Arról, amit nem mondanak el az internetes oktatóvideók

Tech

Arról, amit nem mondanak el az internetes oktatóvideók

Photoshop-zseni, séf és grafikus lettem. Legalábbis elméletben. És ha ez kissé túlzásnak tűnne... az is. Sőt, nagy. Csak azzal a fajta lazasággal írtam, amivel az online oktatóvideók elhúzzák előttünk a mézesmadzagot.

Hogy mire gondolok? Arra, hogy te, igen te például mindig is arra vágytál, hogy kiváló amatőr/félprofi fotós legyél a napi 8 órás munkád mellett? Vagy talán tetszett az asztalosmunka, a divattervezés vagy annak gondolata, hogy illusztrátor legyél? Esetleg szimplán a legújabb pulóverkötési mintákat keresed, vagy felülnél a „hogyan legyünk kiváló zongoristák”-vonatra?

Ha igen, akkor már biztos észrevetted, hogy a világ, a maga online módján segíteni látszik ebben, és az önzetlenség álcájában minden felületet, témához illően (youtube, linkedin, masterclass, pinterest) felhasznál ehhez.

Én például folyamatosan valami alkotásra vágyom, ezért tavaly jól le is ültem a youtube elé, és rövid időn belül megtaláltam azokat a videókat, amik bevezetnek az akvarellfestés, az ecsethasználat és a növényillusztrálás alapjaiba (egyébként a témában ajánlom Shayda Campbell videóit). Ugyanakkor

bármilyen videót is választunk, általánosságban jellemző rájuk, hogy könnyen kivitelezhetőnek tűnnek.

Ismerős lehet, hogy már a harmadik videót nézed arról, hogy hogyan lehet egy felsőre textilfestékkel a legkirályabb mintákat rávarázsolni, és a videók egyike sem mutat olyat, amire elméletben ne lennél felkészülve? Sőt, tíz videó után már szinte tapinthatóan szakértővé váltál, ideje tehát belevágni?! Aztán mikor elkezded, mégsem olyan könnyű az ügy...

Így hát az első fontos kérdés: mégis hogyan találjuk meg a megfelelő oktatóvideókat? Kiket érdemes követni?

Természetesen van annak némi jelentősége, hogy az illető mekkora követőtáborral rendelkezik. Eltérő stílusok, személyiségtípusok imponálnak mindenkinek, és ezzel nincs semmi baj. Ugyanakkor bárki is ragadja meg a figyelmünket, egy dolgot érdemes megfogadni: kövessünk több embert a szakterületről – még az sem baj, ha a stílusuk, a gondolkodásuk egészen eltérő. Az online tér hajlamos olyan további tartalmakat ajánlani, ami hasonlít ahhoz, amibe már belekóstoltunk, de legyünk merészek! Sokkal tanulságosabb, ha többféle tartalommal ismerkedünk ugyanabban a témában.

Én például rengeteg fotós vloggert követek, és mindegyiknek megvan a maga funkciója. Ha például az éves újdonságokról, technikai tippekről, fotós alapokról tájékozódnánk, vagy csak érdekel minket egy kis fénykép-kritika akkor ajánlom Budai Petur (HU) videóit. Ha külföldiekről van szó, és kibírjuk, hogy nem minden videó pörgés, és fények, és montázsok, és azta!, hanem elgondolkodtató szövegeléssel is találkozunk, például a fotósidentitás kérdéseiről, akkor viszont Sean Tucker (UK) lehet a mi emberünk. 

Fontos: bármilyen területen is nézelődünk, látni fogjuk, hogy vannak személyek, akik a téma egy részére szakosodnak (pl.: vintage objektívek tesztelése, vagy éppen francia hagymaleves harmincféleképpen), míg mások minden aspektust körbejárnak videóikban. Egyik se tántorítson el senkit – nagy a piac, és sehol sem kötelező „vásárolni”.

És mindig legyünk észnél. Szó szerint, bármilyen téma is érdekel bennünket, mindig lesz egy olyan videós, aki a legfelkapottabb kérdésekre reflektál, mikor milyen minőségben – nos, nekik is megvan a helyük. Könnyű őket kiszúrni, mert jellemzően sokkolni akarnak, és nem riadnak vissza az önellentmondás veszélyétől sem: például a legújabb körömcsipesz kollekciót tesztelik elsőként a körömépítős videóhoz, imádják,  aztán egy hónap múlva már azt kritizálják. Emellett nagyon DRAMATIKUS címeket adnak a videónak, bármiről szóljon is (ilyen például a „most important”, „ha ezt tudtam volna”, „BREAKING!”). És – természetesen – nem vetik meg az erős kontrasztú, túl színes, élénk megjelenést sem.

Ha pedig úgy érezzük, mindent láttunk már az interneten – igen, azt is, amit nem akartunk –, és megvannak azok az emberek, akiktől szívesen lesnénk el dolgokat, tényleg nincs más, mint belevágni a dologba. Mármint akkor, ha előtte felmértük, milyen szinten és mennyire tartósan akarunk elmélyülni egy-egy tevékenységben. Venni egy szövőszéket, hogy aztán porosodjon abban a sarokban, ami eddig üresen is nagyon jól megvolt, nos….

Élet a videók után

Ha belevágtunk, új élet kezdődik, de itt is fontos figyelni néhány alapszabályra. Ügyeljünk arra, hogy jó minőségű, de egyszerű eszközökkel dolgozzunk. Ne essünk kétségbe, ha a vloggernek olyan kütyüi és kézügyessége van, amit mi sosem fogunk tudni kifizetni vagy elsajátítani (lásd: Jun's Kitchen). Minden videóból, oktatóanyagból tanulhatunk, ehhez az eszközök maradjanak valóban „csak” eszközök. Legyünk kreatívak, ha valami megtetszik nekünk, de nem telik rá, próbáljuk más módon kivitelezni. Ha azt érezzük, hogy az adott tartalomgyártó nagyon győzködni akar minket arról, hogy milyen eldobomazagyam-speckó eszközt vagy hozzávalót használ, és az kell nekünk is, ott az adott tartalom vagy nem nekünk szól, vagy már nem arról, amiért eredetileg rákattintottunk a lejátszás gombra.

És akkor arról, hogy hogyan ne hagyjuk abba….

A legtöbb videó, mint említettem, az egyszerűség, gyors elsajátíthatóság bájával szeretne minket lehengerelni. Aztán elindul a felvétel, ami összesen 15 perc, és mégis oda lyukad ki, hogy hány napig kell hajtogatni és nevelgetni a croissant tésztát? Bizony, van olyan, amit egyszerűen nem lehet lespórolni, megspórolni. Ha komolyan szeretnénk valamit elsajátítani, megtanulni, arra valóban időt kell szánnunk, rendszeresen. Ugyanis végső soron a rendszeres gyakorlás nem megkerülhető – ha az internetről tanulunk, ha nem. 

Ajánljuk még: