Húsvét rovatunk szakmai partnere a Magyar Turisztikai Ügynökség.
Nem volt könnyű feldolgozni a híveknek a bejelentést, hogy a koronavírus fertőzésveszélye miatt a szentmisék előre nem látható ideig elmaradnak. Azt persze mind sejtettük, hogy ez az előre nem látható idő a húsvétot nagy valószínűséggel érinteni fogja. Sokan tettek hamvazószerdán valamilyen fogadalmat, egy ígéretet maguknak, hogy egy számukra fontos dologtól negyven napra elbúcsúznak. De azt nem gondoltuk volna, hogy mindenkit utolér a lemondás kényszere.
Ez egy igazi nagyböjt haladóknak.
Nem találkozhatunk a barátainkkal, sokan nem mehetünk be a munkahelyünkre, nem mehetünk bárhová és akármikor. Pedig megszoktuk a társaságot, a puszit, az ölelést, az ingerdús környezetet, már-már a rohanásra is rászoktunk. És erről most mind le kell mondanunk. Mintha ott állnánk Jézus mellett mindannyian a pusztában.
Lelkipásztoraink azért nem tétlenkedtek. A nyilvános szentmisék kényszerű eltörlésére nem az volt a válaszuk, hogy remeteként visszavonulnak és imádkoznak értünk, hanem megnyitották előttünk a magánmiséjükbe való becsatlakozás lehetőségét.
Sokan közülük nem is a templomban, hanem a plébánián, saját irodájukban miséznek,
bennünket is odaengedve az oltárhoz, ha nem is fizikailag, de legalább egy kamerán keresztül.
Gájer László római katolikus pappal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának megbízott tanszékvezető tanárával arról beszélgettünk, hogy miért ilyen fontos a mindennapi szentmise bemutatása, ha mi, hívők, nem is lehetünk ott. Laci atya, aki a budapesti Táltos utcai templomban aktív lelkipásztor, azt mondta, ennek elsősorban spirituális jelentősége van:
„A közösségért akkor is be kell mutatni az áldozatot, ha az nincs jelen.
A járvány idején még fontosabb, hogy ez a gyakorlat ne szakadjon meg.”
Akik figyelemmel kísérték az elmúlt két hét szentmise-közvetítéseit, észrevehették, hogy a papok – koruktól függetlenül – belevetették magukat az online világba, új webes technikákat tanultak meg, és ahhoz is hozzá kellett szokniuk, hogy élő közönség nélkül prédikáljanak a kamera másik felén ülő, és egyre növekvő számú érdeklődőknek.
„Még vannak ügyetlen megoldások, a sajátjaimat is beleértve” – meséli nevetve Laci atya, aki azt is bevallotta, ő is csak a negyedik-ötödik élő közvetítése után kezdte magát otthonosabban érezni a kamera előtt.
„Nekem az segített, hogy tudtam, a nagymamám nézi a közvetítést”
– teszi hozzá.
Úgy látszik, senkit nem zavartak az első csetlés-botlások, mert lelkipásztoraink igyekezete nem maradt eredmény nélkül. Sorra számolnak be a papok arról, hogy többen követik a szentmiséket online, mint ahányan a padokban eddig ültek vasárnaponként. Laci atya is megerősíti ezt, mikor azt meséli, a múlt vasárnapi szentmisét a Szent István Bazilikából több mint ötezren látták. „Ez kiugróan magas. Egy karácsony éjféli szentmisén, amikor zsúfolásig tele van a Bazilika, akkor szoktak lenni körülbelül négyezren” – teszi hozzá.
Vagyis
virtuálisan már kinőttük az Isten házát.
A középkorban ilyenkor építettek nagyobb templomokat. De nemcsak a kiemelt templomainkra igaz a statisztika. Folyamatosan figyeltem az elmúlt időszakot, Magyarországon belül és a határainkon túl is. A vasárnapokat leszámítva is minden nap több száz letöltése van egy-egy online szentmisének. Mikor láttunk utoljára ennyi embert egy hétköznapi istentiszteleten?
Gájer László szerint is látható az emberekben a szomjúság, és nagyon pozitívan éli meg az érdeklődők számának a növekedését, de a jövőt illetően kérdések is megfogalmazódnak benne, melyekre egyelőre nem tudja a választ. „Hosszú távon a szentmisék elmaradásának következménye kétesélyes: az is lehet, hogy alig várják majd az emberek, és talán egyre több ember, hogy ismét jöhessen a templomba és a közösségbe, de azzal is számolnunk kell, hogy ha tartós marad az otthonmaradás kötelezettsége, esetleg szétszéled a nyáj, és meg kell érte dolgoznunk, hogy újra összerázódjanak.”
Az előttünk álló nagyhét egészen különleges lesz.
Az elmúlt kétezer évben még nem fordult elő, hogy mindenki otthon emlékezik meg Jézus Krisztus kereszthaláláról,
és legfeljebb szűk családi körben ünnepeljük meg feltámadását. A nagyhetet egyébként is érdekes liturgiával kezdjük, ugyanis a virágvasárnapi szentmisében egyszerre van jelen a dicsőséges bevonulás, a Jézusért ujjongó tömeg felidézése, és ugyanezen emberek néhány nappal későbbi, Jézus kereszthalálát követelő üvöltése, mellyel megkezdődik a Passió.
Magamon is többször tapasztaltam, hogy az emberi lélek számára a nagyheti eseményeket sokkal könnyebb külső szemlélőként nézni, és talán fel is lehet háborodni azon, hogy az akkori zsidók hogy nem vették észre a tömegpszichózis ennyire nyilvánvaló hatásait. De Laci atya azt mondja, ez az emberi lélek dinamikája, a szívünk kettőssége, amelyben egyszerre van jelen a jó és a rossz, az igaz és a bűn. „Ma is képesek vagyunk ujjongani, egyenesen rajongani Isten szaváért, de a következő pillanatban, amikor hitünket cselekedetre kellene váltanunk, vagy meg kellene változnunk miatta, eláruljuk Őt” – teszi hozzá.
Szerencsére az interneten, az otthonról is elérhető lehetőségek tárháza nagy, és egyre bővül. Én nem tudom úgy görgetni a telefonom képernyőjét, hogy ne fussak bele legalább egy élő szentmisébe, zsolozsmába vagy egyéb közös imába. Érdekes megélni a fogyasztói társadalom új dimenzióit. Végre, mintha a kereslethez igazodna a kínálat.
Húsvét rovatunk szakmai partnere a Magyar Turisztikai Ügynökség. Éld át idén otthonról a húsvét csodáit, fedezd fel és próbáld ki velünk legszebb hagyományait! Magyarország, a csodák forrása!
További, húsvéthoz kapcsolódó cikkeinket itt találod.
Ez is érdekelhet:
MIÉRT ENGEDTE MEG ISTEN A KORONAVÍRUST?
