Hős

„Reggel nyolctól este kilencig folyamatosan mentettünk” – interjú Dr. Bali Tamás ezredessel, aki a szlovéniai helikopteres segítségnyújtást irányította

Dr. Bali Tamás ezredes a Magyar Honvédség Kiss József 86. Helikopterdandárjának parancsnoka. Ő szervezte meg és vezette le a magyarok által biztosított helikopteres segítségnyújtást a szlovéniai árvízhelyzetben augusztus elején. Interjúnkban a honvédség katasztrófavédelmi munkájáról, és a helikopterpilóták legtöbbünk számára ismeretlen világáról is kérdeztük.

Szlovéniát augusztus elején az elmúlt harminc év legsúlyosabb természeti katasztrófája érte. A hatalmas árvíz kapcsán azonban nemcsak a drámai képeket láthattuk a hírekben, hanem azt is, hogy a Magyar Honvédség nagymértékű helikopteres segítséget nyújtott a szomszédos államnak. Hogyan érkezik egy-egy nemzetközi segítségkérés, és milyen lépések követnek egy ilyet?

Minden nemzetközi felkérés több csatornán érkezik. Van egy politikai szint: amikor egy államnál katasztrófahelyzet alakul ki, akkor az államfő közvetlenül felkeresi azokat az államokat, akik segítséget nyújthatnak. Ezzel párhuzamosan elindul az adott országban egy katasztrófaelhárítási munka, ami Szlovéniában – Magyarországhoz hasonlóan – a honvédség feladata, ezért az ottani honvédség vezérkara is megkeresi a szomszédos országok katonai vezetőit. Létezik egy harmadik vonal is: Brüsszelben a NATO-központban van egy olyan szervezet, ahova a nemzetek kérésekkel fordulhatnak. Jelen esetben Szlovénia azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy biztosítsanak légiszállítókapacitást a tagországok számukra.

Mindhárom vonalon megérkezett a kérés hozzánk, a honvédelmi miniszter rábólintott, ezután a honvédségben megkezdődött a technikai megközelítésű kommunikáció. Ekkor azt kellett eldönteni, hogy pontosan milyen módon tudunk segíteni. Mivel légi segítséget kértek, a légierőhöz került a kérdés, innentől kezdve pedig az én feladatom volt megszervezni, hogy az adott napokon megadott mennyiségű üzemképes helikopter és megfelelő létszámú ember álljon rendelkezésre. Ilyenkor a repülőzászlóaljak parancsnokaival, a műszaki zászlóaljakkal közösen zajlik a munka. Elég gyorsan kellett cselekedni, hiszen mentési munkáról volt szó. 

Jelen esetben milyen személyi feltételekkel indultak, mennyi szervezési idő után érkeztek Szlovéniába, és ott pontosan mit kellett tenniük?

Vasárnap délelőtt tizenegy órakor kezdődött az egyeztetés, délután hatkor pedig már Nagykanizsán voltak a helikoptereink. Két helikopterrel mentünk, a bázis végig Nagykanizsán volt. Embermentésre és teherszállításra is készültünk. A hasonló katasztrófavédelmi helyzetek esetén sokszor az élelmiszerszállítás a fő feladat, jelen esetben is voltak olyan területek, amelyek időszakosan teljesen elzáródtak a külvilágtól. Ide élelmiszert, gyógyszert szállítottunk, csörlővel adtuk le a szállítmányt. Két óra alatt hétszáz kiló élelmiszert tudunk kiszállítani, mi pedig ötven órát repültünk, tehát óriási mennyiségű élelmiszert tudtunk átadni.

Ezenfelül

két olyan idős embert mentettük meg, akik különben egészen biztosan meghaltak volna, illetve az egyik elzárt területről egy várandós nőt is el tudtunk vinni, akinek megindult a szülése.

Általában milyen jellegű feladatai szoktak lenni a helikopteres katonáknak?

Katonai és katasztrófavédelmi munkáink vannak. Előbbiek nagyon szerteágazóak, döntően országvédelmi feladatok. Ez sokszor a szárazföldi erők szállításában és kiemelésében mutatkozik meg, például szükség esetén a sérült katonákat egészségügyi intézményekbe szállítjuk. 

