Macskaszőr-kálváriám története, avagy furminátorral a kiegyensúlyozottságért

Az új év beköszöntével úrrá lett rajtam a tehetetlenség érzése. Nehezebben álltam neki a munkának, a tanulásnak, a főzésnek, és még a takarítás se ment, pedig az általában kikapcsol, és jó érzéssel tölt el. Nem is értettem, hogy jutottam el addig, hogy a máskor olyan tiszta és rendezett lakás tiszta macskaszőr legyen.

Amikor ez az állapot már vagy két hete tartott, vadul kezdtem keresni az okokat: nem vagyok a helyemen az életben? Valami baj van a párkapcsolatomban? Hazudok magamnak? Visszavezethető a motiválatlanság egy gyermekkori traumára? Milyen az anyámmal a kapcsolatom? Mit mondana a pszichológusom? Egyre mélyebbre ástam magam az önismeret bugyraiba, de nem találtam a megoldást. Aztán rájöttem, hogy tévedésből következménynek gondoltam az igazi okot, a mindent beterítő macskaszőrt... És úgy tűnik, nem is volt olyan nehéz legyűrni a problémát, mint elsőre gondoltam!

Nyáron fogadtunk örökbe két kiscicát, akik (szerencsére) teljesen felforgatták az életünket. Átrendezték a mindennapjainkat, tönkretették jónéhány használati tárgyunkat, és közben annyi vidámságot hoznak a napjainkba, hogy egészen az utóbbi időszakig úgy gondoltam, hogy minden elhullajtott szőrszáltól, ellopott kolbásztól és ripityára tört jénaitól örömmel el tudok tekinteni.

Csak azzal nem számoltam, hogy a macskák növekedésével a szőrük hossza és száma is drasztikusan nőni fog, ami egy másfélszobás lakásban igencsak nagy problémát tud okozni.

Kertes házban nőttem fel, ahol mindig voltak ki-bejárós cicáink. Némi szőrrel ott is meg kellett küzdeni, de ami most nálunk van (volt), az egy teljesen más lépték. Mondjuk nem értem, hogy miért a leghidegebb hónapban kezdték el ledobni a téli bundájukat. Talán a lakásban tartás okán? Az biztos, hogy december vége felé kezdett elviselhetetlen mértéket ölteni a dolog. Ha kinyitottam a hűtőt, szőrszálak röppentek fel, ha belekortyoltam a reggeli kávéba, egy-egy cirmos szál mindig előbukkant, ha a tűzhelyre raktam valamit, a fellobbanó láng az odahullatott bundától sercent egyet. (Az egy másik cikk témája, hogy a mi cicáink miért ücsörögnek a gáztűzhelyen, de ha megfejtem, ígérem, megírom!). A ruháimhoz pedig annyi macskaszőr tapadt, hogy attól féltem, az utcán rám fog támadni egy kutya, mert macskának néz.

Szóval egy ideig azt gondoltam, az én hibámból történik mindez, biztos nem takarítok elég hatékonyan. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy internetes oldalakat böngészek, ahol különböző fórumokon macskatartók próbálnak segítséget nyújtani kétségbeesett, kezdő sorstársaiknak a vedlési időszakban. Ekkor már éreztem, hogy valamit tennem kell, de a ténnyel való teljes szembenézés akkor következett be, amikor ráeszméltem, hogy furcsa fantáziálásaim vannak, már naponta többször is. Szégyellem bevallani, de sokszor gyantacsíkokat láttam magam előtt, sőt olykor elképzeltem, hogy szépen legyantázom őket, mint a kozmetikus az én lábaimat. Ekkor hirtelen megszületett az elhatározás, hogy megtalálom az eszközt, ami kihúz a csávából. 

Cicafésű, cicakefe

Nem kétlem, hogy van olyan kefe, ami némi szőrt eltávolít a vedlő macskáról, de úgy tűnik, a miénk nem ilyen. Inkább fellazította a két jószág szőrét, és abban nyújtott segítséget, hogy a szőr minél hamarabb kihulljon – a kávéba, kanapéra, szőnyegre, stb. 

Szöszeltávolító

A józan ítélőképességem szerencsére még ebben a zaklatott időszakban is megmaradt, a gyantázós fantáziálást inkább csak vészcsengőnek értelmeztem, nem volt olyan pillanatom, amikor a tettek mezejére léptem volna. Viszont a ragadós lapok gondolata megihletett, és a szöszleszedő hengert elkezdtem a gócponton, vagyis a cicák egész felületén alkalmazni. Egészen komoly sikereket értem el a módszerrel, a cicák meg játéknak fogták fel, de nem volt túl költséghatékony és környezettudatos megoldás, rengeteg hengert elszőröztem így.

Porszívó

Persze a lakást is porszívóztam, de most nem (csak) erre gondolok. Magukat a macskákat szívtam, amit szintén élveztek, de a módszer mégsem volt tökéletes…

Furminátor

Az eszköz, ami megmentett. Nem is úgy tekintek rá, mint egy tárgyra, hanem mint Arnold Schwarzeneggerre, aki ezúttal nem pusztít, hanem az a küldetése, hogy megmentse a szőrben fuldoklókat.

Korábban hírből sem ismertem ezt a borotvaformájú fésűt, avagy aljszőrkefét, ráadásul a vélemények sem voltak egyöntetűen pozitívak, de én az első pillanatban megéreztem, hogy a furminátor és én megtaláljuk majd a közös hangot. Nem is szerelem első látásra volt ez – már a találkozás előtt éreztem, hogy nem fogok csalódni. És valóban, a kézreálló fésű kihúzza azokat a szőröket, amik már amúgy is elhaltak, és amiből minden elképzelhetőnél több van egy (két) apró macskán. A boltból hazaérve azonnal megkezdtük a furminálást. A kulisszatitkok megismeréséhez (a fotógalériához) kattints a képre! 

Alig ütköztünk ellenállásba, és körülbelül egy órát e nemes tevékenységnek szántunk, az eredmény pedig meggyőző volt! Arra persze vigyázni kell, hogy ne vigyük túlzásba a tevékenységet, ami nem is olyan könnyű, mivel a furminálás függőséget okoz!

De ha ezen az utolsó problémán is túljutunk, már csak azon kell gondolkodni, hogy mire lehetne felhasználni azt a rengeteg macskaszőrt, amit szépen egy kupacba gyűjtöttünk. Én először amilyen gyorsan csak tudtam, megszabadultam tőle, de már látom, egy vedlés alatt egy csinos kispárnára valót is összegyűjthetnék… Azt hiszem, erre azért még alszom egyet a macskaszőrmentes ágyamban!

Ha tovább kalandoznál a cicák világában, olvass a dorombolásukról, a kutya-macska barátságról vagy épp a macskariasztó és macskacsalogató növényekről!