az élmény nem ugyanaz, de egy nagy online beszélgetés is lehet tartalmas, szórakoztató és kedves a lelkünknek. 

A kevesebb több, vagyis ne akarjunk minél nagyobb és pompásabb ünnepséget. A családi és a saját hagyományainkat szem előtt tartva próbáljunk inkább befelé fordulni, és a saját lelkünk békéjét megtalálni.

Ne a vásárlásról és a rohanásról szóljanak ezek a napok.

Gyújtsunk gyertyát, hallgassunk karácsonyi zenéket, nézzük meg a kedvenc karácsonyi filmjeinket. Vegyük körbe magunkat mindazzal, ami számunkra az ünnepet jelenti – és tegyük félre, hagyjuk az otthonunkon kívül az összes negatív dolgot. Amikor pedig vásárlásra adjuk a fejünket, hívjuk el egy barátunkat magunkkal, így a nyűgös vásárlásból baráti együttlét kovácsolódhat. Készüljünk listával, és tervezzük meg azt is, hogy mit honnan szerzünk be, és mennyiért. Így elkerülhetjük a tömeget és a fölösleges kilométereket – hamarabb végzünk, és több időnk marad a családra. S mivel idén – úgy tűnik – az online jelenlét nagyobb hangsúlyt kapott, akár házhoz is rendelhetjük az ajándéknak szánt dolgokat. Ez a megoldás pedig határozottan lecsökkentheti és/vagy leegyszerűsítheti a vásárlást, illetve az arra szánt időt.

Az ünnepre emlékeztető illatok és ízek is a segítségünkre lehetnek, hogy le tudjunk lassulni, és át tudjuk adni magunkat a készülődés perceinek. Nekem a fahéj, a szegfűszeg és a narancs aromája ilyen, a mézeskalács illata és íze nélkül el sem tudom képzelni a decembert. Ne csak karácsony napjára, már előtte készíthetünk finomságokat, akár egy próbasütés formájában. Figyeljünk oda, hogy a konyhában töltött idő se a kapkodásról és az idegességről szóljon, vonjuk be a gyerekeket, hagyjuk, hogy ők is segítsenek közben. Nem baj, ha nem tökéletes, ha egy órát csúszik az ebéd vagy a vacsora. Az együtt töltött idő és az együtt készített étel kárpótolhat mindenért.

Valójában a készületet éppen elkezdeni a legnehezebb, ezért sokszor az utolsó két hétre feltornyosulhatnak a teendők. Ha azonban pánik helyett megtervezzük a tennivalókat, szinte észrevétlenül maradhat idő arra, hogy pihenjünk is az ünnepek előtt. Találjunk helyet magunknak az énidőre. Teremtsünk lehetőséget arra, hogy egyedül lehessünk, hogy önmagunkkal foglalkozhassunk, még ha ez az idő csak néhány lopott órát is jelent. Egy illatos fürdő, néhány percnyi kényeztetés, arcpakolás, lustálkodás a kanapén vagy három rész egymás után a kedvenc sorozatunkból – bármivel töltjük a saját időnket,

a lényeg, hogy valóban kikapcsolódjunk, pihenjünk, feltöltődjünk tőle. Hogy valóban rólunk szóljon és ne arról, hogy mennyire hasznos.

S bár ezen a télen a különböző kütyük és az online jelenlét meglehetősen fontos szerephez jutott, mégis legyen olyan része a napnak, az ünnepnek, amikor megfeledkezünk róla legalább csak egy rövid időre. Egész évben a közösségi oldalakon csüngtünk és osztogattuk a lájkokat, meg posztoltuk a vicces képeket – nem baj, ha az ünnepi készülődésben vagy éppen a karácsony legbékésebb napjaiban félretesszük ezeket az eszközöket és önmagunkra és a körülöttünk lévő szeretteinkre koncentrálunk. Beszélgessünk, játsszunk, legyünk együtt – szeretetben. 

Fotó: Amelie & Niklas Ohlrogge/Unsplash