Katasztrófavédelmi feladataink között személymentésen kívül előfordul, hogy a tűzoltásban veszünk részt. Érdekesség, hogy éppen egy éve tüzet oltottunk, szintén Szlovéniában. Akkor nem az áradás, hanem a szélsőséges szárazság okozott katasztrófahelyzetet. Itthon is elsősorban tűzoltási, töltéserősítési feladataink vannak. Átszakadt töltések esetén a pótlás is a mi feladatunk.

 Dr. Bali Tamás

Laikuskét is érzékeljük, hogy a klímaváltozás szélsőséges időjárási körülményeket eredményez. Növekedett az utóbbi évtizedekben az olyan munkáik száma, amelyek természeti katasztrófákkal kapcsolatosak?

Egyre több a tűz, itthon főleg a Duna-Tisza-közi területeken, a Kiskunsági Nemzeti Parkban, illetve a Hortobágy területén. Persze korábban is előfordultak tűzesetek, de messze nem olyan számban, mint az utóbbi években. Szélsőséges eső is többször van, mint régen. Az a vízmennyiség, ami Szlovéniában komoly problémát okozott, egyébként nagyrészt hazánkon is átfolyt, itt is lehetett volna baj, de a legtöbb helyen a töltések miatt nem okozott problémát a szokatlanul nagy mennyiségű csapadék. 

Mentőhelikoptereket, rendőrségi és katonai helikoptereket is időről időre látunk az égen. Van átjárhatóság a feladatkörök között, például éppen a katasztrófavédelmi feladatok ellátása kapcsán?

Sajnos a katasztrófavédelemnek nincs saját helikopterállománya, így minden katasztrófavédelmi repülőfeladat hozzánk tartozik. A rendőröknek és a légimentőknek egészen más helikopterei vannak. A mentőhelikoptereknek le kell szállniuk, hordágyon kell a sérültet berakni a járműbe, szemben a mi, csörlős mentésre alkalmas gépeinkkel, amelyekkel leszállás nélkül is tudunk menteni. A rendőrség helikoptereinek pedig a megfigyelés a feladata – komoly szenzorokkal pásztázzák például az autópályákat, ezzel is kiszűrve a gyorshajtókat –, mentésre ezek a gépek nem alkalmasak.

Helikopterdandárjuk névadója Kiss József. Ki volt ő, miért éppen róla nevezték el az egyetlen magyar helikopterdandárt?

Kiss József I. világháborús pilóta volt, aki nemcsak rendkívüli tehetségével tűnt ki a többiek közül, hanem sajátos filozófiájával is. Ennek lényege az volt, hogy

élesen elkülönítette az ellenség és az ellenfél fogalmát. Azt vallotta, hogy míg az előbbit elpusztítjuk, a másodikat legyőzzük.

Az éles helyzetekben sem ellenségnek, hanem ellenfélnek tekintett minden embert, technikai bravúrjaival földre kényszerítette a pilótákat, sosem ölt embert. Végül az olasz fronton az ő gépét mégis lelőtték, ott halt meg mindössze huszonkét évesen, a Császári és Királyi Légierő legeredményesebb pilótájaként, tizenkilenc igazolt légi győzelemmel a háta mögött. Filozófiájának olyan nagy hatása volt, hogy Olaszországban a mai napig általános iskolákban tanítják mint alapelvet. Sajnos Magyarországon nem elég ismert Kiss József neve, de 2007 óta így hívják az akkori helikopterbázist, a mai helikopterdandárt, reméljük, idővel talán ezáltal is többen megismerik az ő filozófiáját.

Júniusban repülőtábort szervezett a Honvédség fiatalok számára. Kik jelentkezhetnek egy ilyen eseményre, és hogy telt ez az öt nap?

