Mitől (nem) leszünk boldogok? – Hat tévhit a boldogságról

„Már olyan sokat foglalkoztunk a boldogsággal, illetve annak elérésével, hogy nem csoda, ha folyton boldogtalannak érezzük magunkat. Mindig kiderül, hogy még mindig nem tartunk ott, még mindig kell valami, amitől majd boldogok leszünk, de ha az meglesz, na majd akkor” – ez a konyhabölcsesség hagyta el az egyik jóbarátom száját a minap, én meg elgondolkoztam rajta, hogy végülis igaza van. Léteznek ugyanis olyan, mondjuk úgy, hiedelmek, amik állandóan jelen vannak az életünkben, azt hisszük, ha azokat elérjük vagy teljesítjük, akkor boldogok leszünk. Ilyen például a szerelem, a házasság, a gyerekszületés, a munkahely, az utazás vagy éppen a pénz a bankszámlán. Eszerint akinek ez mind megadatik, az boldog. Vagy mégsem? És eszerint a logika szerint a felnőttkori kudarcok vagy nehézségek, mint például a válás, a pénzügyi nehézségek vagy az elbocsátás boldogtalanságra ítélhetnek bennünket? Örökre, vagy időlegesen? Zavaros történet ez, és már első körben érződik: hibás ez az érvelés.

A kutatások és elméletek éppen arról szólnak, hogy a boldogságnak nincs konkrét receptje. Nincs mágikus formula, amit ha megcselekszünk, akkor elérjük A Boldogságot. Ahogyan nincs kijelölt út a boldogtalanság felé sem. Ezt mind önmagunkban kell keresnünk, a boldogsághoz és a boldogtalansághoz vezető kulcsot ugyanis önmagunkban találjuk. Élünk-e a lehetőséggel vagy sem? Hogyan éljük meg az életünk bizonyos pillanatait és történéseit? Hiszen lehet egy (mások szerint) boldog pillanatot is kudarcként kezelni, ahogyan ennek a fordítottja is előfordulhat. De az biztos, hogy addig nehezebb elérni a boldogságot, amíg tévhitekben ringatjuk magunkat azzal kapcsolatban. Nézzük hát, melyek a leggyakoribb félremagyarázások!

1. Boldogan élünk, míg meg nem halunk

Az egyik legelterjedtebb hiedelem a boldogsággal kapcsolatban, hogy ha megtaláljuk a megfelelő partnert, akivel összeházasodunk, akkor boldogok leszünk (míg meg nem halunk). Nem az a boldogságmítosz, hogy a házasság valójában nem is tesz boldoggá, hiszen rengetegen élnek jó házasságban. A probléma inkább az, hogy a házasság nem teszi az embert olyan intenzíven és olyan hosszú ideig boldoggá, mint ahogyan elvárnánk. Egyes tanulmányok szerint a házasságból származó boldogság átlagosan körülbelül két évig tart, ekkor érezhetjük úgy, hogy lehet, mégsem a megfelelő partner oldalán kötöttünk ki. Épp emiatt fontos megpróbálni fenntartani a kezdeti izgalmat és varázst, igyekezzünk hát nem beleszürkülni a hétköznapokba.

2. Egyedül nem megy – első rész

Gyakori, hogy a válást vagy szakítást hatalmas kudarcként éljük meg és úgy érezzük, soha nem voltunk még boldogtalanabbak. Sőt, hisszük, hogy soha többé nem lehetünk boldogok, az életünk véget ért, ebből már nincs kiút. Az emberek azonban végtelenül rugalmasak lehetnek, és jól tudunk alkalmazkodni az új helyzetekhez. A kutatások is azt mutatják, hogy

a boldogtalanság mélypontja valójában jóval a válás vagy szakítás előtt van, a kapcsolat tényleges felbomlásakor már kifelé jövünk abból a bizonyos gödörből.

A válást követő években pedig egyre jobban érezhetjük magunkat, és – átlagosan körülbelül négy évvel később – akár úgy is érezhetjük, hogy a házasság alatt sem voltunk olyan boldogok.

