Szülőként is randizhatunk egymással: ötlettár a megvalósításhoz

Pszicho

Szülőként is randizhatunk egymással: ötlettár a megvalósításhoz

Nyáron talán még inkább ki vagyunk hegyezve a randizás témára. Akár házasként is, ilyenkor nagyobb igényünk és kedvünk van kézen fogva sétálni, gyertyafénynél vacsorázni, romantikus estéket átélni. Ezt magamon is tapasztalom, hiába vagyunk lassan 9 éve házasok, férjemmel igyekszünk minél többet „randizni”. Sokakban talán felmerül a kérdés, vajon az ilyesmi nem csak az ismerkedő, turbékoló fiatalok kiváltsága? Én azt mondom, mindenkié.

Szeretek visszaemlékezni a régi szép időkre, amikor megismerkedtünk. Egészen rendhagyó módon történt. Habár ismerősök voltunk egy véletlennek köszönhetően egy közösségi oldalon, soha nem beszéltünk egymással. Viszont amikor kiköltöztem az Egyesült Államokba, kaptam egy üzenetet tőle, Budapestről. Arról érdeklődött, hogy tetszik nekem az amerikai élet, ő is dolgozott már ott egy nyári táborban. Hirtelen nem is tudtam, ki ő, és honnan ismerem, aztán csak összeraktam, és válaszoltam neki.

Különös az élet, ugyanis hosszú éveken át kerestem azt az egy személyt, aki illene hozzám, aki kiegészít engem, és nem találtam. Majd elköltöztem egy másik kontinensre, és napokon belül rábukkantam életem szerelmére.

A bökkenő csak az volt, hogy egy egész óceán választott el minket egymástól. Ahogy teltek a hónapok, egyre jobban megismertük egymást és egyre világosabbá vált mindkettőnk számára: egymásnak születtünk. Végül fél évvel később hazaköltöztem, és életünkben először találkoztunk személyesen. Nagyon romantikus volt, éppen hatalmas pelyhekben hullott a hó, ráadásul telihold volt. Hát, így kezdődött a mi történetük.

 

Ahogy az a kezdődő párkapcsolatokra jellemző, minden szabad percünket együtt töltöttük: kézen fogva sétáltunk, moziba jártunk, főztünk, sokat társasjátékoztunk, puzzle-t is kiraktunk, és – természetesen – hajnalba nyúlóan beszélgettünk. Pontosan egy évvel a személyes találkozásunk után megkérte a kezem és én boldogan igent mondtam neki. Augusztusi esküvőnk minden pillanatát imádtam. Mihamarabb szerettünk volna kisbabát, és mérhetetlenül hálásak vagyunk azért, hogy szinte azonnal a pocakomba költözött első kislányunk. Szerettünk volna több gyereket, kis korkülönbséggel: négy éven belül született a három gyönyörű gyermekünk. Irigylésre méltó, mennyire jó kis csapat, hogy szeretik egymást és ragaszkodnak egymáshoz.

Szülőnek lenni a világ egyik legkülönlegesebb szerepe

Gondozni, ápolni azt az aprócska, ártatlan életet, szeretni őt, nevelni, megtanítani sok érdekes és hasznos dologra. Időt és energiát belefektetni, sokszor erőnkön felül. Ilyen gyereket nevelni, ezt legtöbben tudjuk jól.

Igen ám, de az az anya régen nem volt még anya, hanem egy lány volt, egy nő, aki naphosszat kézen fogva sétált a párjával.

Különösebb felelősségvállalás nélkül teltek a hetek, hónapok, csupa pihentető, mókás tevékenységgel. Családalapítás után az élet átformálódik, ez természetes. Viszont van egy rejtett csapda, amibe sokan beleesünk, pedig nem lenne szabad: ez pedig a szülőség előtti énünk teljes háttérbe szorítása.

Nyolc év telt el első kislányom születése óta, és bár nyolc csodás évről beszélünk, azért nagyon sok, férjemmel kettesben töltött idő nem volt benne. Persze, ez a mi hibánk is, mert szinte soha nem kértünk külső segítséget, nem bíztuk másokra a kicsiket. Próbáltuk beérni azzal a kevés idővel, amit a gyerekek altatása után kaptunk, éjjelente. Mostanra viszont realizáltuk, hogy ez kevés.

Talán az első és legfontosabb az, hogy belássuk, egyedül, segítség nélkül nem megy. Be kell vonnunk másokat, akik szívesen vigyáznak a csemetéinkre, amíg mi egy kis szusszanáshoz jutunk. Utána már csak rajtunk múlik, milyen élményekkel töltjük meg a hirtelen ránk szakadt szabadságot. Mi végre valahára elkezdtünk ebben a cipőben járni és bevallom, így csak még jobban szeretem az életünket.

