Zamárdi-Felsőn, egy békebeli hangulatú üdülőben majdnem igazi olimpia zajlott a múlt héten. Csak annyi különbséggel, hogy az ötkarikás játékok helyett ez most az ötrégiós torna megkoronázása volt. Hogy mit is jelent ez pontosan annak a 120 hátrányos helyzetű gyereknek, aki részt vett a tornán, arról Kurja Tímea, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, a tábor szervezője mesélt.

Van egy település, aminek Szent Iván éjjelén megelevenedik a múltja. Ahol a a határkerülés ősi szokásával védik meg a lakosok – és odalátogatók – a városka békéjét. Ahol ezer évet járhatunk be néhány óra alatt fáklyákkal a kezünkben, az egyes korokhoz illő zenét játszó muzsikusokkal. Zamárdiban idén is részünk lehet az időutazásban!

Néha az ember olvasna valami jót, de nem tudja, melyik könyvet vegye le a polcról. Ehhez nyújtanánk segítséget azzal, hogy hónapról hónapra születésnapos íróktól ajánlunk olyan műveket, amelyek mindannyiunk bakancslistáján helyet kaphatnak!

Fenyvesi Zoltánt nagyon sokan ismerik a „Tiszta szívvel” című filmből, vagy épp a közösségi médiából. 2011-ben ismerte meg a SUHANJ! Alapítványt, ahova először handbike-ozni ment, később ugyanitt önkénteskedni kezdett. Idővel edző, majd kuratóriumi tag lett. Tavaly óta ő az alapítvány kommunikációs vezetője. A SUHANJ! edzőtermében az alapítvány munkájáról és az akadálymentesítés göröngyös útjáról kérdeztem. Beszélgetésünket olykor gyerekzsivaj szakította félbe, hiszen a SUHANJ Ukrajnából érkező gyerekeknek biztosít felügyeletet és programokat, önkéntes alapon. 

Mindannyiunknak vannak álmai. Vágyak, ötletek, amelyek hajtanak bennünket, és amelyek megvalósulása talán jobb helyé tenné az országot, a világot. Három hete pedig létezik egy weboldal is, ami segít, hogy ezeket az álmokat megvalósítsuk. Az alapító ötletgazdával, Kövesdi Gáborral beszélgettünk

Miért bántják egymást az emberek, miért vannak háborúk? – kérdezte egy kisgyerek az anyukájától nem sokkal a második világháború után. Az anyukát Doris Allennek hívták, pszichológus volt, és addig gondolkozott, hogy milyen választ is adhatna a gyermekének, míg végül megalapított egy olyan szervezetet, ami 1952 óta évi több tucat gyerektáborban köt össze különböző nemzetiségű gyerekeket. Neki köszönhetően 69 tagország 50 000 tagja küzd azért, hogy a felnövekvő generációk ne akarjanak háborúzni. Egy magyar táborvezetőt kértünk meg, hogy meséljen a tapasztalatairól.

Amikor kinyílnak az orgona lila virágai, azt hiszem, mindenki ösztönösen elkezdi magában azt a bizonyos éneket dúdolni. Összegyűjtöttünk még jónéhány, egészen különböző stílusú dalt, amelyekkel még szebbé tehetjük idén az anyák napját.

A húsvét előtti hetekben sokan a mai napig gyűjtögetik a vöröshagyma héját, mások jó előre megveszik a tojásfestéket, előkészítik az írókát, vagy épp virágokat préselnek a tojásdíszítéshez. Vannak azonban, akik számára a tojásfestés több, mint évi 5-6 tojás kipingálása. Népi iparművészek alkotásaiból nyílt kiállítás, ahol több száz, művészi igényességgel elkészített tojást csodálhatunk meg.

Még az orosz–ukrán konfliktus kirobbanása előtt szerettem volna írni egy cikket arról, hogy igaz-e a sztereotípia a magyarokra jellemző általános pesszimizmusról, az áldozatszerepről, negativitásról – s ennek kapcsán arról is, miként vélekedünk mi, magyarok egy-egy népről, népcsoportról –, de ahogy kitört a háború, úgy éreztem, nem időszerű a téma, félretettem hát egy időre. Aztán a menekültválság fokozódni kezdett, én pedig mégis elővettem a magyarokra vonatkozó sztereotípiát, de már egészen mást írok le, mint amit akkor írtam volna.

Sümeg azon magyar városok közé tartozik, ahol valószínűleg nehéz a végére érni egy nap alatt minden látnivalónak, még akkor is, ha az ember a kellemes, tavaszi időben veszi nyakába a várost, nem pedig nyáron, amikor a kánikulában könnyű elcsábulni, hogy „néhány óra kultúra” után inkább a Balaton fele vegyük az irányt. Történelem-, irodalom- és művészettörténet-órával is felér egy sümegi kirándulás. Sőt, ha egész nap bírjuk szuflával, még egy combos tesiórát is elszámolhatunk magunknak vagy a gyerekeknek!

Építészek, festő-, textil-, fa-, szobrász- és lámparestaurátorok egész hada, kivitelező mesterek sokasága dolgozott azon, hogy az Operaház olyan pompában nyithasson újra, ami méltó az idén 138 éves épülethez. A „Sugárúti Palotában” sétálva, a sok aranytól káprázó szemmel beszélgettem Verebes Dóra vezető festőrestaurátorral rekonstrukcióról és retusálásról, aranyról és márványról, és arról, hogy kerültek diabolo lövedékek az auditórium falifestményébe.

Zabálócsütörtök, kövér csütörtök, torkos csütörtök – valami rejtélyes oknál fogva az előbbi kettő főként néprajzi szövegekben, régi szokásokat taglaló írásokban jelenik meg, míg a torkos csütörtökre a Google-kereső oldalakon keresztül hozza a kisebb-nagyobb éttermek ajánlatait. Sőt, az éttermek jó részében már torkos napok néven szerepel, egészen vasárnapig torkoskodhatunk (zabálhatunk?) olcsóbban. Én pedig azt gondolom, ez az elgondolás elég sok sebből vérzik.