„Az egy dolog, ha valaki tudatosan készül arra, hogy a munkaideje egy részét otthon tölti. Kitalálja, megbeszéli a családban, eltervezik, hogyan tud működni, aztán belevágnak. Ha megy, rendben, ha nem, legfeljebb változtatnak. A járvány azonban teljesen új, váratlan helyzetet teremtett. Számos család alakított ki otthon irodát, emellett pedig még egy iskolát is… Ezt a helyzetet különböző érzelmek, bizonytalanság, kiszolgáltatottság és tehetetlenség jellemzik” – kezdi Gács Boróka tanácsadó szakpszichológus.
Nincs mese: bármennyire szeretjük a családunkat, mégis, ha össze vagyunk zárva, az egy stresszforrás. És nincs ezzel gond, ha ez nehéz – az egy természetes érzés. Nagyon fontos, hogy legyen egy olyan rutin, egy olyan napirend, ami minden egyes családtag szükségleteit kielégíti. Próbáljunk egymás felé empatikusan fordulni: ha látjuk, hogy a másik zaklatott, ne akkor próbáljunk megbeszélni a dolgokat. A gyerekeknél pedig érdemes azt figyelembe venni, hogy ugyanúgy,
ahogy a felnőttek, ők is elvesztik azokat a kapaszkodókat, amelyek eddig biztonságot jelentettek nekik.
Idő kell, amíg hozzászoknak ehhez az új helyzethez, úgyhogy fontos az, hogy türelmesek tudjunk lenni velük, még akkor is, ha ez néha embert próbáló feladat.
A szakember azt javasolja, hogy tartsuk meg a napi rutint a gyerekeknél. Ugyanúgy keljünk fel, mintha iskolába, munkába mennénk, illetve amíg hozzászoknak ehhez az egészhez, nagyon fontos, hogy jutalmazva próbáljuk őket motiválni, ne büntessünk, hiszen a gyerekek amúgy is szoronghatnak a helyzetben, ha úgy érzik, elveszett a biztonságuk. Ha mindemellé büntetést is kapnak, az nyilván nem fog segíteni. Érdemes a legapróbb dolgokat is jutalmazni.
„Egy ideális nap úgy néz ki, hogy ha a gyerek fel tud kelni magától, egyedül elmegy fogat mosni, szépen megreggelizik, felöltözik, azért már érdemes megdicsérni. Lehet, hogy apróságnak tűnik, de nekik nagyon sokat számít most. Ha sikerül azt elérni, hogy egy-két órára hagyja dolgozni a szülőt, megcsinálja a házit, azért is dicsérjük meg. A közös étkezésnél is, ha bármit jól csinál, dicsérjük meg. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az otthoni bezártsággal a kisiskolás számtalan olyan játékból is kimarad, amihez hozzá van szokva. Az is reális elvárás, ha igényli, hogy a szülő játsszon vele, és akár olyan típusú közös tevékenységeket végezzenek amilyeneket az iskolában is megszokott” – hívja fel a figyelmet a szakértő.
Hozzáteszi:
türelem, empátia, együttműködés, egymás segítése – ezek azok a varázsszavak, amelyek ebben az időszakban összekovácsolhatják a családokat,
miközben kialakítják az új élethelyzetet. A pszichológus a felnőtteknek azt tanácsolja, hogy mentálisan is erősítsék magukat. Fókuszáljanak azokra a dolgokra, amelyet kontrollálhatnak, kerüljék a negatív információkat, keressék a hiteles forrásokat, és tudatosan keressék azokat a helyzeteket, amelyekben jól érzik magukat. A szakember szerint ez egy rendkívül fontos időszak az életünkben: a gyerekeink is emlékezni fognak arra, hogy mi hogyan küzdöttünk meg egy ilyen nagy stresszhelyzettel, és nagyon sokat tanulnak ebből a példából.
Nyitókép: Freepik
Ajánljuk még a témában:
NÉHA JÖN A MÉZGA CSALÁD-TÍPUSÚ KÁOSZ, DE VANNAK ELŐNYÖK – APUKARANTÉN, 1. RÉSZ
„FONTOSAK A KORONAVÍRUS-MENTES ÓRÁK” – ÍGY BESZÉLJ A GYEREKKEL A JÁRVÁNYRÓL!
VÉRSÓGOR, APATÁRS, ÁNGYÓKA – KINEK KI A KICSODÁJA?
