A tejtermékeket esszük, isszuk szinte mindennap, sőt, a laktózmentes változatok térhódításával még többen vagyunk, akik élvezhetjük a gőzölgő habos tej, a szuperegészséges kefir vagy éppen a melegszendvicsre olvadó sajt ízét. De vajon mennyit tudunk konyhánk állandó szereplőiről? Kvízünkből kiderül! 

USA, Kanada, Argentína, Ausztrália… nagyon különböző országok, de abban hasonlítanak, hogy mind a négy országban nagyszámú magyar közösség él, amelynek tagjai rendületlenül őrzik a magyar kultúra szeretetét. Cserkészcsapatok, magyar templomok, magyar iskolák és néptánccsoportok segítik az egykori kivándorlók leszármazottait, hogy meg tudják őrizni magyar identitásukat. Négy fiatallal beszélgettem, akik egy-egy ilyen diaszpórában nőttek fel.

Ha olyan képet keresünk, ami az egészséget szimbolizálja, akkor telitalálat egy bögre habos tejet kortyoló gyerek fotója. Való igaz, a különböző minőségi tejtermékek számtalan, a szervezetünk számára hasznos tápanyagot tartalmaznak. Érdemes használni őket, már csak az a kérdés, hogy tudjuk-e, melyik ételhez milyen tejtermék szükséges! Kvízünkből kiderül!

Ki tudja, mi lehet az oka, de november szülöttei közt úgy tűnik, minden más hónaphoz képest több az irodalmi tehetség. Születtek ekkor költők, írók, drámaírók – csak győzzünk választani, kinek a könyvét vesszük le a polcról! Mi mindenesetre ajánlunk néhány művet, amit nem érdemes kihagyni!

Egész októberben vámpírok, boszis maszkok, tökök és a halloween egyéb velejárói néztek vissza rám a boltok polcairól, aztán mihelyst kifutottak, egy rövid libás átmenet után arra kaptam fel a fejem, hogy a karácsonyi díszkivilágításban úszó élelmiszerüzletben vígan szól a Rockin’ around the Christmas tree, és félreérthetetlenül a szemem elé készítettek minden tárgyat, ételt és italt, ami a másfél hónap múlva esedékes ünnephez „elengedhetetlen”. Én is szeretem a lakást karácsonyi díszbe öltöztetni, és tudom, hogy sokunk számára a karácsonyi ünnepkör az év fénypontja. De abban közel sem vagyok biztos, hogy a sok vásárolnivaló közt könnyű megtalálni a lényeget.

Van két cicánk, akik az utolsó pillanatban kerültek egy macskamentő csapathoz, tőlük fogadtuk őket örökbe alig néhányhetes korukban. Mára már ivartalanított, oltásokkal ellátott, és remélem, boldog állatok. Mióta ők velünk vannak, méginkább zavar, hogy az emberi hanyagságnak, és néhány, évszázados tévhitnek köszönhetően macskák milliói élik betegségekkel teli rövid életüket Magyarországon. Pedig nagyon nem kellene ennek így lennie, és tehetünk is azért, hogy ne így legyen!

Amikor a nagy áruházláncok üzleteiben vásárolok, keresem a magyar árukat. Közben pedig mindig eszembe jut, milyen sok lépés kellett ahhoz, hogy hozzám jussanak a termékek, és mennyivel kevesebbet kapnak értük azok, akik előállították, mint amennyit én a boltban fizetek. Sokat gondolt erre Zsuzsi is, de ő nem állt meg a mélázásnál: közösséget épített maga köré, és mára lehetővé teszi, hogy ő és e csapat tagjai felesleges lépések nélkül, közvetlenül a termelőktől jussanak hozzá jobbnál jobb hazai termékekhez.

Danny Bain az Egyesült Államokból származik, jazz-zenészi diplomája van, és egy véletlen folytán került Magyarországra 2010-ben. Csaknem tíz éve tart zenés gyerekelőadásokat, szóviccei és humoros kiszólásai nem hagynak kétséget afelől: nagyon jól beszéli a nyelvünket, jellegzetes akcentusa pedig még színesebbé teszi az egyébként is egyedi előadásait. Ágoston Bélával közös mesekoncertjén, a különleges hangszerekkel fűszerezett előadáson, azt hiszem, ugyanolyan jól szórakoztam, mint az előttem ülő ovisok sora.

Október nemcsak a látás, de a sajátos világlátású és erős nyelvezetű prózaírók hónapja is – erre jutottam, mikor e havi listánkat készítettem. A lentebb ajánlott művekben megjelenik az egykor volt dzsentrivilág, de a szigorú, református polgári élet és mitikus magyar-zsidó sorsok is – mindegyik kitűnő íróink tolmácsolásában. Olvasni télen-nyáron jó, de talán az őszi hónapokban a legjobb, vegyünk hát a kezünkbe minden este egy jó könyvet!

Ismerjük, szeretjük, használjuk őket, legfeljebb nem ezen a néven... Kvízünkbe olyan növényeket válogattunk össze, amelyekben gyönyörködünk a kertben, megcsodáljuk az erdőben, gyógyhatását kihasználva teát főzünk belőlük, vagy épp sajátos ízt adunk velük a vasárnapi ebédnek. Már csak az a kérdés,  ismerjük-e régi, népies elnevezéseiket! Kvízünkből kiderül!

Milyen lehetett az 1950-es évek romániai kommunizmusa? Milyen, amikor az ember hétéves koráig nem ismeri az apját, hiszen ő éppen hét éve börtönben van? Milyen lehet egy édesanyának hét gyermekével évekig barakkokban élni rideg romániai kényszermunkatáborokban? Visky András mindezt pontosan tudja, hiszen beleszületett ebbe a történetbe. Most megjelent regényében a legkisebb gyermek szemszögéből láttatja mindazt, amit átélt, és egyben receptet tár elénk önmagunk megtalálására, szabadságunk megőrzésére. Könyvajánlónk.

Mindig is vallottam, hogy különböző problémák esetén első körben jobb természetes gyógymód után nézni, mint bekapni egy-egy tablettát. De az igazság az, hogy mégsem hittem eléggé mindebben, mert a szívem mélyén el nem tudtam képzelni, hogy egy ártalmatlan(nak tűnő) tea olyan erős hatást érhet el, mint a sokat ígérő alucsomagolásos bogyókba ágyazott, laboratóriumokban kikísérletezett pirula. Egy váratlan baleset azonban megtanított, hogy nem szabad lebecsülni a természet erejét, és hogy teafronton sem árt az elővigyázatosság!