„Talán köztük vannak a jövő olimpikonjai” – nehézsorsú gyerekek balatoni táborában jártunk

Zamárdi-Felsőn, egy békebeli hangulatú üdülőben majdnem igazi olimpia zajlott a múlt héten. Csak annyi különbséggel, hogy az ötkarikás játékok helyett ez most az ötrégiós torna megkoronázása volt. Hogy mit is jelent ez pontosan annak a 120 hátrányos helyzetű gyereknek, aki részt vett a tornán, arról Kurja Tímea, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, a tábor szervezője mesélt.

Ahol tényleg kibillen az idő – Szent Iván-éji utazás Zamárdi múltjába

Van egy település, aminek Szent Iván éjjelén megelevenedik a múltja. Ahol a a határkerülés ősi szokásával védik meg a lakosok – és odalátogatók – a városka békéjét. Ahol ezer évet járhatunk be néhány óra alatt fáklyákkal a kezünkben, az egyes korokhoz illő zenét játszó muzsikusokkal. Zamárdiban idén is részünk lehet az időutazásban!

„Reméljük, hogy a következő paralimpiára nálunk készülnek a versenyezők” – interjú Fenyvesi Zolival
Fenyvesi Zoltánt nagyon sokan ismerik a „Tiszta szívvel” című filmből, vagy épp a közösségi médiából. 2011-ben ismerte meg a SUHANJ! Alapítványt, ahova először handbike-ozni ment, később ugyanitt önkénteskedni kezdett. Idővel edző, majd kuratóriumi tag lett. Tavaly óta ő az alapítvány kommunikációs vezetője. A SUHANJ! edzőtermében az alapítvány munkájáról és az akadálymentesítés göröngyös útjáról kérdeztem. Beszélgetésünket olykor gyerekzsivaj szakította félbe, hiszen a SUHANJ Ukrajnából érkező gyerekeknek biztosít felügyeletet és programokat, önkéntes alapon. 
Ha megismerik egymást, talán nem lesz kedvük háborút robbantani: ilyen a gyerektábor, amely a jövőnkért van

Miért bántják egymást az emberek, miért vannak háborúk? – kérdezte egy kisgyerek az anyukájától nem sokkal a második világháború után. Az anyukát Doris Allennek hívták, pszichológus volt, és addig gondolkozott, hogy milyen választ is adhatna a gyermekének, míg végül megalapított egy olyan szervezetet, ami 1952 óta évi több tucat gyerektáborban köt össze különböző nemzetiségű gyerekeket. Neki köszönhetően 69 tagország 50 000 tagja küzd azért, hogy a felnövekvő generációk ne akarjanak háborúzni. Egy magyar táborvezetőt kértünk meg, hogy meséljen a tapasztalatairól.

A megfestett tojásunk mi magunk vagyunk – egyéni és közösségi szinten is

A húsvét előtti hetekben sokan a mai napig gyűjtögetik a vöröshagyma héját, mások jó előre megveszik a tojásfestéket, előkészítik az írókát, vagy épp virágokat préselnek a tojásdíszítéshez. Vannak azonban, akik számára a tojásfestés több, mint évi 5-6 tojás kipingálása. Népi iparművészek alkotásaiból nyílt kiállítás, ahol több száz, művészi igényességgel elkészített tojást csodálhatunk meg.

Ilyenek is a magyarok: ami nem derül ki a közvélemény-kutatásokból
Még az orosz–ukrán konfliktus kirobbanása előtt szerettem volna írni egy cikket arról, hogy igaz-e a sztereotípia a magyarokra jellemző általános pesszimizmusról, az áldozatszerepről, negativitásról – s ennek kapcsán arról is, miként vélekedünk mi, magyarok egy-egy népről, népcsoportról –, de ahogy kitört a háború, úgy éreztem, nem időszerű a téma, félretettem hát egy időre. Aztán a menekültválság fokozódni kezdett, én pedig mégis elővettem a magyarokra vonatkozó sztereotípiát, de már egészen mást írok le, mint amit akkor írtam volna.
Sümegi Püspöki Palota – egy kiállítás, ahol megelevenedik a püspök, a királynő és a bolond

Sümeg azon magyar városok közé tartozik, ahol valószínűleg nehéz a végére érni egy nap alatt minden látnivalónak, még akkor is, ha az ember a kellemes, tavaszi időben veszi nyakába a várost, nem pedig nyáron, amikor a kánikulában könnyű elcsábulni, hogy „néhány óra kultúra” után inkább a Balaton fele vegyük az irányt. Történelem-, irodalom- és művészettörténet-órával is felér egy sümegi kirándulás. Sőt, ha egész nap bírjuk szuflával, még egy combos tesiórát is elszámolhatunk magunknak vagy a gyerekeknek!

„Remélem, az operákra is kíváncsi lesz, aki ide betér” – sosem látott pompában nyit újra az Operaház
Építészek, festő-, textil-, fa-, szobrász- és lámparestaurátorok egész hada, kivitelező mesterek sokasága dolgozott azon, hogy az Operaház olyan pompában nyithasson újra, ami méltó az idén 138 éves épülethez. A „Sugárúti Palotában” sétálva, a sok aranytól káprázó szemmel beszélgettem Verebes Dóra vezető festőrestaurátorral rekonstrukcióról és retusálásról, aranyról és márványról, és arról, hogy kerültek diabolo lövedékek az auditórium falifestményébe.
Húshagyókedd van, torkos csütörtök lesz – de egyik sincs hamvazószerda nélkül
Zabálócsütörtök, kövér csütörtök, torkos csütörtök – valami rejtélyes oknál fogva az előbbi kettő főként néprajzi szövegekben, régi szokásokat taglaló írásokban jelenik meg, míg a torkos csütörtökre a Google-kereső oldalakon keresztül hozza a kisebb-nagyobb éttermek ajánlatait. Sőt, az éttermek jó részében már torkos napok néven szerepel, egészen vasárnapig torkoskodhatunk (zabálhatunk?) olcsóbban. Én pedig azt gondolom, ez az elgondolás elég sok sebből vérzik.

Már követem az oldalt

X