Mély társadalmi szorongások szabadulnak fel – Interjú Bánki György pszichiáterrel

Pszicho

Mély társadalmi szorongások szabadulnak fel – Interjú Bánki György pszichiáterrel

Bánki György pszichiáter, zeneszerző, novellista. Szakterülete a kóros nárcizmus, a személyiségzavarról laikusoknak is írt könyvet. Úgy véli, a járványt fel lehet úgy is fogni, mint a klímavészhelyzet előjátékát, és a legrosszabb, amit tehetünk, ha beszűkül az életünk minden tekintetben és engedünk a destruktív hajlamoknak. A pszichiáter elárulta azt is, hogyan jöhetünk ki a legjobban ebből a helyzetből. Interjúnk.

Hogyan érintik a koronavírus-járvány miatti intézkedések hatásai, a bezártság, a pszichés gondokkal küzdő betegeket?

Alapvetően egy személyiségzavar szerkezetét nem érinti. Lehetnek persze olyan páciensek, akik azt hiszik, hogy sebezhetetlenek, grandiózus önképük alapján meg lehetnek arról győződve, hogy rajtuk nem fog a vírus. Más nárcisztikusok, akik sérülékenyek vagy eleve hipochonderek, azok lehet, hogy túl óvatosak lesznek. Egy tökéletességre törekvő személyiség nagyon magas szinten betarthatja, vagy másokkal betartathatja a higiénés szabályokat, hogy védje magát, miközben egy rosszindulatú úgy is gondolhatja, hogy pusztuljon bele a világ. A nárcisztikusok általában jól gondolkodó, és nem immoralitásra törekvő emberek, komolyan végzik a munkájukat, csak egyszerűen szeretik, ha kiemelten foglalkoznak velük. A járványra adott reakciójukban lehet, hogy semmi összefüggést nem fogunk találni, legfeljebb azt tapasztaljuk, hogy mindent is már tudnak. Már járványügyi szakemberek, olyannyira, hogy felmenőik is ismerték a spanyolnátha csínját-bínját.

A praxisodban volt már olyan, aki konkrétan a koronavírus-járvánnyal, azzal kapcsolatos problémával fordult hozzád?

Én a régi páciensekkel foglalkozom tovább, most online térben, de természetesen mindenkit érint, sokat kell beszélni erről, nagyon átírja a terápia eredeti céljait egy időre, de aztán visszaszivárognak az egyéni témák.

Az alapbetegségeket felerősítheti a bezártság?

Ez nagyon egyéni, van, akinél belép a háborús effektus, amikor megszűnik a neurózis, szinte nem is érti mi volt a baja pár héttel ezelőtt. Másnál felerősödik a szorongás, hiszen szembe kell nézni változással, vagy potenciális veszteséggel, aggodalommal.

Itt nincs séma, kaptafa.

A nárcizmus tekintetében ebben az időszakban nincs semmi különlegesség, az online tér továbbra is jó terep ezeknek a betegeknek, még a kevésbé önimádók is igyekeznek most olyat mutatni, ami az önbecsülésüknek jó. De ez a típus sérülékeny is ebben a térben.

A mi szakmánkban ezt véleménybuboréknak nevezik.

Az egy finomabb megközelítés, ott inkább egymást keresik a hasonló érdeklődésű emberek, akiket az azonos vélemény megnyugtat, így minimalizálják a kognitív disszonanciát. De ott is előbb-utóbb kiderül, hogy a másik bizonyos dolgokról mást gondol, és akkor oszlik a buborék. Ilyen volt például a metoo-ügy, ami sok részre oszlott, miközben az elején úgy tűnt, sokan vannak egy véleménybuborékban. A nárcisztikus működés inkább piramisszerű felépítmény, kell valakinek a csúcson lenni, annak, aki a legnagyobb hasznot beszedi.

Az influenszereknek most különösen nagy a felelősségük, hiszen akár egy bejegyzésükkel is felerősíthetnek vagy éppen lenullázhatnak fontos járványügyi, vagy kormányzati intézkedéseket. Egy-egy illetőnél megjelenhetnek a nárcizmus jellemzői; ennek mechanizmusa lényegében az, hogy az, akire sokan figyelnek, egy idő után elkezd saját magáról is hinni valamit, és ez öngerjesztő folyamat. A nagy vezérekhez hasonlóan a delikvens megpróbál szűrni, kiejti azokat, akik kényes kérdést tesznek fel, vagy úgy építi fel a struktúrát, hogy a hívek maguktól ledarálják az ellenkezőket. Viszonylag csekély szellemi befektetéssel fenntartható egy profil tiszta ajnározása. Sokan felelősségteljesen használják ezt, de számos példa van az ellenkezőjére is, ami óvatosságra int mindenkit. Most még jobban meg kell választani a tájékozódási forrásokat.

