Lenne ellenszer, ha a háborús pénzek töredékét víruskutatásra költenénk – interjú Dr. Csókay Andrással

Hős

Lenne ellenszer, ha a háborús pénzek töredékét víruskutatásra költenénk – interjú Dr. Csókay Andrással

Miért van világszinten lemaradva a víruskutatás, mit tehetünk, hogy az immunrendszerünk igazán jól működjön, és miért szükséges Jézus Krisztust a tudomány területén is engedni szóhoz jutni? Többek között ezekről beszélgettünk Dr. Csókay András idegsebésszel, a Honvédkórház idegsebészeti osztályának vezető főorvosával 

Mi a helyzet most a kórházakban, hogyan viselik az orvosok és az ápolók a megváltozott helyzetet? 

Még nem értük el a csúcsterhelést az egészségügyben, ugyanis az elektív műtéteket lemondtuk, csak a daganatos és az akut beavatkozásokat végezzük el. Egyelőre nem rohant meg minket a légzési elégtelenségben szenvedők áradata, de bármikor jöhet, akár cunamiszerűen, ezért kell minden rendszabályt betartani.

Az elmúlt hetekben mindenféle információ elért hozzánk a koronavírus „természetével” kapcsolatban. Mi történik a szervezetben, amikor találkozunk egy vírussal? 

A vírus beleavatkozik a sejtek életműködésébe. Minden egyes sejtnek, amibe bele tud menni, tönkreteszi a működését. Orvosi életem meghatározó élménye, amikor az egyetemi tanulmányaim alatt, kórbonctan órán az első halott, akit boncoltunk, egy harmincas éveiben járó fiatal nő volt, két gyermek édesanyja, és kettő nap alatt vitte el egy influenzás tüdőgyulladás.

Nem akartam elhinni, hogy a vírus milyen pusztításra képes.

Miben különbözik a koronavírus a többitől?

Minden vírus ugyanúgy működik, ebben nincs különbség. A H1N1 vagy a SARS vírusoknál is hasonló helyzetben voltunk, csak most az esetszám és a súlyosság szignifikánsan megnőtt. Koronavírus is volt már harminc évvel ezelőtt, csak most egy virulensebb, vagyis a megbetegedések számát nézve fertőzőképesebb mutációval van dolgunk. Szemben a baktériumokkal, a vírusos megbetegedésekre sajnos nincsenek általános, széles spektrumú gyógyszerek. A teljes védelmet a vakcina nyújtaná. De ebben le van maradva a világ, mert a pénzt inkább háborúkra és abortuszra költöttük, és nem a víruskutatásra.

Helyes ezt így összehasonlítani? Egy új vírus megjelenésénél természetszerűleg mindig le vagyunk maradva, vagy nem jól gondolom?

Igen, de itt arról van szó, hogy mi a fontos. Ha az emberiség annak a pénznek az egymilliárdnyi részét, amit például háborúkba öl bele, víruskutatásra költené, akkor egy új vírus felbukkanása esetén is néhány nap alatt meg lenne a vakcina. Most erre hónapokat vagy éveket kell várni, mert nincsenek meg a szükséges metódusaink. És nagyságrendileg több gyerek hal meg az abortusz miatt, mint amennyi halálesetet a vírus okoz. Érdemes ezen elgondolkodni.

Nagyon irgalmas a Jóisten velünk.

Vakcina híján mit tehetünk a vírus elleni védekezésben?

Alapvető, hogy be kell tartanunk a járványügyi intézkedéseket, és az egymással való érintkezést a minimálisra kell csökkentenünk. Magyar géniuszaink felfedezései most nagy segítségünkre vannak: Semmelweis Ignáctól megtanultuk a kézmosás jelentőségét, Szent-Györgyi Albert ránk hagyta a C-vitamint és Béres József a nyomelemekben gazdag Béres-cseppet.

A fertőzésekkel szemben, legyen az baktérium vagy vírus, de még a tumorokkal szemben is a szervezet első védelmi vonala az immunrendszer. Volt egy kutatás, melyben egyetemisták immunállapotát vizsgálták vizsgaidőszakban, és kimutatták, hogy sokkal több volt köztük a megfázásos és influenzás megbetegedés, egész egyszerűen azért, mert féltek a vizsgáktól. Vagyis

a félelem okozta stresszel is foglalkoznunk kell,

ami veszélyhelyzetben egy rövid ideig igen jó hatású, mert beindítja a szervezet vészreakcióit, utána viszont hátráltató hatással van minden szervrendszerünkre pl. az agyműködésre és az immunrendszerre is.

Vagyis a félelemben való tartós lét érzékenyebbé tesz bennünket a betegségekre?