3. Egyedül nem megy – második rész

Sokan hisznek abban, hogy ha nincs pájuk, az örökké nyomorúságossá teszi az életüket. Számos tanulmány azonban azt mutatja, hogy az egyedülállók nem boldogtalanabbak, mint a házasok, ráadásul

az egyedülállók nagyobb boldogságot élnek meg egyes tevékenységekben és mélyebb kapcsolatokkal rendelkezhetnek, mint a házasok.

Az elképzelt boldogság miatti párkeresés megkeserítheti az életünket, miközben boldogabbak lehetnénk, ha élnénk egyedül az életünket úgy, hogy az számunkra a lehető legoptimálisabb legyen (akár bekopogtat a szerelem, akár nem). Ha nem ismerjük fel az egyedüllét erejét és pozitívumait, előfordulhat, hogy inkább belemegyünk egy rossz kapcsolatba (amiben garantáltan nem lehetünk boldogok).

4. Az álomállás boldoggá tesz

Ennek a boldogságmítosznak a gyökere az a tévhit, hogy bár most nem vagyunk boldogok, de biztosan azok leszünk, ha megkapjuk álmaink állását. A probléma akkor lát napvilágot, amikor megszerezzük a tökéletesnek hitt állást, a boldogság azonban mégsem jön el, vagy nem tart olyan sokáig, mint azt vártuk.

Ennek az az egyik fő oka, hogy az emberek viszonylag gyorsan alkalmazkodnak és hozzászoknak az életben bekövetkezett változásokhoz, ami egyébként jó dolog, viszont az álomállás ennek köszönhetően hamar egy átlagosnak tűnő munkahellyé válhat. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy az álommelóhoz is hozzá fogunk szokni annak minden újdonságával, izgalmával és kihívásával együtt, akkor talán nem éljük majd meg olyan tragikusan azt a felismerést, hogy ez a munka is rutinná vált, mint az előző, s hogy amit emiatt átélünk az egy teljesen természetes emberi folyamat.

5. A pénz boldogít

Egy másik nagy klasszikus, ha az önámításról van szó, miszerint ha most nem is vagyunk boldogok, majd azok leszünk, amikor beköszönt a siker és a gazdagság az életünkbe. Csakhogy ez a fajta boldogság a legtöbb esetben igencsak megfoghatatlannak és meglehetősen rövid életűnek bizonyul, amit jellemzően vegyes érzelmek, lehangoltság, céltalanság, akár még depresszió is követhet.

Amikor elérünk (legalábbis papíron) sok mindent, amire vágytunk, az életünk unalmassá és üressé válhat, mivel már nincs mire várnunk, nincs miért küzdenünk – ez pedig nem tesz senkit boldoggá. Ilyenkor sokan úgy hiszik, hogy még több pénz, még nagyobb siker kell a boldogság megszerzéséhez, s ez a hajtás sokkal inkább boldogtalanná teheti őket.

+1. Fiatalság, boldogság

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a boldogság, pontosabban annak elérése az életkorunk előrehaladtával csökken, míg el nem érjük azt a pontot, amitől kezdve csak szomorúság és veszteség vár ránk. A kutatások azonban azt mutatják, hogy tévedünk, amikor úgy gondoljuk, hogy a legszebb éveink már rég mögöttünk vannak, és ami hátravan, az csak csupa rossz. Éppen ellenkezőleg: az idősebbek állítólag kiegyensúlyozottabbak, elégedettebbek és boldogabbak, mint a fiatalok. Több pozitív és kevesebb negatív érzelmet és élményt élnek át, stabilabbak és kevésbé érzékenyek a világ változásaival kapcsolatban. Amikor elkezdjük felismerni, hogy a hátralévő éveink száma korlátozott, alapjaiban változtatjuk meg az életszemléletünket. A rövidebb időhorizont arra késztethet bennünket, hogy jelen-orientáltabbak legyünk, és időnket és erőfeszítéseinket az életben az igazán fontos dolgokra fordítsuk. Például a legjelentősebb kapcsolataink sokkal fontosabbá válnak, mint az új emberek megismerése vagy a kockázatvállalás. Bizonyos értelemben érzelmileg bölcsebbek leszünk, ahogy öregszünk. Vagyis fel a fejjel: bármelyik életszakaszban is vagyunk éppen, sosem szabad lemondani a boldogság lehetőségéről, hiszen sosem lehet tudni. Lehet, hogy már azok is vagyunk…