Pszicho

Tanácsok, amiket bárcsak elhittünk volna az ősöknek

Fiatalkorunkban lépten-nyomon hallottuk az idősebbek tanácsait az életre vonatkozóan – ezek közül némelyik már-már közhelynek tűnt, sokkal inkább legyintettünk rájuk, mintsem elgondolkoztunk volna rajtuk. Idővel visszatekintve mégis eszünkbe jut: lehet, hogy mégiscsak hallgatnunk kellett volna rájuk? 

Gyerekként olyan sokszor halljuk, hogy mit csináljunk és mit ne, hogy mire felnövünk, már magunk sem tudjuk, melyik tanácsra hallgassunk, és melyikre ne. Serdülőkorunkban bármit is mondhatnak nekünk az idősebbek, mi szinte minden ellen lázadunk, mert „nehogy már más mondja meg, hogy mi lesz jó nekünk!”

Aztán fiatal felnőttként egyre jobban felismerjük a világ valódi arcát, s addigi tapasztalataink és vélt vagy valós elveink szerint formáljuk az életünket, mígnem eljutunk a 40-es, 50-es éveinkhez, amikor visszatekintve már jól látszik, hogy talán mégis volt abban valami igazság, amit olyan sokszor hajtogattak nekünk annak idején az idősebbek.

„Ne egyél mindent össze-vissza”

Úgy gondoltuk,

a fiatal szervezetnek semmi sem árthat, az anyagcserénk tökéletesen működik.

Nem tudtuk elképzelni, hogy a mi életünkben is eljön egyszer a nap, amikor már megvisel bennünket, ha nem figyelünk oda tudatosan az egészséges(ebb) étkezésre? Főleg, ha a sport elhanyagolása is jellemző volt ránk fiatalkorunkban – és melyik „hétköznapi” fiatal gondolja, hogy inkább edzésre jár, mintsem a haverokkal lógna? Bárcsak mi is azok közé tartoztunk volna, akik bulizás helyett olykor a futást választják. 

„Magadnak tanulsz”

Talán tényleg nem is értjük még középiskolásként, mit jelent valójában ez a jól hangzó „rigmus”. Majd csak később a főiskolán, az egyetemen, aztán még később a való életben kezdjük kapizsgálni, hogy miért is kellett volna jobban figyelnünk az órákon, vagy többet tanulni a matekdolgozatokra. Mert sokan mondogatják, hogy semmire nem mennek a Pitagorasz-tétellel, én pedig bölcsészként is hiszem, hogy a logikus gondolkodást többek között igenis ezen tételek megértésével, a bizonyításokkal és a lineáris algebrával sajátítjuk el. Persze

mindenkinek megvan a maga érdeklődési területe, amelyiken belül valóban „magának tanul”,

a többi teljesen fölöslegesnek (és/vagy érthetetlennek) tűnik – idővel pedig mindenki maga látja, megérte-e lógni, puskázni, vagy amit megtanult, senki nem veheti el tőle. 

„Gondolj a jövődre”

Az élet szinte bármelyik területén bevethető tanács, legyen szó a már említett tanulásról, az egészségről, de jellemzően az anyagi biztonsággal kapcsolatban hangzik el a legtöbbször. A spórolás nem mindenkinek erőssége, főleg fiatalon, amikor a legtöbben szívesen öltözködünk, utazgatunk, kávézókba járunk.

Tücsök-módra szórjuk a pénzt, mondhatni a jelenben élünk, ahelyett, hogy a jövő miatt aggódnánk

– egyébként meg nem erről szólnak a különféle manapság oly népszerű életmód-tanácsok? Idővel persze talán bánni fogjuk egyik-másik nagyobb költekezésünket, ott motoszkál a fejünkben, hogy mi lett volna, ha inkább félretesszük ínségesebb napokra azt az összeget… Ebben az esetben is azt a bizonyos „arany középutat” kellene megtalálni, hogy élvezzük az életet, de mindig legyen tartalékunk, biztos hátterünk.

„Idővel másképp látod majd”

A türelem sem a fiatalság egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Mindent azonnal szeretnénk és úgy, ahogy azt elképzeltük. Hiába mondta nekünk bárki annak idején, hogy „idővel majd kialakul” vagy „majd meglátod, hogy úgyis jó lesz”, nem hittük el. Egyszerűen nem tudtuk elképzelni, hogy ha egy napot is késlekedünk, akkor is minden rendben lehet.

Persze az esetek többségében bebizonyosodott, hogy idővel mindig minden megoldódott valahogy, visszatekintve pedig beláttuk, hogy végülis nem baj, hogy így alakult. De azért abban is van némi igazság, hogy olykor nem szabad annyiban hagyni a dolgokat. Később még bánhatjuk, hogy nem tettünk meg mindent azért, hogy terveink, az álmaink valóra váljanak.

Nyitókép: kevin laminto 

Ajánljuk még: