Szakralitás, bor, Himnusz – barangolások Tokajtól Nyíregyházáig

Tokaj népszerű turisztikai célpont, magyarok és külhoniak egyaránt szívesen látogatják az aszú hazáját. De a Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket érintő terület többi sok-sok települése még ma is sokkal kevesebb látogatót vonz, mint azt a szépsége, kulturális és környezeti értékei indokolnák. Pedig ez a terület adott otthont a nyelvújításnak, itt született a Himnusz, és ha semmi más nem lenne is: gyönyörű vidék, tele eldugott kincsekkel. Lehetetlen minden látnivalóját felsorolni, de egy próbát teszünk, hogy a személyes kedvenceket bemutassuk!

Két keréken és vízen

A gyorsaság által nem időt nyerünk, hanem megélt időt veszítünk el – olvastam valahol, és egyet is értek a gondolattal. Biciklin tekerve olyan részleteit mutatja meg a táj, amiket a gyorsan suhanó autóból nem lehetne észrevenni, megélni. Ha az ország északkeleti csücskében pattannánk két kerékre, választhatjuk például a Tokajt Nyíregyházával összekötő utat. Emberléptékű tempóban, meg-megállva lehet elsuhanni a Nyíregyháza mellett található Honvédelmi Emlékpark mellett, majd Rakamazon pihenhetünk meg legközelebb a Nagy Morotva Vízi Tanösvényt és a turul-szobrot megnézni. Tokajba érkezve a borkóstolókon kívül (csak óvatosan, bringások!) érdemes megismerni a hangulatos barokk belvárost.

A Szatmár-Beregi kerékpáros örökségtúra a Felső-Tisza-vidék településein visz keresztül. Meglehetősen hosszú, 230 kilométeres út, ám szinte teljesen sík terepen halad, amelynek során megismerhetjük Záhonyt, az egykori Szovjetunió kapuját – a városka egyfajta időkapszulaként őrzi a régi rendszer emlékeit –, a túristvándi vízimalmot, a tarpai szárazmalmot vagy ugyanitt a különleges, úgynevezett csónakos fejfás temetőt, de megcsodálhatjuk Lónyán a haranglábat is. Tivadaron páratlan kilátás nyílik a Tiszára, Vásárosnaményban pedig a Beregi Múzeumot kell feltétlenül meglátogatni – hogy csak néhány személyes kedvencemet emeljem ki.

A túristvándi vízimalom

Természeti és kulturális értékek nyomába nemcsak szárazföldön, vízen is eredhetünk: mind a Tiszán, mind pedig az Öreg-Túr sekély, biztonságos vizén szervezett túrák várják a vendégeket. Az irodalom kedvelői bizonyára szívesen megkeresnék a Tiszán a pontot, ahol a „kis Túr siet beléje”, és erre van is lehetőség Tiszabecs és Tivadar között. Sőt, az út során meglátogatható a híres nagyari Petőfi-fa: a ma is álló kocsányos tölgy alatt írta meg állítólag a költő a Tiszát.

Szakrális terek a térségben

A térség egyik legérdekesebb, legfontosabb kulturális emlékei a festett kazettás mennyezetes református templomok. Évekkel ezelőtt két hét leforgása alatt jártam meg a Vatikánt és az apró felső-Tisza-vidéki templomokat. Mondhatom, a monumentális római élmény után a festett mennyezetkazetták, a fehérre vakolt falak sokkal nagyobb hatást tettek rám. Azóta is szeretettel gondolok az apró szentélyekre, amelyek úgy állnak a Tisza mellett, mint a kastélyok a Loire partján. A csarodai templom falait XIII. századi freskók díszítik, a tákosi népi barokk díszítésű templomot pedig

nem véletlenül szokták mezítlábas Notre Dame néven emlegetni.

A sonkádi templom különlegessége abban rejlik, hogy mennyezetkazettáit a kilencvenes években fedezték fel, azelőtt évszázadokig rejtve volt szépsége. Jellegzetessége a környéknek, hogy a középkori templomoknak nincs saját tornya, hanem mellettük található a fazsindelyes harangláb. 

Nyugatabbra Sárospatakon már nemcsak templomokat nézhetünk meg, de a diákéletbe is betekinthetünk a Református Kollégium gyönyörű könyvtárban. Vizsolyban pedig az Árpád-kori templomban látható az első magyar nyelven nyomtatott Biblia, a Károlyi-biblia első példánya. A térségben a reformátusok mellett laknak római katolikusok is, de az ország görögkatolikus lakosságának egy jelentős része is itt él. Máriapócson található az egyik legjelentősebb templomuk, ami nemcsak a görögkatolikus vallású lakosságot vonzza: az 1600-as években a legenda szerint könnyezni kezdett az akkor apró templom Mária-szobra. Azóta az ország egyik legjelentősebb búcsújáróhelye a település.

