A 41 éves Gomann Zoltán beszélgetésünk elején leszögezi, hogy őt nem „lájkvadászat” vagy önös célok, magamutogatás vezérelte, hanem az egyszerű segíteni akarás.
A III. kerületben élő budapesti családfő, vállalkozóként több lábon áll: vendéglátással, zöldség-gyümölcs értékesítéssel, építőiparral és – a jelenlegi vírushelyzetben még működő és bevételi forrásként szolgáló – parkfenntartással foglalkoznak.
„Elég népes család a miénk, sokan vagyunk, és nálunk is akadnak szegényebbek, így első körben rajtuk szerettem volna segíteni ezekben a nehéz időkben” – kezd bele történetébe Zoltán. „Aztán kaptam egy információt, miszerint a Kaiser gyárban egész olcsón, szépséghibás szalámihoz lehet jutni. Feleségemmel – aki szintén nagycsaládból származik – arra jutottunk, hogy 1 millió forint értékben vásárolunk csemege paprikás szalámikat, és szétosztjuk a rászorulók között. Igazából jó ötletnek tűnt, hogy a gyártótól vásároljunk, természetesen leellenőriztük, fogyasztásra teljesen alkalmas, finom termékről van szó. Úgy gondoltam, ha a mi családunkban sok nélkülöző van, akkor ez máshol sincs másképp, így szerettem volna hozzájárulni mások boldogulásához” – magyarázza a magát rendkívül érzékeny emberként jellemző, négygyerekes édesapa.
Hozzáteszi: azért tehetnek még a bizonytalanabb gazdasági időkben is ilyen gesztust, mert a tavalyi évük anyagilag jövedelmező volt, hálásak is a sorsnak. Zoltánék segíteni vágyó ötletükkel először a III. kerületi Önkormányzatot keresték meg, akik átirányították őket a családi segítő szolgálathoz, ahol örömmel fogadták az első adagot. Később jutott többek között az Óbudai Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központnak, a III.kerületi Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak és a Csillaghegyi Önkormányzatnak is, akik rászorulók lakása, háza elé szatyrokban akasztották ki a szalámikat.
A Fővárosi Önkormányzat megkeresése után már nem győzték szállítani a csomagokat a civil alapítványoknak és szociális szervezeteknek, akik célzottan tudtak segíteni a nélkülözőkön. Személyesen vittek szalámikat a Madarász utcai Gyermekkórházba, az Uzsoki- és a Szent László kórházakba is. Felesége jelenleg ötödik gyermekükkel várandós, így a Margit kórház dolgozóinak is félretettek egy adagot.
„Rengetegen írtak üzenetet és a fotók alá kommenteket, hogy szükségük lenne segítségre, de sajnos, most csak ennyi telik az erőnkből, nagyon rossz megírni, hogy korlátolt mennyiséggel rendelkeztünk. Pedig az ország déli megyéiben is nagy szükség lenne élelmiszer-adományokra.”
A kérdés már csak az, kik követik Zoltán példáját.
Nyitókép: Valczer Hajni
Hasonló cikkek a témában:
VARÁZSSZAVAKRÓL, AMELYEK EBBEN AZ IDŐSZAKBAN ÖSSZEKOVÁCSOLHATJÁK A CSALÁDOT
TEJEN ÉS KENYÉREN TÚL ELKÉLNE A VALÓDI ÉRDEKLŐDÉS IS – AZ IDŐS EMBEREK SZÜKSÉGLETEIRŐL
