Nemrég szívembe lopta magát egy videó, ahol a Parno Graszt együttes, és egyben nagycsalád bemutatkozik. A látszólagos kuszaság mögött ugyanis meglepő rendezettség rejlik.
Napjainkban a rokonsági kötelékek – csakúgy, mint az emberi kapcsolatok általában – fokozatosan gyengülnek, noha régen ez adta a család és az egyén számára is a legfőbb biztonságot. Régen hetedíziglen, azaz hét generációig visszamenően számontartotta a család a családfa egyes ágait. Az elmagányosodás korában teszek egy kísérletet néhány kevesebbet használt kifejezés feltérképezésére.
Az alapokat erről az ábráról le tudjuk olvasni:
Unokatestvér: Első fokon a szülők testvérének gyermeke (unokafivér és unokanővér, illetve valaki unokabátyja, unokaöccse, unokanénje vagy unokahúga), másod fokon a nagyszülők testvéreinek az unokái, ugye ők másodunokatestvérek. A dédszülők testvéreinek dédunokái pedig a harmadunokatestvérek.
Nagynéni, nagybácsi (nénike, bácsika): A szülők testvérei, illetve a nagyszülők esetén ők a nagy-nagynénik/bácsik, dédszülők esetén a dédnagynénik/dédnagybácsik, még tovább a szép-, ük- és az ős-nagynénik/nagybácsik jönnek.
Sógor: Egyenesági sógorságban vannak a házastársak szülei (ugye ők a nász-ak is), például a Dunántúlon, ahol sógornak, sógorasszonynak hívják egymást. Sógorságban vannak egymással a házastársak oldalági rokonai, legszorosabbnak számít a sógorság a testvérek házastársai között, ennek neve vérsógorság. A vérsógorok testvérei szintén sógorságban vannak egymással. A sógorság is öröklődhetett több generáción keresztül, így akár a másod-, harmadunokatestvérek házastársainak rokonsága is tarthatja a sógorságot.
Nász, nászasszony: Valaki gyermekének az apósa, anyósa. Erdélyben helyette az apatárs, anyatárs megszólítás él.
Vőtárs, menytárs: lánytestvérek férjei, illetve fiútestvérek feleségei.
Ángy, ángyi, ángyóka: A családba vagy a közeli rokonságba tartozó vér szerinti férfirokon felesége. Akár a vérszerinti, apaági fel- és lemenő összes férfirokonok feleségeit is ángyinak szólíthatják.
Bonyolítódik a dolog, ha széles a rokonság. Akkor a szólító a vele egy generációhoz tartozó illetve a nála idősebb vagy fiatalabb sógornőit a szólítás módjával is megkülönbözteti. Az idősebb testvérének feleségét ángyomasszonynak, sógorasszonynak, magázva szólíthatja, míg a fiatalabbat ángyikának, ángyónak, öcsémasszonynak vagy keresztnéven, tegezve. Nagybátyja feleségét nénémasszonynak, míg unokaöccse feleségét kishúgomnak, kisángyónak nevezheti.
Koma: Ifjúkori választott legjobb barát. Ő lett később a születő gyermek keresztapja, felesége pedig a komaasszonnyá vált. Léteztek legénykomák, katonakomák, borkomák, de még bagókomák is.
Ha belegondolok, hogy ezen rokoni fokok mindegyikéhez megannyi ember tartozik, nem csodálom, hogy kevésbé voltak magányosak az emberek régen. Különösen, hogy az ünnepek és az egyéb, családi közös munkák (például disznótor, aratás) a gyakorlatban is megélhetővé tette a rokonságot. Mindez biztonságérzetet és tartást adott. Persze ma is csak rajtunk múlik, minden adott hozzá, legalábbis a rokoni kapcsolatok biztosan.
(Nyitókép: Fortepan/ Gál László)