Igen. A pszichológia az általános félelem legyőzésére nagyon jó metodikákat ajánl: napirend készítése, testmozgás, pozitív gondolatok – de az igazi halálfélelemben ez kevés. Arról a halálfélelemről beszélek, amiről a felszínen meg lehet játszani, hogy nincs is. Hadvezérekre jellemző, hogy el tudják játszani, hogy nem félnek. De a kérdés az, hogy a szíved mélyén félsz-e. Hiába játszod el az ellenkezőjét, mert ha a szíved mélyén félsz, el fog vinni nemcsak egy súlyos agyvérzés, de akár egy influenza is, mert tönkremegy az immunrendszered. A pszichének és a szívnek a mélységes stressz félelméről világkonferenciákat rendeznek, kutatják, de egy valamit képtelen kimondani a tudomány, és csak dadogni kezd, amikor erről van szó, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusban és az ő feltámadásában való hit tudja a halálfélelmet tökéletesen eloszlatni.

Ha ennyire nyilvánvaló, hogy a félelem megöli az immunrendszerünket, miért nem halljuk ezt több orvostól?

Ezt halljuk, hiszen a pszichológusok állandóan mondják, de

a tudomány területén nem píszí Jézus Krisztus nevének a kimondása.

Heisenberget, a részecskefizika megalkotóját szoktam idézni, aki szerint „ha a tudomány poharából az első kortyokat kiiszod, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott vár Isten”. Ma általában a tudomány, és a tudományban élő emberek az első kortyoknál tartanak. Kevesen jutnak le a pohár végére. Pedig Jézus Krisztus nélkül az egész egy „kapálódzás”, egy vicc, hiszen a tudománynak is Ő a megváltója. Félelmeimben hogyan emeljem ki magamat a gondolatok örvénylő kavargásából a saját hajamnál fogva?

Ön mit tanácsolna a félelem legyőzésére?

A hétköznapi gondolkodás síkjából lejjebb kell menni. El kell kezdeni az imádság útján járni. A bűnbánat gyakorlására a húsvéti időszak kiválóan alkalmas. Ne csak higgyük, hogy Isten bennünk van, hanem bizonyosodjunk meg róla. Ha nem is tudunk róla, egy örök visszahajlás van bennünk Isten felé, és ez független attól, hogy keresztények, mohamedánok, buddhisták, vagy materialisták vagyunk. Ennek a felismerését leginkább az akadályozza, hogy azt hisszük, Isten fent van, mi meg lent vagyunk. Holott ez nem igaz, mert bennünk van. Ezt meg kell tanulnunk, mert különben nem jutunk el a bennünk élő Jézushoz, Szentlélekhez és az Atyához, és megmarad a félelem.

Mi az a legfontosabb dolog, amit most üzenne az embereknek?

Azt, hogy ugyan nagyon szép és szükséges is, hogy a járvány idején egymásnak segítünk, például bevásárolunk az idősek helyett, de ki kell szakítanunk az időt magunknak is a mély imádsághoz.

Az akció-idiotizmus elveszi a lehetőségét annak, hogy a közelébe kerüljünk a valós énünknek.

Nehéz munka Krisztust megtalálni. Összeszedettség kell hozzá, ez kétségtelen, de százszorosan meghozza a hasznát. Amikor elkezdünk mélyen imádkozni, rögtön megtámadnak bennünket a rossz gondolataink. Gyerekkori sérelmeink, munkahelyi sértettségeink, az elkövetett bűneink, a kísértéseink, és ezektől megijedve, azonnal visszamegyünk a felszínre. Ahhoz, hogy eljussunk az istenközeliségbe, mély imádságra van szükségünk. Ez sokszor szenvedéssel jár. Ki kell bírni ezt a belső utat. Ha le tudjuk győzni az akadályokat, azokat a rossz gondolatokat, amik egy mély imádság közben jönnek, akkor feltárul ott, a lelkünk mélyén a valós énünk, és ha csak homályosan is, de meg tudjuk hallani az Úr Jézus hangját.

Az interjú március 26-án készült.

További ajánlott cikkeink:

„NEM ZIHÁLT ELÉGGÉ A TELEFONBA, ÍGY NEM TESZTELIK” – BORBÁS MARCSI INTERJÚJA BOSTONI MAGYAROKKAL

„FONTOSAK A KORONAVÍRUS-MENTES ÓRÁK” – ÍGY BESZÉLJ A GYEREKKEL A JÁRVÁNYRÓL!

ÚGY TŰNIK, A JÓISTEN IS AZT AKARJA, HOGY MEGPIHENJÜNK – A VILÁGJÁRVÁNY MÁSIK OLDALÁRÓL