Négy társasjáték időhiányos felnőtteknek – teszteltünk!
Gyerekekkel mindenki társasozik, mert hasznos, kellemes időtöltés, egyszerre több területen fejleszti a csemetéket, és jó esetben a szülőknek sem unalmas program. Szerintem nincs is család, ahol ne kerülnének elő időről időre a játékok – szerencsére. De mi a helyzet azoknál a családoknál, baráti társaságoknál, ahol épp nincs gyerek? Megmondom: nekik ugyanúgy érdemes beszerezni néhány játékot, mert társasozni nem(csak) gyerekjáték!
„Módunkban áll kiemelkedni az időből” – egy különleges kiállítás margójára
Születik két híres ember ugyanabban az évben, olykor ugyanabban az országban, ugyanazon a területen dolgoznak, egyformán nagyot alkotnak, mégis teljesen máshogy. 1810-ben született például Verdi és Wagner, a legnagyobb operaszerzők, de egy év szülöttei Edison és Bell, a két nagy feltaláló is. Ilyen ikercsillagok Mészöly Miklós és Pilinszky János, akikről egy közös kiállítás keretében emlékezhetünk meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban: mindketten 100 éve, 1921-ben születtek.
„Voltak, akik véresen komolyan megszenvedték magyar indián identitásukat”
Azt mondják, a mai gyerekek már nem olvasnak indiánregényeket. Nem tudom, igaz-e, de én biztos, hogy a kisiskolás gyerekem keze ügyébe fogom tenni őket. Nálunk is valahogy így volt 15-20 éve. Lehet, hogy javasolták a szüleink, arra nem emlékszem, de arra igen, hogy a nyaralóban sorakozó „tipikus nyári regények” között elég soknak tolldísz, békepipa és wigwam vagy tipi díszítette a borítóját, mi pedig egy ideig csak szemeztünk a könyvekkel, aztán nyarakon keresztül indiánok voltunk. Voltak és vannak ma is sokan, akik számára az indiánozás nem gyermekkori játék. A magyarországi indiánoknak állít emléket a Petőfi Irodalmi Múzeum, érdemes megnézni a kiállítást, kicsiknek, nagyoknak egyaránt!
„A nyelv elfogadása a személyiség elfogadása is” – cigányul tanított gyerekeink előtt a jövő

Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek van olyan emléke, hogy kisiskoláskorban a tanárok vagy a diáktársak helytelenítenek, esetleg kinevetnek egy-egy olyan szófordulatot, amit a szüleinktől tanultunk. Ugye, mennyire rossz érzés, amikor a szeretett otthoni közeg szóhasználata egyszer csak negatív fényben jelenik meg? Azok a roma gyerekek, akik otthon romaniul (is) beszélnek, nap mint nap megtapasztalhatják ezt az iskolában, ahol – akár jó szándékból fakadóan – tiltják a cigány szavak használatát. Tiszavasváriban viszont egy különleges kezdeményezésnek köszönhetően nem kell lemondani a diákoknak az otthoni szóhasználatról, ráadásul emiatt egyre jobban tanulnak! Erről mesélt a projekt szakmai vezetője, Heltai János Imre egyetemi docens, illetve Kerekesné Lévai Erika, a Tiszavasvári Magiszter Általános Iskola igazgatója.

Nemcsak a páromat köszönhetem neki, hanem millió tanítást is az életről – egy jó anyós története

Azt hiszem, a szuperhősös történeteknek az is az értelmük, hogy példaképeket állítsanak azok elé, akiknek a közvetlen környezetében nincsenek követendő példák. Én szerencsés vagyok, a szüleim és nagyszüleim is sok jó példát mutattak, ráadásul felnőttként megismertem egy igazi szuperhőst, akinek az életöröméből, kitartásából és tartásából sokat tanultam. Ő a párom anyukája.

Intim szőrtelenítés régen és ma – vágni vagy nem vágni, ez itt a kérdés

Furcsa téma ez az intim szőrtelenítés. Higiéniás kérdés? A szexualitáshoz való hozzáállásunkat fejezi ki? Igényességen vagy divatkövetésen múlik? Azt hiszem, kicsit mindegyikhez van köze. Egy szabadszájú, kissé frivol barátnőm egyszer azt mondta: „a nuniszőrödből megmondom, mennyire szereted önmagad.” Egyetértek vele.

Tényleg krónikus időhiányban élünk, vagy csak úgy érezzük?
Augusztus 15-e körül merült fel először, hogy kéne írni az időhiányról. Emlékszem, azt mondtam, hogy a következő három napon nagyon elfoglalt vagyok, de aztán gyorsan megírom. Aztán számtalanszor neki akartam ülni, de mindig volt valami, amit még muszáj volt előtte elvégeznem, így az írást csak toltam magam előtt. Meg mertem volna rá esküdni, hogy semmi időm nem lett volna, de vajon tényleg így van? Nincs időm, vagy esetleg csak rosszul osztom be? Tőri Csaba karvezető, zenetanár, mentor segítségével kerestem a választ.
Alig van időd, de szereted az irodalmat? Ezeket a műveket olvasd el!
Nemrég a kedvenc bolhapiacomon egy nagy kupac ősrégi könyvet nézegettem, amit egy tíz év körüli kisfiú árult – nyilván, amíg a szülei elmentek valahova. A gyerek felnőtteskedően magabiztos arckifejezéssel vizsgálta a kutakodásomat, majd amikor megkérdeztem tőle, hogy mennyibe kerülnek a könyvek, egy hozzáértő kereskedő hangsúlyával válaszolta: „kicsik kétszáz, nagyok ötszáz”. Bízom benne, hogy a következő összeállítás mindenkit meggyőz, hogy a könyvek értéke nem a hosszuktól függ: nagyszerű regényeket hoztam, amik mind rövidebbek 250 oldalnál.
A mai gyerekek már olyan mások… vagy nem is annyira? – Az óvó nénik megmondják!

Mióta világ a világ, az idősebbek sokszor kezdik úgy a mondandójukat, hogy „bezzeg az én időmben…”. Ez sokszor azt (is) jelenti, hogy az idősebb korosztály már nem tud azonosulni a saját korábbi érzéseivel, már nem emlékszik, hogy annak idején miként reagált volna egyes helyzetekben, de az is tagadhatatlan, hogy a közelmúlt információáradata és a technológia folyamatos és rohamos fejlődése olyan változásokat hozott, amik miatt a mai gyerekek tényleg nagyon mások. Óvó nénik avattak be, ők hogy látják a mai 3-6 éveseket.