Boldog szülinapot, Internet! – Emlékeztek, milyen volt nélküle a világ?

Tech

Boldog szülinapot, Internet! – Emlékeztek, milyen volt nélküle a világ?

Te mennyi időt töltesz el a világhálón? Tudod nélkülözni a mobilodat és a laptopodat egy egész nap? Egy teljes hétvégén? A Google a legjobb barátod, aki mindent tud, vagy a környezetedtől kérsz előbb tanácsot? Emlékszel még Az. Időre. Amikor. Még. Nem. Volt. Internet? Ma van az internet világnapja, és elmesélem, én mire emlékszem azokból az időkből. 

A napokban gondolkoztam azon, hogyan töltöttem az időm gyerekkoromban, amikor még nem lehetett mesét nézni tableten, nem üvöltött a Baby Shark a telefon kijelzőjén, és mobiltelefonom sem volt. Nekem csak 15 évesen lett telefonom, az is még egy darabosabb modell volt, amit csak üzenetküldésre lehetett használni. Az internetre pedig 2005-ben léptem fel először egy nyári táborozás után, hogy tudjam tartani a többiekkel a kapcsolatot. Jól emlékszem arra az érzésre, hogy a levélcímek alatt halmozódtak a "@" jelek, és fogalmam sem volt, hogy az e-mail cím mire való. Ekkor voltam 16 éves, és nagyjából fél órám volt válaszolgatni otthon az e-mailekre, mert nem volt olcsó mulatság a netezés.

Idővel persze beszippantott az évek alatt engem is a chat.hu, az MSN, a myVIP, az IWIW és a Facebook is. Aztán, amikor átestem a ló túloldalára, és ráfüggtem mobilomra, azzal együtt pedig az internetre is a munkám miatt, akkor elkezdtem tudatosan visszaterelni a gondolataimat egy szabályozottabb mederbe. Ehhez pedig azt is

át kellett gondolnom, hogy mi az, amit a régi, internet előtti évekből meg akarok tartani.

De miben is volt más az élet az internet megjelenése előtt?

A képzeletünk volt a legjobb játékszer

Nem volt még PS4, YouTube, digitális mesék, helyette viszont rengeteget olvastunk és játszottunk kint az udvaron, az utcán. Lézerkard helyett a fabottal kardoztam, a fakockákból palotákat építettem. Képzeletbeli világokat állítottunk fel a barátaimmal, és játszottunk benne egy teljesen más életet. Persze, a számítógépes játékok már engem is utolértek, Márióztam, Pac-Man volt az egyik nagy kedvenc játékom és az Aladdin, meg a tetrisz, amit emlékszem, a bátyám kapott, és néha játszhattam vele én is. Ha valamit, azt biztosan észrevettem, hogy a túl sok szörfölés a neten a fantázia (és a gondolkodás) rovására megy, és ez volt az egyik dolog, amit semmiképpen nem szerettem volna elveszíteni. 

Nem beszéltük meg előre a találkákat

Amikor Pestre kerültem, akkor még mindig nem volt mobilnetem, és nem voltam nagy mobilhasználó sem. Nagyon furcsa volt megszokni, hogy az emberek menet közben egyeztetnek találkákat, sőt, még előtte is egyeztetnek többször, hogy akkor tutibiztos-e a program. Sokkal sűrűbbek voltak a lemondások is. Miközben én még mindig a „megbeszéltük, majd ott találkozunk” elvet követtem, ami nyilván a gyerekkoromból fakadt. Az én korosztályom még gyakran csak felpattant a bringára, áttekert a szomszéd faluba, és bekiabált a kapun keresztül, hogy otthon vannak-e. Ha nem voltak, vagy nem jöhetett játszani a barátnőm, akkor hazatekertem. Akkoriban az összejárások teljesen spontának voltak, és jóval vendégszeretőbbek is voltak az emberek, jobban rá is értek. A spontaneitás elvesztése ugyan a mostani világ sajátja, de még mindig szeretem egyszerűen lebonyolítani a találkozóimat.

