Megélni, nem csak túlélni a saját életed: ezt adja a lassú életmód

Az egyre korszerűbb technológia segítségével az életünk jelentős része leegyszerűsödött, a használatuk révén időt takaríthatunk meg (ha például a banki ügyintézést vagy a bevásárlást vesszük), mégis úgy tűnik, mintha az így felszabadult szabadidőnkkel nem tudnánk mit kezdeni. Vagyis még több dolog elintézését vesszük a nyakunba, még több programot szervezünk, és így sokszor nagyobb rohanás és káosz uralkodik el a mindennapjainkon, mint korábban bármikor.

Felgyorsult körülöttünk minden, és mi is felgyorsultunk hozzá, így azonban nincs időnk önmagunkra és arra, hogy valóban élvezzük a kisebb, vagy akár nagyobb dolgokat. A lassabb élet, a lelassulás nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit. Sokkal inkább arról szól, hogy

megtanuljunk egy dologra koncentrálni ahelyett, hogy megfelelő összpontosítás nélkül, egyszerre akarunk mindent kézben tartani és elintézni.

A lassú életmód egy tudatos választás, de önmagunk (meg)figyelésével megvalósítható. Nem mondom, hogy mestere vagyok a lassulásnak, de azt hiszem, jó úton haladok ahhoz, hogy egyre jobban értsem a lényegét. Első lépésként megpróbáltam kevesebb feladatot vállalni egy-egy napra. Csak annyit, amennyi kellett vagy muszáj volt. Súlyoztam a teendőket, és ha úgy ítéltem meg, hogy ez vagy az nem olyan fontos, azt vagy később végeztem el, amikor nem volt más dolog, vagy bebizonyosodott róla, hogy valójában fölösleges.

A feladatok (lelkiismeret-furdalás nélküli) elengedése nehéz, de felemelő érzés.

Amit azonban nem lehet elengedni, ne halogassátok, inkább végezzétek el minél hamarabb, és legyetek jelen! Koncentráljatok a részleteire, merüljetek el benne, ne hagyjátok, hogy bármi elterelje a figyelmeteket. Ez egyébként a beszélgetésekben, a társas kapcsolatokban különösen fontos. Amikor együtt töltitek az időt, mindig összpontosítsatok a szeretteitekre, a családtagokra, a barátokra. Amikor kettesben vagytok a párotokkal, a szerelmetekkel, tényleg csak rá figyeljetek: akármilyen hétköznapi dolgot is csináltok, vegyétek észre, hogy kettesben vagytok, és adjatok hálát, amiért együtt töltitek az időt, még akkor is, ha az az együttlét a hétköznapi rutin része.

Az egyik legfurcsább élményem, amikor egy kisebb vita után hallgattunk a párommal, és hirtelen kívülről láttam magunkat.

Arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy vele élem meg azt a pillanatot. Hogy egyáltalán megélem azt a pillanatot is. A duzzogás pillanatát.

Imádok enni, és olykor hajlamos vagyok arra, hogy gyorsan egyek. Gondolom mondanom sem kell, hogy a lelassulás érdekében az étkezést is le kell lassítani. Próbáljatok meg figyelni minden falatra, élvezni, érezni minden ízt. Többnyire akkor tudom megcsinálni, amikor nincs semmilyen zavaró tényező a közelemben, ilyenkor az ételre és a társaságra is sokkal jobban tudok koncentrálni.

És ha már a zavaró tényezőknél tartunk: legyetek minél kevesebbet online üzemmódban. Persze most a rendhagyó helyzet miatt ezt talán még nehezebb megtenni, hiszen sokan kényszerültek home office-ba, javában zajlik az online oktatás… De éppen ezért lehet még fontosabb, hogy legalább hetente egy napotok legyen, amikor nemcsak a tévét nem kapcsoljátok be, de kikapcsoljátok a telefont, a laptopra, számítógépre pedig rá sem néztek!

Szabaduljatok meg a nap mint nap rátok zúduló online stressztől, a frusztráló információktól, a villogó monitoroktól és olvassatok, beszélgessetek, társasjátékozzatok minél többet. Vagy ha (majd) megtehetitek, töltsetek minél több időt a természetben! Sétáljatok, kiránduljatok, sportoljatok a szabadban, és szívjátok be a friss levegőt. Adjátok át magatokat az élménynek, vegyétek észre a a természet minden zizzenését, ne hagyjátok, hogy bármi megzavarjon ebben benneteket. Ehhez nekem van egy trükköm: veszek egy mély lélegzetet, becsukom a szemem, és megpróbálok minél több hangot meghallani. Előbb csak a közelieket érzékelem, de aztán telnek a másodpercek, és minél jobban koncentrálok, úgy hallom meg a tőlem távolabbiakat is, egy harang zúgását, egy kutya ugatását, esetleg egy távoli autó zúgását, vagy ahogy még annál is távolabb elzakatol egy vonat. Ez mindig segít kikapcsolni és lelassulni, akárhol vagyok. A jó dolgok pedig ilyenkor felerősödnek, és minden egy fokkal igazibb.

(Nyitókép: Artem Beliaikin fotója a Pexels oldaláról)

Ajánljuk még: