„Miért kell társaságban is mobilozni?!” – Kacsur Adrienn pszichológust kérdeztük a jelenség hátteréről

Igencsak idegesítő lehet, ha valaki más társaságában mobilozik. Jogos a bosszankodás, vagy lehet a telefon mellett a beszélgetésre is figyelni?

Egyrészről felmerülhet ilyenkor a multitasking modern jelensége, miszerint rengetegen több dolgot csinálnak párhuzamosan, egyszerre dolgoznak és magánéletet élnek, válaszolnak egy munkával kapcsolatos üzenetre, miközben a gyerek leckéjét kérdezik ki este. Vagyis egy ilyen személy gyakran egyszerre vesz részt egy társalgásban, és csinál valamit az okostelefonján, például mással csetel vagy videókat, képeket nézeget, akár munka, akár szórakozás vagy tájékozódás okán. Volt azonban egy paradigmaváltás a pszichológiában a multitasking esetében: korábban úgy vélték, hogy ha valaki egyidejűleg több dolgot is csinál, akkor egyszerre figyel mindenre, de az új kutatások szerint ilyenkor valójában nagyon gyorsan váltakozik a figyelmem az egyik dologról a másikra. A kettő között pedig nagy a különbség, mert

amikor az agyunk az egyik feladatról hirtelen átvált a másikra, majd vissza, az egyrészt több energiát igényel, másrészt a figyelem is megtörik, romlik,

nehezebb az egyes feladatokra koncentrálni, azokat hatékonyan végezni. Nem beszélve arról, hogy ha a beszélgetés az utcán vagy egy zsúfolt kávézóban, étteremben zajlik, akkor a külső, zavaró tényezők is befolyással vannak a figyelemre. Mindezek által a beszélgetőfelek közötti kapcsolódás egyértelműen csökken, vagyis az, aki nyomogatja a telefonját beszélgetés közben, nem tud megfelelő módon odafigyelni a társára vagy a társaságra. A másik kérdéskör, ami ezzel kapcsolatban felmerülhet, a mobiltelefon problémás használata: ha az illető már-már kényszeresen nyúl állandóan a telefonja után, nézegeti, ellenőrzi mások társaságában is, esetleg feszült, ideges lesz, amennyiben nem nézhet rá a készülékére, akkor az már függőség is lehet, érdemes foglalkozni vele.

Az oda nem figyelésre, kívülállásra utal az is, amikor valaki egy videót mutat beszélgetés közben, s annak tartalma látszólag teljesen idegen az addigi beszélgetés tárgyát tekintve?

Ebben az esetben a kapcsolódási pontot kihelyezi az illető a társaságon kívülre, egy tárgyra. Vagyis

olyan, mintha behozna még valakit a beszélgetésbe, aki a videón keresztül kommunikál,

s ezáltal a két fél között egy közvetett kommunikáció indul a videóról, vagy az abból felmerülő témáról. Ez néha jól sül el, és továbbgörgeti a beszélgetést, de sokszor zavaró is lehet, amennyiben az például nem odaillő, vagy a másik nem tud hozzászólni, így csak megakasztja a társalgást. A céltalan videónézegetésnek, amikor csak megnézünk egy felvételt, de utána nincs róla beszélgetés vagy élménymegosztás, szintén csak közvetett szerepe lehet a kapcsolódásban. Ha viszont egy közösen érdekelt témáról nézünk valamilyen tartalmat vagy személyes képeket, videókat osztunk meg másokkal, az közösségi élménnyé válhat, elmélyítheti a kapcsolatot. Vannak, akik félnek például a kínos csendtől egy beszélgetés közben, így ők ezt a megoldást is használhatják a feszültség feloldásaként. Tehát ezeknek a videóknak, képekenek a szerepe attól függ, hogy a társalgásban részt vevő tagok hogyan kapcsolódnak hozzájuk.

Kacsur Adrienn pszichológus

És mi a helyzet akkor, amikor valaki csak válaszol egy üzenetre?

Ez a multitasking említett jelensége, ami belekúszik az életünkbe, a beszélgetés szempontjából nem ideális, hiszen megtöri a folyamatot, a figyelmet, ráadásul amíg az egyik válaszol, addig a másik unatkozhat… Érdemes közös szabályokat hozni, megbeszélni, hogy lefordítjuk az asztalon a telefonunkat, lehalkítjuk, vagy akár elő sem vesszük a táskánkból. Persze vannak olyan hívások, amiket fel lehet venni, ha például az egyik családtag, szülő vagy a gyerek telefonál, üzen, de a többi esetben nem feltétlenül indokolt ez. Esetleg ki lehet kapcsolni az internetet, s akkor valóban csak a telefonhívásokat és az sms-eket kapjuk meg, hiszen a legtöbb, társalgást megzavaró tényező valójában az online világból érkezik.

Melyik korcsoportra jellemző leginkább a társaságban mobilozás?

Általában a fiatalokra, az alfa és a Z generációra, de még az Y generáció legvégére is érvényes lehet a túlzott mobilhasználat. Természetesen nem mindenkire igaz ez, mert vannak szociálisabb fiatalok, de a többségre igen. Az, akire egyébként is jellemző a túlzott mobilhasználat, magas a képernyőideje, várhatóan a különböző társas helyzetekben is gyakrabban nyúl a telefonjához, már csak megszokásból is megérinti, megnézi, piszkálja a készülékét. Az, aki eleve nem használja sokat vagy megtanulta elválasztani az online és az offline világát, társaságban sem nézegeti állandóan a kijelzőt. A serdülők és a fiatal felnőttek már a digitális világban nőttek fel, nekik megszokottabb, természetesebb az okostelefon használata,

őket valószínűleg nem is zavarja annyira, ha a társaságban valaki épp a telefonját nézegeti,

szemben az idősebb generáció tagjaival. Nem ritka, hogy beszélgetés közben fel sem néznek a mobiljukból, így azonban nem lehet maradéktalanul odafigyelni a másikra, hiszen a non-verbális jelek egy részét nem veszi észre az illető, elmarad a valós kapcsolódás, elszemélytelenedik a kommunikáció.

Az idősebbek között is vannak olyanok, akik hajlamosak eltúlozni a telefonjuk fontosságát?

Egy tanulmány szerint 2016-ban a magyarok 65 százalékának volt okostelefonja, ami több mint hatmillió embert jelent, és ez a szám mára minden bizonnyal emelkedett. Megkönnyíti az életünket, ez nem vitás, és a felnőttek között is sokan vannak, akiket teljesen elvarázsolt az online világ. Különbség van abban, hogy amíg a fiatalok a szociális kapcsolattartás mellett főleg vicces videókat, videó-, zene- és képmegosztó oldalakat pörgetnek, addig az idősebbek elsősorban üzenetekre válaszolnak, a közösségi médiát pörgetik, vagy a munkahelyi e-maileket nézik meg. Ez egy másik kérdést vet fel, hiszen miért foglalkozik valaki munkahelyi dolgokkal a szabadidejében? Sokan a munkahelyi teljesítményük fenntartása miatt kérés vagy elvárás nélkül túlóráznak, esetleg

gondot jelent számukra elszakadni a munkától még a családjuk társaságában is.

Vannak, akik félnek, hogy lemaradnak valamiről, vagy éppen azért igyekeznek minél hamarabb válaszolni, nehogy megsértődjön a másik fél, amiért csak két órával később reagál az üzenetére.

Joggal érezhetjük ilyen helyzetben dühösnek vagy bosszúsnak magunkat, ha a társaságból valaki elkezdi a telefonját nyomkodni?

Ez az egész a figyelemmmel van összefüggésben. A másik ember joggal érezheti azt, hogy ő nem elég fontos, sőt, a mobiltelefon vagy az a személy, akivel a partnerünk kommunikál, fontosabb nála. Érdemes ilyenkor jelezni a másiknak, milyen érzéseket vált ez ki belőlünk, és lehet valamilyen megegyezésre jutni a közösen eltöltött idő alatti okostelefon használatról. A már említett szabályozásokon kívül a szülő a gyerekkel megegyezhet például abban, hogy a gyerek mikor, mennyi ideig használhatja hétközben és a hétvégén a telefont. De általában családon belül is lehet kialakítani közös, telefonmentes programokat. Bármilyen megegyezés is születik, figyelni és törekedni kell arra, hogy mindenki betartsa a megállapodást, még ha nagy erőfeszítést is jelent számára. Aki pedig tart attól, hogy egy beszélgetés közben csönd áll be, és szeretné ezt elkerülni, felkészülhet témákkal, amiket bedobhat ezekben a helyzetekben, nem szükséges rögtön a telefonhoz nyúlni. Ha pedig annyira unalmasnak érzünk egy együttlétet, hogy a telefonunkra is szükségünk van, tartsuk észben: ez a helyzet rajtunk is múlik. Fontos és hasznos dolog a szociális készségeink fejlesztése.

Fotó: Kacsur Adrienn