Mindenkivel izgalmas volt beszélgetni

Az ötéves osztálytalálkozóm pont arra az időszakra esett, amikor mindenki nagyon aktív volt a közösségi médiában, és minden apró részletet megmutatott az életéből. Éppen ezért fordulhatott elő az, hogy az osztályfőnökünk nagyrészt mindent tudott rólunk, ami az érettségi óta történt. Körülbelül akkoriban döntöttem el azt, hogy leszokok a gyakori posztolásról, és meggondolom, mennyit árulok el a külvilágnak magamról. Ma, ha rákeresel valakire, sokat megtudhatsz róla, ha nem kezelte óvatosan a profilját.

És szerintem nincs annál hervasztóbb, mint hogy nyitott könyv előtted valaki.

Sokkal izgalmasabb beszélgetni, és megismerni a másikat élőszóban, beszélgetés során, mint megtudni róla (majdnem) mindent az adatlapjáról.

Több időt szántunk a személyes találkozókra

A csetelés, amennyi lehetőséget hozott, pont annyi negatívumot is. Ha nem vigyázunk, a kapcsolataink átkerülnek az online térre, pedig emlékszem, az internet előtt rengeteget beszélgettünk egymással. Az MSN megjelenésével ez átváltott éjszakákba nyúló csetelésekbe, volt, hogy nyolc emberrel beszélgettem párhuzamosan. Nem állítom, hogy nem voltak köztük minőségi beszélgetések, de teljesen más az, ha valaki élőben beszélget a másikkal. Ez a szokásom azzal párhuzamosan csökkent, hogy egyre több időt töltöttem gép előtt a munkám miatt, így a csetelést ma már csak munkára használom, a barátaimmal inkább személyesen találkozom egy hosszabb beszélgetésre. És ez így is van jól.

A filmekhez időzítetted a programjaidat

Az megvan még, hogy siettél haza este a barátaidtól, mert nyolckor adták a Jurassic Parkot? És hogy a mozinap ünnepnap volt, egy jól megérdemelt jutalom az évvégi bizonyítványodra, ami után még a Mekibe is beültetek? Az online filmszolgáltatások ezt kiváltották, de ezt egyáltalán nem bánom. Sokkal jobb így, hogy én dönthetek arról, mit és mikor nézek meg.

Magazinokat vettünk

Mert akkor még tényleg az újságokból tudtuk meg a legfrissebb híreket. Tiniként vártuk a GIRL, POPCORN, IM, BRAVO magazinokat, komoly dilemmát okozott eldönteni, hogy melyiket vegyük meg. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy kinek a poszterje került bele, és milyen ajándékot mellékeltek hozzá. Olyan is volt, hogy megbeszéltük, ki melyiket veszi meg, és aztán cseréltünk, vagy egyik hónapban egyikünk, a másikban a másikunk áldozta be rá a zsebpénzének egy részét. Ma már alig győzzük befogadni az online tartalmakat, és nem kevés stresszt okoz az, hogy ne maradj le semmiről sem, ugyanakkor a túl sok információ, ami ránk ömlik, szorongást okoz. Én egy idő után alaposan szelektáltam, és korlátoztam, hogy mit olvasok el, mert éreztem, hogy nincs rám jó hatással minden.

A könyvtárban néztünk utána, ha valamit nem tudtunk

Rengeteget jártam könyvtárba, hogy napok, hetek munkájával kiderítsem, mi egy-egy kérdésemre a válasz. Nem volt még Google, és az számított olvasott, művelt embernek, aki így tett szert némi extra tudásra. Ma már alig van olyan kérdéskör, amire ne kereshetnénk rá, és nem gondolnám, hogy ez baj lenne. Könnyebb is így a megfelelő szakirodalmat felkutatni, amit aztán beszerezhet és elolvashat az ember.

Vártad, a sötétben, hogy el tudj aludni

Nem volt telefon, amin sötétben olvashattál volna, míg elnyom az álom. Én többnyire csak olvastam ilyenkor, zseblámpával a takaró alatt, vagy csak feküdtem a sötétben, és vártam, hogy elaludjak. Néha a sarkokkal néztem farkasszemet, meg is számoltam őket, vagy történeteket találtam ki, lehetséges forgatókönyveket játszottam le a fejemben, amíg el nem nyomott az álom.

Számomra egyébként ez a legnagyobb kihívás: kint hagyni a telefont este a szobából.