Máriapócs

Talán a Nyírbátorba látogatók kaphatnak ízelítőt leginkább a térség vallási sokszínűségéből: van itt görögkatolikus templom, ferences rendház, a hozzá tartozó műemlék minorita templommal, illetve szintén műemlék református templom is. Sajnos a város számos izraelita lakójára már csak a temető emlékeztet, egykori két zsinagógája nem áll már. Tudvalevő, hogy a kitelepítések, a holokauszt borzalmai a keleti országrész zsidóságát érintették legnagyobb számban. Nyírbátort, a sárkányok városának is nevezik. Hogy miért? Sok egyéb érdekesség mellett ezt is megtudhatja az, aki a Várostörténeti Sétányon végigmegy.

Gasztronómia – ami ehető

Nem kérdés, hogy egy-egy vidéket a saját gyomrunkon keresztül ismerhetünk meg igazán, a gasztronómiát pedig két úton is: egyrészt betérhetünk a legjobb éttermekbe, ahol jó esetben mindent meg fogunk találni, ami az idők alatt kikristályosodott, és generációk gondos munkájának köszönhetően tökéletesre fejlődött az adott környéken. Másrészt legalább ilyen nagy élmény, amikor a helyiek vendégelnek meg.

Szabolcsban volt szerencsém rengeteg házi finomságot megkóstolni, és idővel megértettem, mitől más itt a töltött káposzta, mint az országban máshol, hogyan készítik húsvétkor a sárga túrót, vagy épp miért szeretik a gyerekek a furcsa nevű mocskos tésztát. Ezen a tájon olykor gombóc kerül a levesbe, és mákkal fogyasztják a főtt kukoricát. Ha jókor megyünk, nemtudomszilvából készül a szilvásgombóc, de az is lehet, hogy magunknak szedhetjük a híres szabolcsi almát és a milotai diót.

Tokaji aszú és túrógombóc

Ha vendégségbe nem is megyünk egy nyaralás alatt, érdemes meglátogatni a turizmusra szakosodott éttermek mellett a kis bisztrókat, büféket is. Azt hihetnénk, hogy a nemzetközi gyorséttermek korában a városi gasztrofolklórnak befellegzett, de szerencsére, ha szemfülesek vagyunk, találhatunk olyan különlegességeket, mint például

a kiflis gyros, amit nyíregyházi eredete miatt nyírosz néven is emlegetnek.

Sosem fogom elfelejteni, amint Szabolcs megyei egykori szerelmem élete első budapesti gyrosozásakor megrökönyödve kérdezte, hogy kiflis nincs? Én pedig szintén megrökönyödve kérdeztem vissza: hogy micsoda? S bár az ifjúkori szerelem nem bizonyult tartósnak, kétségkívül megszerettem a csirkehúsos, tejfölös sajttal megszórt (a görög és török ételhez semmiben nem hasonlító), laktató fogást, ami nemcsak nagyon finom, hanem egyben azt is bizonyítja: a gasztrokultúra – beleértve a streetfoodok világát – egy folyton változó, állandó fejlődésben lévő csoda.

A tradicionálisabb ízekre vágyókat szintén Nyíregyházán a Sóstói falumúzeumban a Régi Magyarország Ízei gasztrofesztivál várja minden évben, ha pedig egy bortúra alkalmából a Sárospatak–Tokaj útirányt választanánk, egy csodásan fejlődő szektorba tekinthetünk be: korábban a borászatok mellett nem volt hagyománya az éttermeknek, egy-egy borkóstolón sokszor csak pogácsát, sós süteményeket kínáltak, az utóbbi húsz évben azonban sorra nyitnak a jobbnál jobb borházak, amelyek sokszor egyben éttermek is. A hegyaljai éttermek célja egyre inkább a helyi alapanyagok használata és a termelőkkel való együttműködés. Tőlük mi magunk is vásárolhatunk: például a Tokaj-Hegyaljai termelői piacon vehetünk mádi sajtot, zempléni gombákat, és persze mindent, ami a borhoz kapcsolódik. 

Gasztronómia – ami iható

Ha Északkelet-Magyarország, és iható csodák, akkor nem kérdés, hogy a világhírű tokaji borvidék az első, ami mindenkinek eszébe jut. A Himnuszban is megénekelt vidék történelméről itt írtunk korábban, s habár Tokaj az Tokaj, elsőségét senki nem vitatja el, érdemes itt is nyitott szemmel járni: a szomszédos települések telis tele vannak pincészetekkel. Néhány éve útbaigazítást kérve ismerkedtünk meg mikóházi lakosokkal, akik rögtön a borukkal is megkínáltak, és bizton állíthatom, hogy igazi minőségi termék bukkant elő a hobbiborászok hangulatos pincéjéből. Más esetben Tállyán vettünk jóféle furmintot – de nem ám bolti csomagolásban: egyenesen a hordóból érkezett kétliteres palackokba a száraz fehérbor.