A Magyar Honvédségnek szerződéses jogviszonya van olyan iskolákkal, akik a katonai alapismereteket tantárgyként tanítják. Ezt honvédkadétprogramnak hívjuk, az ebben részt vevő diákok a honvédkadétok. A repülőtábor nekik szól, tehát egyfajta katonai előképzettség szükséges a jelentkezéshez. Itt, Szolnokon nemcsak katonai, hanem civil repülőtér is van. Az itteni repülős egyesület pedig egyfajta félkatonai egyesület, katonák és civilek is repülnek itt. A tábor szempontjából mindez azért fontos, mert a Sportegyesület és a Helikopterdandár együtt szervez táborokat, így ezt, a kadétoknak szóló eseményt is közösen rendeztük. Azonkívül, hogy megismerhetik a helikopterdandár életét, vitorlázórepülőkkel és motoros vitorlázórepülőkkel repülhettek, miközben természetesen találkoztak katonákkal, nagyon sok információhoz juthattak a katonák, repülősök életéről. Kecskemétre is elvittük őket, az ottani repülődandárt is megismerhették, megnézték a gripeneket, a falcont is. Emellett Szolnokon van egy repülős múzeum, a RepTár, melyet a Magyar Honvédség és Szolnok városa közösen üzemeltet. Itt a tárlatvezetések bárki számára elérhetőek, a táborozók is ezen a helyen ismerik meg a légierő történetét, kimondottan élményszerű vezetés keretében. A tábor lényege, hogy mindennap van repülés, és olyan elméleti tudást is kapnak, amely akár azt is segít letisztázni, hogy tényleg ezt a pályát válasszák-e később.

Fotókon a szlovéniai mentés:

A katonai pályaalkalmassági vizsgálatról tudni lehet, hogy komoly fizikai feladatok elé állítja a jelentkezőket. Emellett min megy keresztül, aki kimondottan repülni szeretne?

A jelentkezők kétfajta pályaalkalmassági vizsgálaton vesznek részt, amelyeknek nagyon konkrét szempontjai vannak. A katonai pályaalkalmassági ugyanaz, mint mindenkinek, emellett annak, aki a repülős egységbe akar kerülni, egy háromnapos kecskeméti vizsgálatsoron kell átesni. Ez egy komplex egészségügyi vizsgálat: szemészeti, fül-orr-gégészeti, forgószékes egyensúlyvizsgálatot vállalnak a jelentkezőknek, de belgyógyászati, ideggyógyászati, pszichológiai állapotukat is felmérik. Aki ezen is átmegy, megkezdheti a képzést.

Jelenleg hány helikopteres katonája van a magyar honvédségnek? Hogy képzeljük el a pilóták életét, mennyi időt töltenek a levegőben, mit csinálnak, amikor nem repülnek?

A helikopterdandár 1200 katonájából körülbelül 80-an pilóták, akik egy évben körülbelül 250 órát repülnek. Emellett rengeteg egyéb feladatunk van, melyek a biztonságos repüléshez elengedhetetlenek. A tanulmányaink során aerodinamikát, légi navigációt, meteorológiát tanulunk nagyon komoly szinten, de ez a tudás kopik, ami viszont nem megengedhető, mert bármikor szükség lehet az előhívására. Ezért a nem levegőben töltött időben a kopó tudását frissíti minden pilóta. Emellett tudni kell, hogy a fizikai állapotunk fenntartása a munkánk záloga: egy-egy mentés sikeressége függ a mi egészségünktől, ezért az egészség ápolása elengedhetetlen, sőt, a munka része a pilóták számára. Például a szlovéniai mentés alatt

reggel nyolctól este kilencig folyamatosan mentettünk, szélsőséges hőmérsékleti körülmények között.

Ez tizenhárom óra komoly fizikai munka egyhuzamban. Mivel ilyen fizikai és mentális terhelés alatt állunk, testileg, szellemileg és lelkileg is rendben kell lennünk.

Fotók: Magyar honvédség Kiss József 86. helikopterdandár

Ajánljuk még:

Evangélikus diakonisszák öröksége – egyház- és kultúrtörténeti kuriózumot láthatunk az Evangélikus Országos Múzeumban

Különleges és hiánypótló kiállítás nyílt nemrégiben az Evangélikus Országos Múzeumban: az evangélikus diakonisszák magyarországi történetét ismerhetik meg belőle a látogatók – a hazai egyházi segítő szolgálatok és nőmozgalmak egyik eddig feltáratlan, monografikus igénnyel még feldolgozatlan fejezetét. Kondor Boglárkával, az evangélikus diakonisszák történetének kutatójával, egyben a kiállítás egyik kurátorával beszélgettünk.