Hős

Őstermelőktől vásároltunk a közösségi média segítségével – egy megvalósítható sikertörténet

Amikor a nagy áruházláncok üzleteiben vásárolok, keresem a magyar árukat. Közben pedig mindig eszembe jut, milyen sok lépés kellett ahhoz, hogy hozzám jussanak a termékek, és mennyivel kevesebbet kapnak értük azok, akik előállították, mint amennyit én a boltban fizetek. Sokat gondolt erre Zsuzsi is, de ő nem állt meg a mélázásnál: közösséget épített maga köré, és mára lehetővé teszi, hogy ő és e csapat tagjai felesleges lépések nélkül, közvetlenül a termelőktől jussanak hozzá jobbnál jobb hazai termékekhez.

Zsuzsi háromgyerekes anyukaként él a főváros egyik külső kerületében. Tizenöt év irodai múlt után most természetgyógyászatot tanul, közben pedig három éve azon munkálkodik, hogy a környékbeliek jó minőségű, őstermelői árucikkekhez jussanak hozzá, minél gyorsabban. A békéscsabai születésű nő számára mindig is fontos volt az egészséges életmód, saját felhasználásra már nagyon régóta igyekszik a lehető legtöbb terméket közvetlenül a termelőtől beszerezni. Mára pedig nemcsak magának, hanem a környékbeliekből verbuválódott, egyre bővülő társaságának is vásárol – például nekem is.

„Májusban volt három éve, hogy a Vegyél Hazait Facebook-oldalon láttam egy epervásárlási lehetőséget, ahol rengetegen jelezték kommentben, hogy szeretnének vásárolni. A termesztő, akivel kapcsolatba léptem, javasolta, fogjak össze másokkal, hogy nagyobb legyen a mennyiség, hiszen egy-két rekeszt neki nem éri meg kiszállítani. Megfogadva tanácsát a poszthoz hozzászóló emberekből csináltam egy Messenger-beszélgetést, javasoltam a többieknek, hogy intézem én a beszerzést, számoljuk össze, ki mennyit szeretne, rendeljük meg együtt.” Zsuzsinak akkor még eszébe sem jutott folytatás, de mivel csupa olyan ember volt a közelében, aki szívesen vásárolt termelőktől, újabb és újabb vásárlások igénye merült fel.

„Egyre bővült a csoport, az ismerőseim is kérni kezdték, hogy vegyem be őket, és a tagok is újabb embereket hívtak a beszélgetésbe. Mindig amilyen szezon volt, olyan termékekre lett igény” – meséli Zsuzsi, aki

mára egy körülbelül 130 állandó tagból álló kis közösség számára szerez be olyan termékeket, amelyekben ő maximálisan megbízik, és bátran mer ajánlani az érdeklődőknek.

„A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a neten és az ismerőseim javaslata nyomán felkutatok őstermelőket, majd felveszem velük a kapcsolatot. Ők elmondják, hogy mijük van, mennyi, és ha van elég megrendelés, elhozzák hozzám, a csoport tagjai pedig tőlem veszik át” – mondja Zsuzsi, amikor csengetnek: több száz mélyalmos tojás érkezik épp, arra mindig nagy az igény. Hatalmas tojások, egész más színű a sárgájuk, mint a bolti társaiknak – ezt tapasztalatból mondom, hiszen 10 tojással távozom.

„Ha valaki beválik, akkor ő lesz az adott termékből a fix beszállító. Egy terméket egy szállítótól veszek, azt gondolom, hogy így fair” – mondja.

 Ilyen üzenetekkel jelentkezik Zsuzsi nap mint nap

„A termelőnek is jó, hogy nem a nagybanin kell levert áron eladnia a termékeket, tehát neki jobban megéri anyagilag, és nekünk is. Általában a termelőkkel való kommunikáció után a csoportban jelzem, hogy miből lehet rendelni, összesítem a csoporttagok rendeléseit, majd leadom a rendelést.”

Zsuzsi tapasztalatból tudja, hogy bizonyos termékekből érdemes 10-20 százalékkal többet venni, mert úgyis lesz gazdája – így vettem én is a tojást előzetes megrendelés nélkül.

Mit, honnan?

Az évek alatt egyre inkább bővült a termékek köre, amit a csoport tagjai közösen megvesznek. A fűszerpaprika Magyarbánhegyesről érkezik, az alma a Nyírségből, Mátészalkáról hozzák a szilvalekvárt, a hús pedig Újkígyósról jön konyhakészen – hogy csak néhány példát említsünk.

„Több mint 15 éve vásárolok attól a termelőtől, aki a húst szállítja hozzánk. Ezek az állatok nem kaptak antibiotikumot, és nem tápon, hanem takarmányon nevelkedtek, így sokkal finomabbak, egészségesebbek bolti társaiknál. Ráadásul bármilyen meglepő, olcsóbban hozzá lehet jutni, mintha hentestől vásárolnánk” – meséli Zsuzsi, hozzátéve, hogy a húst szállító termelők egyébként jónevű éttermeknek is szállítanak. Ahogy mondja, a hozzá szállító termelők nagy része hasonlóan működik: éttermeknek, esetenként viszonteladóknak szállítanak, ami mellé jól jön számukra az az eladható mennyiség, ami a csoport rendeléseiből összejön.

Mára már lekvárt, mézet, bag-in-boxos gyümölcslevet is vásárolnak együtt, de az elv mindenhol ugyanaz: mindenből azt keresi, ami a legjobb minőség, és amiben nincs semmiféle adalékanyag. És a helyzet hasonló a friss termékekhez: a közös vásárlás által az árak is kedvezően alakulnak.

Amire már jobban figyel…

Sajnos csalás is előfordulhat egyszer. Egy kisvállalkozó diót kínált, de bizonyos százaléknyi előleget kért. Zsuzsi jóhiszeműen belement a játszmába, de a dió nem akart megérkezni. „Jöttek a történetek, hogy miért nem tudják hozni. Kint felejtették az udvaron, ezért elázott a dió, de ne aggódjunk, lesz új szállítmány. Arról kiderült, hogy mégsem jó… hetekig ment a mese, a hitegetés, én pedig sokáig hittem nekik, mert hihetőek voltak a történetek. A végén azt mondták, hogy inkább visszautalják az előleget. Ez sem történt meg.” Azóta Zsuzsi óvatosabb az új beszállítókkal, mert tudja, a csoporttagok előtt is kerülhetett volna kellemetlen helyzetbe – így „csak” a saját pénztárcája bánta, és persze az ideje, amit a szélhámosra szánt… 

Nem üzlet: falu a városban!

Zsuzsi hangsúlyozza, nem szeretné a viszonteladók táborát erősíteni, ez az egész Messenger-csoport másról szól: szeretne összehozni egy kis társaságot, aki így kedvező áron tud jót vásárolni. Mivel beszélgetni, szervezkedni szeret, örömmel kutatja fel a termelőket, és nem okoz neki gondot az sem, hogy napi szinten csöngetnek be hozzá, hogy a kincseket rejtő garázsból hazavigyék a roppanós almát vagy épp – az immár megbízható helyről szerzett – diót. Mint mondja, számára nem megterhelő a plusz idő, amit erre rászán. Az sem véletlen, hogy úgy beszéltük meg, nem a személyére, hanem a kezdeményezésére helyezzük a hangsúlyt ezzel az írással: ugyanis

bárki megteheti, amit ő megtesz!

Érdemes is hasonlóba fogni a saját ismerőseinkkel, a saját környékünkön! Jól járhatunk így mi is, és a termelők is – olyan kis érdekközösség alakulhat ki így, amire nagy szükség lenne a mai világban!

Ajánljuk még:

Vidéki sanzon: januári disznóvágás pesti szereplőkkel

Apai nagyanyámat szűkszavú embernek ismertem. Szigorú tekintetű parasztasszony volt, aki a második világégés idején érdekalapú, de érzelmekkel átszőtt barátságot kötött egy pesti testvérpárral. Róluk szól ez a történet, harminc évvel a háború utánról, az alföldi tanyavilágból.

 

Már követem az oldalt

X