Újabban viszont ahelyett, hogy a netet görgetném, inkább olvasok egy könyvet az e-book olvasómon, míg bele nem alszom.

Hogyan lehet lejönni az internetről?

Nagyon könnyű rácsúszni az online létre, főleg, ha még a munkádból kifolyólag is sűrűn használnod kell. A jó hír viszont az, hogy vannak trükkök, amivel egyszerűbb lesz csökkentened a szörföléssel töltött időt!

Próbálj rájönni, miért töltesz fent sok időt! Néha ugyanis egyfajta menekvés áll amögött, hogy időérzék nélkül elveszel a böngészőben. Motiválatlan vagy? Elvesztetted a kontrollt az életed felett? Rossz passzban vagy? Ideje ezekkel szembenézned, ahelyett, hogy elkerülő hadműveletként az internet bugyraiba veted magad!

Határozd meg, mennyi időt töltesz az interneten! Könnyű elveszíteni az időérzékedet, ha online vagy, éppen ezért döntsd el előre, naponta mennyi időt töltesz el netezéssel! Erre egyébként remek applikációk is léteznek, én személy szerint valamelyik Pomodoro Timer applikációt használom, ami 25 perc után szól, hogy csináljak valami mást. 

De itt találtok egy csomó alkalmazást, amit letölthettek a telefonra. Van, amelyikben beállíthatod, hogy szóljon bizonyos idő után, hogy túl sok időt töltesz a neten, túl sokat matattad a telefont, de van olyan is, amelyik méri, hogy hol mennyi időt töltöttél. Meglepő, amikor valós számokkal szembesülsz, és látod, hogy az általad két órának hitt idő, az valójában a duplája, ha nem többszöröse. És néhány app még, amit még jó szívvel ajánlok, az az Activity Bubbles és a Screen Stopwatch

Állítsd a telefonod képernyőjét fekete-fehérre! Tudtad, hogy ha színtelen képernyőre váltasz, akkor kevésbé leszel motivált arra, hogy a telefonodon lógj? Az androidos telefonon a Beállítások menün belül a Láthatóság fokozása gombra kattintva a Színkorrekcióval tudod átállítani szürkeárnyalatosra a képernyődet. Azonnal érezni fogod a hatását!

Még jobb, ha picit le is pucolod a telefonod képernyőjét: az alkalmazások ikonjait távolítsd el a kezdőlapról, tedd őket mappákba, vagy töröld le őket. Végső soron az alkalmazásokból is meg tudod nyitni azokat, így mégis kevésbé fog csalogatni a telefonod, hogy megnyiss benne valamit.

Állítsd be a telefonod jelzéseit átgondoltan! Ha állandóan csipog a telefon, akkor nem tudod letenni, mert folyton azt érzed, hogy valamiről lemaradsz. Azonban, ha végiggondolod, rá fogsz jönni, hogy nincs szükséged arra, hogy minden pillanatban online legyél. Állítsd be az alkalmazásokon belül, hogy ne jelezzen minden egyes alkalommal, és határozz meg idősávokat, amikor például az e-mailjeidet nézed meg, és válaszolsz rájuk. Nálam alap a Ne zavarj! funkció beállítása, így nem vibrál minden alkalommal a telefonom. De ugyanolyan jó, ha repülő üzemmódra váltasz, és csak akkor kapcsolod vissza, ha tényleg dolgod van a telefonodon.

Hagyd kint a hálóból a telefonodat! Használj inkább ébresztőórát telefon helyett, ha eddig az volt a kifogásod, hogy arra kelsz! Nincs rosszabb annál, ha telefonnyomkodásra alszol el, mert a sok inger miatt nem tud kikapcsolni az agyad. Ha már nappal a telefonnal vagy, az éjszakát töltsd nélküle!

Ajánljuk még:

ARRÓL, AMIT NEM MONDANAK EL AZ INTERNETES OKTATÓVIDEÓK
ÁTOK, VAGY ÁLDÁS, HA A KÉZÍRÁST GÉPELÉSRE CSERÉLJÜK?
JÓBÓL IS MEGÁRT A SOK! – HÁNY APPAL VAGYUNK BOLDOGOK?

 

 

Már követem az oldalt

X