Szücs Boróka

Szerintetek mitől szexi, ami szexi? Mitől szexi egy ember… és egy ruha? Nehéz rá szavakkal választ adni, viszont van jónéhány póz, mimika, smink, ruha, amiket, ha látunk, azt mondjuk: valami ilyesmit jelent az, hogy szexi. Ha pedig egy gyerekruhára nézve jut eszünkbe ez a szó, az elég zavarba ejtő. Az öltözködésünkkel üzenünk, ez természetes, noha nem árt tudatosnak lenni akkor sem, ha saját magunk megfontolt, felnőtt, szexi vagy nem szexi öltözködéséről van szó. Ez a tudatosság viszont kifejezetten életbevágó, ha a ránk bízott kiskorúak, pláne az egész kicsik ruházkodása a kérdés.

A kétezres évek elején az akkor már bőven hatvan fölött járó apai nagyszüleim eladták kétszobás lakásukat és a vidéki hétvégiházat, hogy hozzánk közel, a főváros egyik külső kerületében vegyenek telket, ahol az évek alatt felépítettek – sok munkálatot tényleg a nagyapám végzett – egy igencsak nagy családi házat. Emlékszem, amikor néhány évvel később, kiskamaszként forgattam a szemem, és csak remélem, hogy nem adtam hangot a véleményemnek: minek két öregnek egy ekkora ház??? Ennek a „feleslegesen nagy” háznak köszönhetően nekem és a testvéremnek is lehetőségünk van harmincéves korunk előtt saját lakásba költözni, amiért nem tudok elég hálás lenni.

A béranyaság csodálatos, mert bebizonyítja, hogy mi mindenre képes a mai orvostudomány. A béranyaság nagyszerű, mert értékes emberek születnek általa. A béranyaság ugyanakkor ijesztő, mert pénzben mérhetővé tesz egy életet. És szörnyű, mert általa nők ezreit alázzák meg. Ki ad rá választ, merre billenjen a mérleg nyelve? Úgy tekintsünk rá, mint korunk csodálatos lehetőségére vagy egy olyan intézményre, amit, bár lehetővé tesz a tudomány, mégis helyesebb tiltani?

Egy-egy társadalmi jelenségről, lelki folyamatról hosszú elemzést, vaskos köteteket lehet írni, mégis: egy fotó jobban, konkrétabban és hitelesebben mondja el helyettünk a történetet. Így történt ez most is, egy brazil ápolónőnek, Lidiane Melonak hála.