Szücs Boróka
Tinderezés férfiszemmel: „nem jött be a bruttó 60 perc orosz módra”
Ugyan egyre több barátom számol be arról, hogy online társkeresőn talált rá az igazi szerelem, azért még mindig többségben vannak azok a történetek, amelyek arról szólnak, hogy a férfiak mennyi ízléstelen képet, üzenetet küldenek, és a személyes találkozókról is gyakran csalódottan, (olykor egyenesen menekülve) térnek haza a lányok. Úgy vettem észre, a férfiak kevesebbet mesélnek a tinderezésről. Megkértem hát egy huszonéves ismerősömet, meséljen, szerinte milyenek a nők az online ismerkedés világában – és megtudtam, hogy a férfiakat is érik bőven negatív meglepetések.
Intimkehely, menzeszbugyi – Azokon a napokon is lehetünk környezettudatosak!
A legtöbb cikk, amit menzeszbugyis, intimkelyhes témakörben olvastam, magyarázkodással kezdődött. Hogy előre is elnézést a gusztustalan témáért, vagy hogy nem kellemes, de fontos róla beszélni. Én pedig ezt nem értem. Ha összeadjuk a menstruációval töltött napjainkat, 40 évvel és ciklusonként 4 nappal számolva körülbelül 5,5 év jön ki. Ebből persze levonhatjuk a terhességgel, szüléssel és szoptatással töltött időszakokat, de nem is a pontos számokon van a hangsúly: a menzesz ugyanúgy a mindennapjaink része, mint a fogyókúrás praktikák, vagy az, hogy kinek milyen arckrémek hatnak leginkább. És egyáltalán nem mindegy, hogy milyen eszközökkel támogatjuk magunkat ezekben az időszakokban. Elmesélem hát, nekem mi vált be!
Mutasd az írásod, megmondom, ki vagy! – A grafológusok szuperképességéről (és annak korlátairól)
Csodálatos dolog a kézírás, hálás vagyok, hogy még pont annak a generációnak a tagja vagyok, aki számára a kézzel írt jegyzetek, firkák és összefüggő szövegek a mindennapok részét képezték, és nagyon sajnálom, hogy manapság egyre többet írunk – írok én is – gépen. Az írásunk hozzánk tartozik, mint az öltözködési stílusunk, szóhasználatunk vagy épp az ízlésünk. Szeretem nézni az emberek kézírását, mert sok benyomást kapok ezáltal az illetőről, ám vannak, akik nem egyszerűen benyomásokat gyűjtenek: Bagosi Márta grafológus, a Magyar Írástanulmányi Társaság elnöke mesélt a grafológia módszereiről, elemzési területeiről, és még arról is, hogy mire nem képes a grafológia.
Valóban környezettudatosabbak az e-autók?
Ha valaki most tervezi, hogy autót vesz, már nem csak a márkáján és a színén kell elgondolkodnia. Egyre több szó esik arról, hogy a belsőégésű motorral működő autók helyett meg kellene fontolni az új, környezettudatosabb villanyautók vagy hibridek használatát, pláne, hogy az egyszeri magasabb vételár után olcsóbb felhasználást biztosítanak. Csakhogy felmerül a kérdés: valóban környezettudatosabbak az e-autók? És tényleg nem kerül olyan sokba a fenntartásuk? Egyáltalán mire számíthatunk az autóiparban az elkövetkező években, és mit tehetünk mi a zöldebb autózásért?
Filmek, amelyeket megnézve 5 évet öregszel, de megéri
Általában azért ülök le filmet nézni, mert fáradt vagyok az aktív kikapcsolódáshoz. Emiatt viszont gyakran esik a választásom olyan filmekre, amik nem igényelnek se túl sok gondolkodást, se túl nagy bevonódást. Ha viszont tudom, hogy időt tudok szánni arra, hogy végig is gondoljam, hogy mit is láttam, olyan alkotásokat nézek, amelyekre nem árt lelkileg felkészülni. Most olyan műveket szedtem csokorba, amelyeket megnézve, annyi tudást szedtem össze az életről, amennyit máskülönben csak évek alatt sikerült volna.
Ha nem hagyom, hogy mérgezzen, az a mérgező embernek is jó lesz!
Gyakran használjuk a mérgező kifejezést emberekre, munkahelyekre, kapcsolatokra. Jótanácsból is számtalan található a neten: „így szabadulj meg tőlük” „úgy szereld le őket”, „ezeket az embereket kerüld el” stb. Érthető, mégis kegyetlen nekem ez a hozzáállás, úgy képzelem, többet beszélhetnénk arról, hogy mit tehetnénk mi magunk annak érdekében, hogy egy úgynevezett „mérgező ember” „mérge” egyszerűen ne találjon meg minket. Koncsek Andrea, tanácsadó szakpszichológust kérdeztem, ő hogy látja a problémát.
A legkedvesebb ajándék, amit anyám adhatott
A gyermekkori karácsonyok legkedvesebb emléke számomra a végtelen hosszú éneklés. Rengeteg népdalt ismerek, amik nagy részét úgy tanultam, mint a régiek: közös éneklés során. Ezek az énekek pedig pont olyanok, mint a családi receptek. Sok közülük fenn van az interneten, de mégsem pont ugyanúgy, ahogy én ismerem őket. Ezért is vagyok nagyon hálás, hogy van egy olyan „recepteskönyvem”, amiben a mi kedvenc énekeink szerepelnek, hiszen az anyukám nekem írta össze őket. Ez az egyik legkedvesebb ajándék, amit valaha kaptam, minden szülőnek javaslom, akinek már kirepültek a gyerekei!