Végiggondoltuk, milyen tevékenységek hiányoznak nekünk leginkább, leírtuk azokat és igyekszünk minél többet megvalósítani közülük. Íme egy kis ötlettár, ha más házaspárok is úgy érzik, újra itt az ideje a „randizásnak”:

Gyertyafényes vacsora

Ha nincs, aki vigyázzon a gyerekekre, azt találtuk ki, hogy nem esszük magunkat teli, amikor a gyerekekkel leülünk vacsorázni, hanem azután vacsorázunk kettesben, miután elaludtak. Esetleg együtt főzünk egy kicsit vagy akár rendelünk egy pizzát. A lényeg, hogy egymásra hangolódva, figyelmünket a másiknak szentelve tudunk együtt lenni, nyugodt körülmények között, amikor nem kell a két falat között pattogni, mert az egyik azt kiabálja a vécéből: „Anyaaaaa! Kész vagyoooook!”

Mozi-est

Ha nincs lehetőségünk elmenni moziba, otthon is könnyen rendezhetünk filmnézős estét. Alakítsuk ki a helyszínt, a kanapét vagy az ágyat a lehető legkényelmesebben, például puha párnákkal körbebástyázva. Napközben vásároljunk be kedvenc üdítőnkből és valami ropogtatnivalóból, hogy a moziélmény még teljesebb legyen. Válasszunk ki egy olyan filmet, ami mindkettőnket érdekel, kuckózzunk be együtt, szorosan egymáshoz bújva, és adjuk át magunkat az élménynek. Az én kedvenc részem a film után szokott jönni, amikor beszélgetünk a történetről, ki mit gondolt, érzett közben, milyenek voltak a színészek, min változtatnánk, ha lehetne.

Nincs otthon a macska, cincognak az egerek

Mi épp egy hete jutottunk el oda, hogy a gyerekek máshol aludjanak. Nagyon izgultam, valószínűleg jobban, mint a kicsik, de soha nem töltöttem nélkülük egy éjszakát sem, így talán érthető. Kisfiunk négyéves, éjjelente még ébred, néha sírdogál. Tartottam tőle, hogy a mamánál is ez lesz, és ha eszébe jut, hogy én ott sem vagyok, abból nem kis probléma alakulhat! Azért csak rászántuk magunkat és „lepasszoltuk” őket.

Hogy még izgalmasabb legyen, végül nem hazajöttünk, hanem egy panzióban foglaltunk szobát Szentendrén, a Duna-parton.

Utólag azt mondhatom, eddigi életem egyik legcsodásabb huszonnégy óráját töltöttem a férjemmel. Kisimultan, feltöltődve mentünk másnap a gyerekekért, akik cseppet sem akartak hazamenni a nagymamától. A kicsi pedig meg sem moccant egész éjjel, végig aludt. Kár volt izgulni.

Apró meglepetések egymásnak

Akkor is, ha esetleg egyikünknek sem az ajándékozás a szeretetnyelve, jó érzés adni vagy kapni valami apróságot, amire nem is számítottunk. Ez lehet bármi, egy kis csoki, egy cserép virág, egy meleg zokni vagy csak egy cetlire írt „Szeretlek” a másik táskájába csúsztatva.

Bókoljunk, mint régen

Van olyan, hogy fáradt vagyok, egy régi, kopott pólómat viselem, a hajamra nagyon ráférne a mosás, a férjem pedig azt mondja: „Olyan szép vagy.” Ilyenkor nagyot dobban a szívem, olyan jólesik, hogy ezt mondja nekem. Ez visszafelé is működik ám, csajok! A férfiak önbecsülésének ugyanúgy jót tesz, ha néha megjegyezzük, milyen jól áll nekik egy ing vagy milyen sármossá teszi őket a borosta.

Intimitás egy házasságban

Természetes, hogy kapcsolatunk elején mindannyian turbékolunk, éjjelente alvás helyett valami egészen mást csinálunk. Kisgyerekes szülőként ez is változik, ha akarjuk, ha nem. Mi sokszor zuhanunk mély álomba már altatás közben is a kimerültségtől. Sőt, megkockáztatom, hogy néha hamarabb alszunk el, mint ők. Ezért érdemes tudatosan figyelni arra, hogy legyenek kettesben, meghitten töltött pillanatok.

Néha csak egy kis bújás, összeölelkezve fekvés is elég, hogy szeretet-tankunk újra csordultig teljen.

Energikusabb, vállalkozó szellemű szülőknek javaslom, hogy közös megbeszélés alapján tűzzenek ki egy számot, mondjuk a kettőt. Bármennyire romantikátlanul hangzik ez, higgyétek el, ösztönzően hat az emberre, ha tudja, hogy heti kettő alkalommal össze kell bújni, és kész. Ne hagyjuk, hogy a fáradtság és az ezer teendő miatt szőnyeg alá kerüljön az intimitás. Soha nem késő újra meghódítani kedvesünket.

Ajánljuk még:

Szociopata vs. pszichopata – Mi a különbség?

Sokan használják a szociopata és pszichopata kifejezéseket, ráadásul gyakran úgy, mintha azok egymás szinonimái lennének. Pedig ez közel sincs így! Nyilvánvalóan vannak köztük hasonlóságok, hiszen az antiszociális személyiségzavarhoz kapcsolódnak, de van néhány fontos különbség.

 
X
Már követem az oldalt