Tokaji aszú

Alig néhány kilométerrel északabbra már egy más jellegű ital miatt is érdemes körbenézni. Az utóbbi évek reformjai okán a pálinkafőzésben is bekövetkezett egy minőségi forradalom, 

alma- és szilvapálinkájáról híres a táj,

számos kistermelő, és nagyobb főzdék is készítenek e két jellegzetes gyümölcsből, és persze a környék egyéb gyümölcseiből is pálinkát. Ám úgy a borra, ahogy a pálinkára is igaz: a fogyasztó felelőssége, mit és mennyit iszik. Érdemes figyelni rá, kitől vásárolunk, mert mint mindenhol, itt is előfordul túlárazott és rossz minőségű termék is.

Régi-új tradíció a környéken a sörfőzés. Elsőre szinte szentségtörésnek tűnik, hogy Tokaj városában sört is főznek, pedig írásos emlékek bizonyítják, hogy ennek több évszázados hagyománya van. Tradicionális és újhullámos söröket is készítenek, ha pedig Nyíregyháza irányába indulunk, sorra találkozunk a többi fiatal, lendületes kezdeményezéssel, és örömmel konstatálhatjuk: már nemcsak a sörivásnak van hagyománya, hanem a kézműves sörfőzésnek is.

Hírességek nyomában

Ha már jóllaktunk, nem marad más hátra, mint végiggondolni, kik is éltek előttünk e tájon? Honnan indult Móricz Zsigmond, Benczúr Gyula, Krúdy Gyula, Kossuth vagy épp Kazinczy?

Móricz például Tiszacsécse szülötte. Számára ez a föld volt mindig is az otthon,

az itteni emberek ihlették parasztábrázolásait,

és annak ellenére, hogy Móricz nem idealizálta a szegénységet, amit sokakhoz hasonlóan át kellett élnie, mindvégig szerette és tisztelte a csécsei embereket, vágyott vissza szülőfalujába. Egykori szülőháza ugyan már nem áll, de helyén emlékházban tudhatunk meg sokat mind az íróról, mind pedig a korabeli életről. Ráadásul e településen is találhatunk egyet a mennyezetkazettás templomok közül.

Kossuth Lajos Monok szülötte, már csak az ő szülőháza miatt is érdemes ellátogatni a településre. Van azonban látnivaló még itt bőven, három különböző stílusú kastélyt nézhetünk meg, de szépek a templomai és a világháborús emlékmű is.

De környékbeli volt Kölcsey is: a család egykori kúriája helyén most emlékkiállítást nézhetünk meg, és a különös, csónak alakú fejfák között a temetőben megtalálhatjuk a Himnusz szerzőjének márvány síremlékét is.

Benczúr Gyula, a romantika egyik legjelentősebb magyar festőművésze Nyíregyházán született. Bár életműve elsősorban nem ide kötötte – Kassán tanult, majd olasz, francia, német tanulmányutakon vett részt –, a város hűen őrzi emlékét, a Jósa András Múzeumban állandó kiállításon emlékezhetünk meg életművéről.

Krúdy Gyula szintén nyíregyházi születésű. Ő alapította meg még diákként néhány társával a Nyíregyházi Sajtóirodát. „A Nyírség Magyarország legszebb tája.

Írni róla csak oly gyöngédséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról.

Vagy egy elaggott vitézi életről. Régi szép kalandokról, regényes hőstettekről, amelyek ifjúkorában eszébe juthatnának egy tunya, elcsitult falusi nemes embernek, midőn méhesében jelenen és múlton eltűnődik” – írja szülőföldjéről a Magyar Tájak című kötetében. Kirándulás előtt ajánlott olvasmány!

Tokaj-Hegyalja térségének különlegessége, hogy a magyar nyelvújítók az észak-keleti dialektust vették alapul munkájukhoz, nem véletlenül, hiszen a környék szülötte maga Kazinczy. Élete utolsó szakaszát Széphalmon töltötte – ott, a mai Sátoraljaújhely városrészén található a Magyar nyelv Múzeuma. Fantasztikus kiállítás, ahol kicsik és nagyok egyaránt találhatnak érdekességet.

Ilyen táj ez az északkeleti országrész. Lehetetlen néhány sorban írni róla, mert annyi szépség, annyi kultúra rejtőzik a sokszor szegényes, máskor viszont szépen fejlődő településeken. Egy biztos: aki egyszer megszereti, az a szívébe zárja, és vissza fog még látogatni ide.

A cikk megjelenését a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatta.