Mór könnyen elérhető városka, bárhonnan is indulunk. Megérkezve igazi kisvárosi hangulat fogad. Hogy borvidéken járunk, az nem kérdés, hiszen szőlősorok futnak, amerre a szem ellát. Olyan történelmi múlttal rendelkező településről van szó, ahol egymást követték harcos és békés időszakok, grófi családok pompája és a sváb nemzetiség sajátos epizódjai. De jegyeztek itt földrengést és bankrablást is – egyszóval színes Mór történelme, ráadásul egy kerek szám is kötődik történelméhez: 1984. január 1-jén, a szocialista Magyarországon századikként Mór kapott városi rangot.
Jómagam imádom az ilyen kedves kisvárosokat, ahol szinte karnyújtásnyira van minden. Szeretek megállni a központban, és szeretem, ahogy rend szerint egy szép parkban nyílik ki a tér. Tudom, hogy itt nem kell ahhoz sokat gyalogolni, hogy egy isteni sváb pékségben találjam magam – de ha az orrod után mész, akkor nem tévesztheted el.
A Lamberg-kastély – Mór fő látványossága
Mór központjában áll a Lamberg-kastély, kedves angolparkjával. A későbarokk lakot az 1800-as évek elején építették Fellner Jakab tervei alapján. 1810-ben földrengés rázta meg a települést, amiben a kastély jelentősen megsérült, egy részét újjá kellett építeni. Ma szép múzeum és kulturális tér működik benne.
Érdekesség: ez a földrengés volt hazánk eddigi legnagyobb, 5,4 erősségű földmozgása. A korabeli leírások szerint morajlásokat hallottak, és hosszú órákon át érezhetők voltak az utórengések. Ezek erősségét a környékbeliek fára akasztott kis csengettyűkkel figyelték. Persze, nem csak a földrengés kapcsán hallhattunk Mórról. Sokan tudják, hogy
innen származik a XX. század fordulójának legjelentősebb reformpolitikusa, Wekerle Sándor, akinek emlékét a város elevenen őrzi.
Életútját kiállításon kísérhetjük végig a Lamberg-kastélyban. És talán akad, akinek Mór említésekor a két évtizede történt hírhedt bankrablás jut eszébe. Ez volt a magyar kriminológia eddigi legkegyetlenebb, 8 halálos áldozatot követelő rablógyilkossága. A helyszín közelében sokszögű térplasztika emlékeztet az áldozatokra.
Túrák a Móri borvidéken
Már a XIX. században kialakult hazánk legkisebb borvidékének mai képe, ahol hangulatos és látványban gazdag túrákat tehetünk: a Móri parkerdő, a Lófar-völgy például a helyiek által is kedvelt kirándulóhely. Emellett a Csóka-hegyen és a Harmatos völgyön át akár a Csókakői várhoz is elgyalogolhatunk.
A Vértesnek ezen a részén az enyhe szelek szubatlanti klímát teremtenek a nyugati bérceken és északi-völgyekben, ennek megfelelően kiterjedt, öreg bükkösök népesítik be a területet, míg a lankásabb déli oldalakon a tölgy az úr.
A fennsíki fenyvesek, a dolomitsziklás kőrisek, összefüggő hársfaerdők együttesen adnak itt egy az összetett, különleges erdei életközösséget.
Ami az erdőnek áldás, a szőlőnek sanyarúság.
A mediterrán szőlő kevésbé viseli jól a változékony klímát, ezért honosodtak meg itt a betelepülő németek által behozott, a rajnai borvidékre jellemző szőlőfajták.
A sokak által ismert hazai ezerjó a filoxérajárvány után vált meghatározó fajtává. A móri borvidékre még jellemzőek a savas, férfias borok, bár a klímaváltozás és az új bordivat előnyére válik a vidéknek.
Az ezerjó hazájában rendszeresen szerveznek bortúrák. Mórról indulva, Csókakő felé tartva a bicikliút mentén ilyenkor szőlőjükben várnak a borosgazdák, ahol megpihenhetünk, borozhatunk, piknikezhetünk.
Lehet sétálva, biciklizve, lovaskocsizva kirándulni, és közben felfedezni a borút szépségeit, a dombokra felkapaszkodva pedig élvezhetjük a Vértes és a Bakony páratlan panorámáját.
A bor mellé megkóstolhatjuk a kvercedlit, a borbamártogatós süteményt. Ennek múltja a betelepült svábokig nyúlik vissza, de ma is szépen mintázott nyomófával készítik, érdemes megismerkedni vele. Legközelebb ősszel a Bornapok színes kavalkádja kínál majd kellemes időtöltést. Egynapos kirándulás helyszínének is remek választás Mór, de egy hétvégét is nyugodtan tervezhetünk ide: megszállhatunk wellnesshotelben, öreg présházban, szőlőskerti apartmanban is. A hely szelleme garantáltan marasztal majd, és bor nélkül is ezer jó élmény vár, ha Móron jársz!
