Macskariasztó és macskacsalogató növények a kertben

Kert

Macskariasztó és macskacsalogató növények a kertben

Az én macskám szereti a petrezselymet, a tiéd lelegeli az orchideát. Az ő cicája majdnem meghalt a karácsonyi kaktusztól, a mi Cirmosunk meg rajong a levenduláért és a levendulás sütikért. Nem vagyok egy cicabolond, ám a dorombolók mind imádnak. Körülnéztem hát, milyen viszonyban állnak a macskák a növényekkel.

Szabó Magda macskája, Évuka egészen odavolt a vízipálmáért. Ugrándozott a boldogságtól, ha az író-olvasó találkozóról virágcsokorral tért haza gazdája, mert abból is szépen szemezgethetett – legalábbis erről olvashatunk az írónő Örömhozó, bánatrontó című kis művében. Tulajdonképpen nem is Szabó Magda írta, hanem a cica, ő csak „lejegyezte” kis költői levelekben a növényevő és „szomszédbakujtorgó” négylábú gondolatait.

Vannak növények, amelyeket imádnak egyes cicák, és vannak rájuk veszélyesek is. Ha lakásban tartjuk a cicát, mindenképpen tájékozódjunk, mielőtt növényekkel népesítjük be a szobát! Ha a növényről a halovány gyanú is felmerül, hogy bármely része mérgező, akkor ne vigyük haza semmiképp! Ne tegyük ki a macskát annak a veszélynek, hogy nagy növényéhségében éppen egy leandert vagy egy angyaltrombitát fog megkívánni.

Cat observing it's prey in a tree

Fotó: 123RF

A cserepes bambusz, az orchidea, a banán biztosan nem fog neki ártani. A liliomfélékkel, a diffenbachiával, a philodenronnal, a mikulásvirággal viszont vigyázzunk – és a lista korántsem teljes.

Vannak olyan növények, amelyek a cicák számára legalább olyan kedvesek, mint egy kisegér – bár tapasztalatom szerint a maiak már jobban ismerik a petrezselymet és a bazsalikomot, mint a kis szürke rágcsálókat. Lehet, már az ő házuk tájára is befigyelt a vegánság…

A cserepes fűszernövények biztosan nem ártalmasak, és cicája válogatja, ki, melyiket kedveli: a petrezselymet, a citromfüvet, a zsályát vagy bazsalikomot. A szupermarketben vásárolt fűszernövényt érdemes rögtön átültetni egy picit nagyobb cserépbe, jó virágföldbe, így sokáig élvezheti a vitamindús zöldet a házi kedvencünk. Ne feledkezzünk meg a locsolásról sem!

Cat with green eyes in the color of the grass

Fotó: 123RF

Vethetünk macskafüvet vagy búzát, vannak cicusok, akik ezt igen szeretik legelészni – akadnak, akik a földből kirángatott kis gyökeres fűszálakat előszeretettel dugdossák el a kanapé alá, gondolva a rosszabb időkre.

A menta is kedves a legtöbb cicusnak, a kertben a macskamentát, a borsmentát is szívesen fogadják, ahogy a macskagyökér sem véletlenül kapta a nevét!

Vannak „macskariasztó” növények is, amelyek távol tartják a cicákat, ahol nem kívánatosok. Bár ez sokszor zsákbamacska, de a ruta például ezek közé tartozik. Ez az enyhén mérgező növény elriasztja a kígyókat is, de a macskák sem állhatják az illatát. Nem száz százalékosan biztos, hogy minden macska farkát felvágva fog világgá rohanni, ha ruta van a kertben, de sokan számoltak be arról, hogy bizony a ruta igenis bevált a nem kívánt látogatók esetén. Hasonló hatású a szelíd kék virágú macskajaj vagy macskaűző egynyári virágocska is.

Fotó: 123RF

Több forrás javasolja a levendulát vagy a rozmaringot bevetni a cicák ellen, de személyes tapasztalatom, és barátaim is megerősítettek ebben, hogy e két növény egyre népszerűbb a macskanépességben is. A frissen ültetettet először kerülgetik, mint a forró kását, aztán megbarátkoznak vele, sőt, imádnak a levendulabokrok árnyékában pihenni.

És ha épp a cicasimogatás közben olvasni támad kedvük, jó szívvel ajánlom elolvasásra az Örömhozó, bánatrontó című könyvet. Szabó Magda hosszú külföldi utazásai során kedvenc macskájáról a szomszédban élő fiatal házaspár gondoskodott, akiknek az írónő – Évuka cica nevében írt – humoros hangvételű levelekben köszönte meg az odafigyelést és a törődést. Ezeket a leveleket néhány évvel ezelőtt az írónő keresztfia, Tasi Géza rendezte kötetbe, és tette elérhetővé az irodalom- és macskakedvelő közönség számára.

Nyitóké: 123RF

Ajánljuk még:

Aranyba foglalt egészség – régi kincsünk, a birs

„Étel előtt hasat szorít, étel után hasat lágyít” – tartja a népi bölcsesség a legkésőbbi szüretelésű és egyik legrégebbi gyümölcsünkről a birsalmáról, melynek jellegzetes zamatát, átható illatát a magyar paraszti konyhától a főúri asztalig mindenhol megtaláljuk. Nagyanyámnál az első házban, azaz a tiszta szobában a szekrény tetején állandó téli vendég volt: utóérésre, lakásillatosításra használta, és persze ebből készült az isteni birsalmasajt és -lekvár is. Azt hiszem, a birsalma igazi értékeléséhez nekünk, magunknak is meg kell érnünk: ahogy telik az idő, egyre jobban szeretem.