Azt gondolnám, hogy a közös ellenség összefogást szülhet, most jött el az ideje a nagy összeborulásoknak, az ellenségek leteszik a fegyvert, és úgy ér véget az egész, mint egy C-kategóriás amerikai film. Várható ez szerinted?

A vírus valóban mindenkit érint, de mivel emberek vagyunk, a csoportjelenségek gyorsan szétzilálják az egységet. Az már látszik, hogy a nagypolitika azonnal megpróbálja mindenhol felhasználni a helyzetet a másik likvidálására. Emellett elindult egy címkézés, nem arról beszélünk, hogy vannak betegek, hanem vannak a koronavírusosak. Óvatosan kell bánni a szavakkal, mert bármelyik nap bekerülhetünk ebbe a csoportba. A vírusra nehéz haragudni, a csoportra könnyebb.

Mély társadalmi szorongások szabadulnak fel, valódi veszteségek, bűnbakképzés. Ezek erős dinamikus csoportjelenségek, akár szolidaritást is hozhat, ami azt üzeni, hogy ezt a időszakot összefogva érdemes átvészelni, kibekkelni, de az is előfordulhat, hogy mindent felőrlő destruktív energiák szabadulnak fel.

Ezt a járványt fel lehet úgy is fogni, mint a klímavészhelyzet előjátékát,

ami előkészít arra, és talán még nem is a legbarátságtalanabb módon, hogy lesznek olyan időszakok, amikor egyszerre kell szembenéznünk valami nagyon nehéz dologgal.

Mi ilyenkor a legnagyobb veszély? Az agresszió, a stressz vagy valami más?

A beszűkülés, és az abból fakadó destruktivitás. Amikor az ember az adott állapotra úgy tekint, hogy mindig is ez volt, és mindig is ez lesz. Egyszerre érinti a pácienseket és a segítőket is, hiszen ők is szorongnak. Most nem az van a terápiában, hogy van egy bölcs kívülálló személy, akihez fordulhatunk, hanem az, hogy ő is benne van a buliban.

Mi oldhatja a feszültséget?

Olyan ez az egész, mint a karácsony, amit úgy is hívok, hogy a rejtett hibák ünnepe. Akiknek jó otthon, azok is szoronganak persze, de megélnek csomó jó dolgot is. Akik viszont bántalmazó kapcsolatban élnek, azoknak különösen nehéz. Van olyan páciensem, aki izoláltan él, ezt a helyzetet viszont úgy éli meg, hogy most mindenki olyan lett, mint ő.

A humor az jó, de ahhoz is megfelelő állapotban kell lenni,

ha a kialakult helyzet miatti szorongás, a kapcsolati nehézségek elsodorják az embert, akkor csökken az a képessége, hogy rálásson a helyzetre, ilyenkor már nincs humor. Óvatosan kell ezzel bánni, csak akkor hatásos, ha a másik is annak veszi. Ha nem, akkor véres tőr.   

Más túlélőtechnika?

A nap egy részében tájékozódni kell, jó tudni, hogy kijárási korlátozások vannak, viszont a nap másik részében már nem azt kellene számolgatni, hogy hányan vannak lélegeztetőgépeken, hanem mondjuk a bárányokat. A fontos emberekkel legyen meg a kapcsolat, de a mindennapos darálást most ki lehet zárni. Tudunk önmagunkkal lenni, csempésszük be ebbe az állapotba, hogy élünk.

/Nyitókép: Bulla Bea/

További hasonló írásaink: 

LENNE ELLENSZER, HA A HÁBORÚS PÉNZEK TÖREDÉKÉT VÍRUSKUTATÁSRA KÖLTENÉNK – INTERJÚ DR. CSÓKAY ANDRÁSSAL

TISZTÍTÓSZER, LAPTOP, KÁVÉ MINDEN MENNYISÉGBEN – ÍGY SEGÍTS A KÓRHÁZI DOLGOZÓKON!

NEHÉZ IDŐK BÁTOR EMBEREKET SZÜLNEK – JÓZAN PARASZTI ÉSSZEL A KORONAVÍRUS-HELYZETRŐL

 

Már követem az oldalt

X